Nagy Attila Ferenc, a Román Jégkorongszövetség elnöke
Fotó: Kocsis B. János
Néhány nap múlva kezdetét veszi Románia idei legnagyobb sporteseménye, a divízió 1/A jégkorong-világbajnokság, amelynek április 27. és május 3. között a sepsiszentgyörgyi Sepsi Aréna ad otthont.
2025. április 23., 16:132025. április 23., 16:13
A romániai válogatott mellett Nagy-Britannia, Olaszország, Lengyelország, Japán és Ukrajna legjobbai küzdenek az elitbe jutásért. Nagy Attila-Ferenc, a Román Jégkorongszövetség (FRHG) elnöke bízik abban, hogy a mérkőzésekre ellátogató gyermekek és a felnőttek egyaránt életre szóló élménnyel gazdagodnak.
– A Román Jégkorongszövetség a tavaly milyen céllal vágott bele a divízió 1/A jégkorong-világbajnokság szervezésébe?
– Tavaly Prágában kaptuk meg ennek a nagyszabású tornának a rendezési jogát, nagyon büszkék vagyunk erre a sportdiplomáciai sikerre. Köszönjük a Nemzetközi Jégkorongszövetségnek (IIHF), hogy a pályázat benyújtásától kezdve abszolút mindenben segített.
Sikerült meggyőznünk az embereket arról, hogy a kisebb országokhoz hasonlóan Románia is megérdemli, hogy nagyszabású rendezvényeket szervezzen. Célunk visszahelyezni a romániai jégkorongot a térképre, illetve ismét felkeltenénk a szélesebb közönség figyelmét, mivel az elmúlt években a sportág nem sokat hallatott magáról.
– Néhány nappal Románia idei legnagyobb sporteseményének rajtja előtt hogy állnak az előkészületek?
– A tavaly decemberi jégpályamegnyitó óta remekül haladunk az előkészületekkel, már célegyenesbe fordultunk, igyekszünk minden szempontból nagyszerű világbajnokságot rendezni. Az elmúlt hónapokban volt néhány nagyobb eseményünk, februárban a Román Kupa, majd márciusban a bajnokság négyes döntőjére került sor a Sepsi Arénában, amely emellett a Háromszéki Ágyúsok otthona is volt. A romániai válogatott két edzőmeccset játszott Sepsiszentgyörgyön, ezeken a találkozókon szervezési szempontból minden jól működött, ráadásul az IIHF képviselői is ellátogattak hozzánk, és elégedettek voltak azzal, amit láttak. Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, Kovászna Megye Tanácsa, a Román Sportügynökség (ANS) és a Székelyföldi Jégkorong Akadémia a kezdetektől kiváló partnernek bizonyult. A világbajnokság megszervezése a székelyföldi jégkorong-társadalom közös sikere és ünnepe, a legkisebb központtól a legnagyobbig.
Dézi, a hokivébé kabalafigurája üdvözli Nagy Attila Ferencet, a Román Jégkorongszövetség elnökét
Fotó: Kiss Zsombor
– Milyen elvárások fogalmazódtak meg bennetek sportszakmai és társadalmi szempontból?
– Komoly kihívás előtt állunk, mivel a mezőny sokkal erősebb, mint tavaly. A célunk, hogy a csapat úgy készüljön fel, hogy legrosszabb esetben bebiztosítsuk a bennmaradást, azonban nagyon örülnénk az éremszerzésnek, és miért ne gondolnánk az elitbe jutásra? Teljes mértékben számítunk a közönség és a szurkolók támogatására, ugyanis a lelátókon uralkodó hangulat előnyt jelenthet számunkra. A játékosok bizonyítani szeretnék, nem véletlenül vannak a válogatottban, ugyanakkor a lehető legjobban szerepelnének a hazai környezetben. Azt tapasztaltuk,
A világbajnokság megszervezésével igyekszünk népszerűsíteni az országban és a térségben a jégkorongot, ugyanakkor még több fiatalt szeretnénk bevonzani. Kijelenthetjük, az utóbbi időben a befektetett munkánknak köszönhetően nőtt a jégkorongozó gyermekek száma, és azoké is, akik a lelátókon nézik a mérkőzéseket.
Szintén feltett szándékunk, hogy a jégkorongot ne csak a gyerekek, családok és szurkolók figyelmébe ajánljuk, hanem a gazdasági térből is partnereket vonjunk be, hogy növeljük jelenlétünket, a sportág láthatóságát a közösségi térben. Partnereink számára a jégkorong-világbajnokság több, mint egy sportesemény, mindegyiküknek valamilyen személyes kötődése van a jégkoronggal, mindannyian különösen fontosnak találják, hogy jelen legyenek ezen a rendezvényen, Sepsiszentgyörgyön.
„Nekünk a kávé nem egy szimpla termék – sokkal inkább egy meghívás egy közös pillanatra. Egy baráti beszélgetésre, egy meccs előtti várakozásra, egy ünneplésre a győzelem után. Mikor azt hallottuk, hogy Sepsiszentgyörgy ad otthont a világbajnokságnak, nem volt kérdés, hogy ott a helyünk. Szinte természetes, hogy a helyi közösség öröme és ünnepe a miénk is. Ez a bajnokság nemcsak sportesemény – ez egy helyi történet, amit jó kávéval még szebbé lehet tenni.“
Dobri Tibor, alelnök
Iulius Meinl Coffe Group
„A fejlődés egyik kulcsa, hogy mindig nyitottak maradjunk az újra – legyen szó technológiáról, kapcsolódásról vagy közösségi élményekről. A Combridge hisz abban, hogy az internet és a kommunikáció ma már legalább annyira a sport része, mint a jégkorongban a jég vagy a hokibot. Büszkék vagyunk arra, hogy technológiai partnerként hozzájárulhatunk a világbajnokság lebonyolításához, és ezzel segíthetjük, hogy Székelyföld megmutathassa magát a világnak. Ez az esemény nemcsak a sportolók, hanem az egész közösség győzelme – és örülünk, hogy mi is részesei lehetünk ennek a történetnek.”
Csenteri Levente, CEO
Combridge
„Mi nap mint nap azon dolgozunk, hogy az emberek megtalálják a helyüket. Ehhez bizalom kell – és egy nyitott közeg. A jégkorong-világbajnokság számunkra éppen ezt jelképezi: egy olyan eseményt, ahol nincs fontosabb, mint együtt lenni, függetlenül attól, hogy magyarul vagy románul szurkolsz. Együtt örülni, együtt izgulni – ebben rejlik Erdély valódi ereje. Ezért érezzük úgy, hogy ennek a történetnek mi is részesei szeretnénk lenni. És ezért állunk büszkén a rendezvény mögé.”
Prunaș Gelu, CEO
Birendra Group
„Egy szállítmányozó cég számára az út mindig fontos: az, ahová tartunk, és az is, ahonnan jövünk. A HopeSped számára Sepsiszentgyörgy nem csak egy állomás. Egy hely, ahol az emberek ismerik egymást, ahol a szurkolás nemcsak hangos, hanem szívből jövő. A jégkorong világbajnokság ide hozza mindazokat, akik szeretik a sportot, és azokat is, akik szeretik egymást. Ezért állunk a rendezvény mellé: mert hisszük, hogy ez az esemény nemcsak a hokiról szól, hanem rólunk – mindannyiunkról.”
Bodó Csaba, CEO
Hope Sped
(X – fizetett hirdetés)
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!