Román agrárium: dobogótól alagsorig

Húszmilliárd euró uniós pénznek kellene befolynia a román mezőgazdaság fejlesztésére a 2014–
2020-as időszakban, miután a lezárult ciklusban csupán az új nemzeti vidékfejlesztési program (PNDR) keretében 7,4 milliárd eurót fizettek ki a farmereknek. Szép számok ezek, ha egy pohár pezsgő mellett vagy a tévében mondja el a mezőgazdasági tárcavezető, kevésbé szépek, ha összevetjük a termelékenységi adatokat az uniós országokéval, de a saját gazdaságunkéval is. Úgy tűnik, még nagyobb nyomorba kell taszítani néhány százezer hajlott korú hazai földművest, amennyiben haladni akarunk valahová a mezőgazdasággal. Ők ma még eltartják magukat, bár soha nem járultak hozzá sem az egészségügy, sem a nyugdíjpénztár fenntartásához, termékeik egy része pedig meg sem jelenik a gazdasági statisztikákban.

A román mezőgazdaságban egymillió személy dolgozik majdnem semmiért, további 3,8 millióan pedig egyéni, létfenntartó gazdaságokban, derült ki a Szociális Gazdasági Intézet (IES) és a Román Akadémia Életminőséget Kutató Intézetének (ICCV) 2012-esközös felméréséből. A vidéki lakosság függ a mezőgazdaságtól, miközben az alacsony termelékenység miatt nem tud megfelelő életszínvonalat biztosítani számára – arról nem is beszélve, hogy a hazai gazdák képtelenek eljutni a nemzetközi piacokra.

A 2010-es általános mezőgazdasági összeírás adatai szerint 3,85 millió gazdaságot leltároztak fel, közülük 3,82 millió, azaz a 99,2 százalékuk nem rendelkezett jogi személyiséggel (magánszemélyek, gazdálkodók). A földek 56 százalékát, 7,46 millió hektárt a magángazdák birtokolták, míg 5,85 millió hektár, a terület 44 százaléka cégek, jogi személyiséggel rendelkezők tulajdonában volt. Így a 13,3 millió hektárnyi területet majdnem fele-fele arányban birtokolták nem adózó magángazdák és elvileg adózók.

Szép, nagy számok

A román mezőgazdaság a 2013-as esztendőben történelmi csúcsot produkált: 18,5 milliárd eurót termelt, ami 28 százalékkal haladta meg a megelőző év eredményét. Ennek legfontosabb eleme a gabonafélék iránti érdeklődés megnövekedése volt, ez a piac 64 százalékkal nőtt, 87 százalékkal a krump­lié, az ipari növényeké 61-gyel, 60 százalékkal a takarmányé.

Hogyan állt össze a mezőgazdasági termelés 18,5 milliárdos értéke? A növénytermesztés 12,597 milliárdot hozott, amiből gabonafélék 4,6, ipari növények 1,26, takarmánynövények 2,29, zöldségfélék 1,89, a pityóka 1,27 milliárd, a gyümölcsök 974 millió eurós részt „vállaltak”. Az állattenyésztés ágán 4,3 milliárd eurót regisztrálunk, mindössze 140 milliót a mezőgazdasági szolgáltatásoknál. Vagyis kétharmadot hozott a növénytermesztés, egyharmadot az állattenyésztés és a szolgáltatások, mindebből az állam 7,9 milliárd bruttó hozzáadott értéket látott. Körülbelül 20 millió tonna búzát termeltünk 1,4 milliárd euró értékben, 2,6 milliárdot ért a kukorica – amivel az uniós dobogó második helyén voltunk –, 2 millió tonna napraforgó, 3,1 millió tonna krumpli termett. A mezőgazdasági termékek piaca azonban még mindig je­lentősen kitett a nemzetközi piaci fluktuációknak, mert nyersanyagról van szó, amit a hazai, gyengén fejlett állattenyésztés képtelen hasznosítani.

A hazai növénytermesztés-állattenyésztés kétharmad-egyharmados arányához képest a fejlett nyugati gazdaságokban, például Franciaországban 55 százalék a növénytermesztésé, míg Hollandiában csupán 44 százalék. A megoldás az állattenyésztés fellendítése lenne, de az az uniós csatlakozás után zuhanórepülésbe kezdett, ötödével, 2 millió darabra esett vissza a szarvasmarha-állomány, egyharmaddal, 4,3 millióra a sertéseké, a szárnyasállomány 82 millióval viszonylag stabilan áll, 17 millióra nőtt a birka- és kecskeállomány. 2013-ban az állatállomány értéke 2 milliárd euró volt Romániában. Márpedig ha ezen nem sikerül változtatni, a nyugati gazdaságokhoz viszonyított hátrányt soha nem sikerül ledolgozni.

Sokat emlegetett arányok

A tárgyalt évben minden hektárnyi mezőgazdasági területen értékben 1185 eurót termeltek, ami fele a németországi vagy franciaországi volumennek. Ez érvényes a bruttó hozzáadott értékre is: hektáronként 509 euró jutott a gazdaságba, míg Németországban 848, Franciaországban pedig 943 euró.

Románia dobogós volt az élőszarvasmarha-exportban is, elenyészőnek mondható viszont a feldolgozott marhahúsból származó bevétele: 129-szer kevesebb, mint a hollandoké. Az élő szarvasmarha horvát vagy olasz hizlaldákba, illetve a Közép-Keletre vagy a Perzsa-öbölbe jut, ahelyett hogy itthon dolgoznák fel.

Nem jobb a helyzet a tejtermelésben, illetve -feldolgozásban sem, hiszen 2013 februárjában a hazai farmerek már csak 900 ezer tonna tejet adtak le feldolgozásra, felét annak, amit az uniós kvóta szerint termelhettek volna. A kvótarendszer felszámolásával idén a legjobb úton vagyunk afelé, hogy egyáltalán ne fogyaszszunk környéken termelt tejet vagy tejterméket, mivel a termelők egyre inkább átállnak az uniós országokban jobban támogatott termelők tejére. Tény, hogy a hazai termelő 3-5-ször kevesebb támogatást kapott hektáronként, mint a nyugati, és ezzel a hátránnyal vágott neki a kvótarendszer felszámolásának, aminek egyik következménye a napi sajtóban nagyon emlegetett 65 banis tejár – ennyit kap érte a termelő manapság.

Még nagyobb gond, hogy Romániában 30 éve változatlan létszámú ember dolgozik a mezőgazdaságban, az erdészetben és a halászatban, a foglalkoztatottak egyharmada, akárcsak Ecuador, Guatemala, Kazahsztán vagy a Fülöp-szigetek esetében. Összevethetjük a magyar 5, a lengyel 12,6 vagy az ukrán 17 százalékkal: a román foglalkoztatottak 29 százaléka a GDP mindössze 4,4 százalékát termelte tavaly. Ennek oka, hogy a java részük a létfenntartó gazdaságban tengődik, nemcsak hagyománytiszteletből, hanem azért is, mert a városok fejletlensége miatt nincs ahová menniük, nincs munkahely.

Jobb ez az arány, mint 1950-ben, amikor a foglalkoztatottak 74 százaléka dolgozott még a mezőgazdaságban, de azonos az 1980-assal. Ráadásul a román mezőgazdasági terület a legfeldaraboltabb az Unióban, 2014-ben 3,7 millió gazdaságra átlagosan 3,5 hektár jutott, viszont 4 millió hektárt több mint 2 millió létfenntartó művel meg, további 4 millió hektáron pedig néhány tízezer farm dolgozik. A megoldás a mezőgazdaság iparosítása lenne, ön­tözési rendszerek kiépítése, munkahelyteremtés. Addig csak nézhetjük az uniós adatokat: Nagy-Britannia 1,2, Németország 1,5, Norvégia 2,2 százalékát dolgoztatja a lakosságnak a mezőgazdaságban, mi a 35 százalékos indonézekkel vagy a 47 százalékos indiaiakkal vagyunk egy klubban.

A román mezőgazdaság részaránya a GDP keretében az elmúlt két évtizedben négyszeresére csökkent, míg tavaly 4,4 százalékra esett vissza. Húsz évvel ezelőtt a román mezőgazdaság még a GPD 18 százalékát jelentette, értéke pedig 7 milliárd euró alatt járt, ami kevesebb mint fele a jelenleginek. Remélhetőleg ez az arány csökkenni fog azzal, hogy a megtermelt nyersanyag feldolgozásával egy része áttevődik a feldolgozóiparba, ahogyan ez már megtörtént Németországban vagy Franciaországban is. Hogy miért kell csökkennie a mezőgazdasági termelés arányának a GDP-ben? Egyszerű: ez a szektor kevés hozzáadott értéket termel, és sebezhetővé teszi a gazdaságot, mert nagyobb részt időjárásfüggő.

Kié a mezőgazdasági feldolgozóipar?
A tavalyi legnagyobb játékosok a Ziarul Financiar A gazdaság legnagyobb játékosai 2015-ben című évkönyve alapján.
• Mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó ellátó, feldolgozó, forgalmazó tevékenységek (agrobiznisz): az amerikai ADM és a Cargill, harmadik a svájci többségi tulajdonú Ameropa.
• Húsipar: a kínai tulajdonú Smithfield, második és harmadik a román Unicarm és a Transavia. A csőd felé halad az Avicola Crevedia, a brăilai Marex és a Fehér megyei Elit.
• Olajgyártás: az amerikai Bunge és a francia Avril Group viszik a prímet.
• Tejipar: a Ciprusban bejegyzett Albalact, majd a franciák, hollandok, görögök, németek, a 9. helyen bukkan fel egy újabb hazai tulajdonú cég.
• Fagylaltgyártás: teljesen román kézen, de ott 20 millió eurós forgalmú kiscégek a bajnokok.
• Édességipar: az osztrák Agrana a listavezető, mögötte olyan óriások, mint a Nestlé, a Kraft Foods vagy a PepsiCo.
• Pékipar: az amerikai Broadhurst Investments; Üdítőipar: Coca-Cola; Alkoholgyártás:Nawaf Salameh.
• Söripar: a világ nagyjai (SABMiller, Brau Union).
• Dohányipar: ugyancsak (BAT, Philip Morris).