Turisták özöne a Szent Geraszimosz kolostoránál. A szigeteken népszerűek a keresztény emlékeket őrző épületek
Fotó: Csermák Judit
Görögország számos szigetét keresi fel minden évben a turisták tömege. Mi két, belátható méretűt – Zákinthoszt és Kefallíniát – választottunk úti célul. Jól döntöttünk: emlékezetes és tartalmas hetet töltethettünk el e görög vidékeken.
2022. november 20., 20:172022. november 20., 20:17
2022. november 20., 20:302022. november 20., 20:30
„Éjszakánként még felsóhajt a tenger…” emlékeztem vissza az egyetemista koromban énekelt, kedves Szári Mihály karnagy által írott dalra (Salvatore Quasimodo verse, Takács Zsuzsa fordítása), miközben a zákinthoszi éjszakában tengerparti erkélyünkön ülve a hullámok zúgását hallgattam. A reggel még párás táj estére kivehetővé vált, a távoli öböl partján élesen fények villogtak.
Előbbit a velenceiek nevezték el Kelet virágának, illetve Zanténak. Sajnos a sok szemét is virágzik a szigeten. Egyelőre nem találtak megoldást a megsemmisítésére, ne feledjük, mindössze 400 négyzetkilométernyi területről van szó. De mindezt feledtetni tudja a számos ortodox templom, az olajfaligetek, szőlőültetvények, szép kis öblök, tengerbe szakadó sziklák, az álcserepes-teknősök látványa.
Jellegzetes görögországi látkép a szigetekről. A Szolomosz tér gyönyörű kilátást nyújt a tengeröbölre
Fotó: Csermák Judit
Az interneten főleg a természeti szépségek felemlegetése olvasható, pedig Zákinthosz, a „főváros” is számos érdekességet rejteget. Jóllehet az 1953-as földrengés szinte a földdel tette egyenlővé, a múlt egyes értékeit az újjáépítés során megmentették. S hogy merre induljon az ember útnak? A szállodában, ahol sok magyar megfordul, a recepciós három fiókot kutatott végig, hogy egy várostérképet találjon nekünk. „Eddig nem kérték” – közölte lakonikusan.
Említésre méltó a település két múzeuma: a Bizánci és a Szolomosz Múzeum. Előbbiben a sérült templomok ikonosztázait, ikonjait gyűjtötték össze és mentették meg. A földrengés okozta károkat ábrázoló hajdani fotók tanúsága szerint nagy munkát kellett ehhez végezni. A rendkívül gazdag kiállítás főleg a 16-19. század közötti időszak ikonfestő iskoláinak műveit mutatja be. A kiállításon két makett is látható: a földrengés előtti város s a színház épülete. A Szolomosz Múzeum a város híres embereinek állít emléket, többek között a névadó és Andrea Kalvosz 19. századi görög költőknek – akiknek mauzóleuma is itt látható –, s a 20. század sokoldalú írójának, Grégoriosz Kszénopulosznak, akinek több műve zákinthoszi helyszínre íródott.
Egyesek szerint a pandémia miatt még minden zárva, mások szerint csak délelőttönkénti látogatás lehetséges. Például a Szolomosz Múzeum 9-14 óra közötti nyitva tartást ígért, távoztunkkor 11-kor az őr bezárt, s elment. A görög mentalitáson túl kell tenni magunkat, ha élvezni szeretnénk a nyaralást.
Zakynthos-Zante városa a 17. században
Fotó: Csermák Judit
Szinte 40 fokos hőségben döntöttük el, hogy irány a Bohali! A város fölött őrködnek a vár romjai. Régészeti leletek bizonyítják, hogy a prehisztorikus kortól folyamatosan lakott volt területe. Az egykori erődöt a – mindössze 21 évig uralkodó – törökök lerombolták, majd a velencei uralom alatt épült újjá. Ennek emléke a főkapu feletti kőoroszlán is. A britek a 19. század elejétől 1864-ig birtokolták, amikor a Jón-szigetek Görögországhoz csatlakoztak. Vastag, süppedő tűlevélszőnyegen jártuk körbe az egykori erődítmény tekintélyes kiterjedésű területét. Kabócák hangja zsongott a levegőben, szorgos hangyák cipelték szerzeményüket bolyukba, a hely néptelen volt, csak egy-egy turista vetődött arra a párás melegben. Pedig megérte a panoráma! Fentről belátható a kikötő, a ringatódzó vitorlások, a hatalmas, Peloponnészoszi-félszigetre közlekedő kompok, a rendezett szőlő- és olajfa-ültetvények. Az erődítmény környékén bóklászva is öreg olajfák törzsében gyönyörködhettünk. A város kikötőjéből messzire hangzott az induló komp kürtje. Másik hang is társult hozzá: a főteret – amelynek közepén Szolomosz szobra áll – vasárnap lévén elárasztotta a templomból kiáramló szertartás hangja. Megfigyelhettük, kicsi templomnál is biztosítják a kihangosítást az utcára.
„Éjszakánként még felsóhajt a tenger”
Fotó: Csermák Judit
Tengeri utunknál, a hajóra lépésnél „szigorú” ellenőrzésként le kellett adnunk egy kitöltött nyomtatványt védettségi állapotunkról. A hosszan kígyózó sor gyorsan átesett ezen az adminisztráción. A hajón nem kellett maszkot viselni, a távolságtartás pedig megoldhatatlan volt, mivel több helyet adtak el, mint ahány ülőhely volt. A zsúfoltságért azonban kárpótoltak a látottak s a három megálló.
A Kék-barlangoknál a víz akvamarinkék színe üdítő volt. A Csempész-öböl magasló, fehér sziklái előtti rozsdás hajóroncs az egykori bűnös tevékenység gondolatával borzolta a kedélyeket. A tenger vize pedig mindenütt kristálytisztán fodrozódott. Szárazföldi élményünk volt több argasszi rom: egy híd maradványa, a brit uralom hagyatéka, egy rómaira hajazó vízvezeték és egy középkori lakótorony, ami mellett magas áron, egy tengerparti tavernában borozgathattunk volna. A szigetre érkezésünkkor kissé féltünk, mivel kedves, tengerparti szállodánk kontinentális reggelit ígért, és ezzel kapcsolatosan volt már mennyiségi és minőségi rossz tapasztalatunk. Itt azonban a tálcán átnyújtott reggelit – főtt és sült tojás, felvágott, vaj, sajt, lekvár, méz, pirítós, két szelet sütemény, croissant, gyümölcssaláta, kávé – nem is tudtuk elfogyasztani. Az ebédet, vacsorát az argasszi tavernák hosszú sorából kiválasztottban költhettük el. A figyelmes kiszolgáláshoz hozzátartozott az olívaolajos, oregánós, paradicsomos krémmel megkent pirítós előétel, lezáróként gyümölcs és egy kis ital. Mindez a cég ajándékaként. Amikor pincérünk megtudta, hogy másnap elutazunk, nagy szelet habos süteménnyel kedveskedett nekünk. Nem akartuk visszautasítani, bár a negyven fokos hőségben…
A Bizánci Múzeum lépcsőjén Zákinthoszban
Fotó: Csermák Judit
Kefallínia (Kefalónia) szigetét Zákinthoszról másfél órai kompúttal értük el. A Jón-tenger kegyes volt hozzánk, csak apró hullámok fodrozták a vizet, s elmerenghettem azon, milyen lehetett, amikor a hagyomány szerint Odüsszeusz bolyongott e tájon. „Szigetünk gyöngyszem, ezért Odüsszeusz ideje óta a nagyok, hatalmasok, akarnokok és rettegettek játékszere. … Így vált örökös rablóhadjáratok áldozatává a híres sziget, a kitharajátékos Melapmposz szülőföldje, aki már időszámításunk előtt 582-ben első díjat nyert az olimpiai játékokon” – írja Louis de Bernières Corelli kapitány mandolinja című regényében a táj történetét lejegyző Jánisz doktor.
Még a tengelyhatalmakhoz tartozóan 1941-ben megszállták az olaszok. Harci cselekmények nem történtek egészen addig, míg Olaszország át nem állt a szövetségesek oldalára. Ekkor az itt állomásozó német erőkkel már ellenségként álltak szemben az olaszok. A németek – a genfi egyezményt felrúgva – a magukat megadó olasz katonákat nem hadifogolyként kezelték, hanem kivégezték őket. Tettük nyomának eltüntetésére az áldozatokat máglyára vetették, illetve a tengerbe dobták.
Mindenkinek ajánlani tudom a történelmet személyes sorsokon keresztül bemutató érdekes olvasmányt. Élvezhetjük, ahogy a kávézóban a királypárti, a kommunista s a liberálisan gondolkodó doktor naponta civódnak, de a bajban összefognak. Az akkori korszak vezetőinek vélt gondolatai is megfogalmazódnak, például Metakszász miniszterelnöké, aki 1936-ban ragadta magához tábornokként a hatalmat. Kiszolgálván Hitler és Mussolini érdekeit, hasonló diktatúrát kiépítve teszi fel magának a kérdést a háború közepén: „Miért hagyták hát cserben nemzetközi testvérei?” S a diktátor döntött: „Ha háromszáz spártai kitartott ötmillió bátor perzsával szemben, akkor ő is képes lesz húsz hadosztállyal ellenállni az olaszoknak.”
Részlet a Corelli kapitány mandolinja című filmből Penélope Cruz és Nicholas Cage főszereplésével
Fotó: MTVA Archívum
A befejezés is eltér a regénytől: a meggyötört szerelméhez a háború végeztével tér vissza a sokat szenvedett, de életben maradt kapitány.
A forgatás itt, a helyszínen történt, s sok turista ezért látogat el e változatos tájak szigetére. Északon ciprusfaerdők, délen murvás homokpadok, keleten Sami földalatti tavai, nyugaton tengerparti sziklameredélyek határolják. Itt is nagy károkat okozott az 1953-as földrengés, a lakosok nagy része elköltözött biztonságosabb helyre. Csak egy északi falu menekült meg, nevének eredetéről a Corelli könyvben ezt olvashatjuk: „az 1082-es esztendőben egy Robert Guiscard nevű hírhedt normann báró megkísérelte elfoglalni a szigetet… A világ 1085-ben szabadult meg pimasz jelenlététől,… s azon kívül, hogy róla nevezték el Fiszkárdót, nem maradt más nyoma e földön…”.
A szigetek közötti közlekedés egyik fontos járműve a Kefallínia komp
Fotó: Csermák Judit
A sziget jó szelleme, csodatévője Szent Geraszimosz, a példamutató életet élő szerzetes mumifikálódott testét a kolostor templomában őrzik. A felnyitható ereklyetartóba bizakodó turisták tömege dobta be papírra írt kívánságait. Napja nagy ünnep, a hívők csodás gyógyulásokra várnak, karneváli hangulat kerekedik. Argosztolit, a francia királyi cipőt formázó sziget „fővárosát” védett öbölben alapították, vele szemben Likszuri, a régi központ található. Sami város közelében látogattuk meg a Drogarati barlangot. Csodálatosan szép, ásványok színezte cseppkövek mellett elhaladva jutottunk le a nagy terembe (Sala Apotheosis). Ez a látnivaló előkelő helyet foglal el a görög barlangok sorában. Kiváló akusztikája nyomán koncerteket is tartanak itt, a hangzást a világhírű, görög származású szoprán, Maria Kallasz is kipróbálta.
A barlang első részében meseszerű hangulatot áraszt a tó vizén visszatükröződő kék égbolt. A második, sötét terembe behajózva a különleges kőformációkban gyönyörködhettünk. A hangulatot emelendő a csónakosok időnként próbálkoztak az O, Sole mio! éneklésével, bár e nélkül is csörrentek a pénzdarabok kitett dobozkáikban.
Egy öreg olajfa a szigeteken
Fotó: Csermák Judit
Az ebédet az egyik kis öböl tavernájában, ringatódzó vitorlások mellett költöttük el. A pincérekről szó szerint szakadt a víz, de elismerésre méltó tempóban szolgálták ki az egyszerre bezúduló vendégeket. Engem Kefallínián is elbűvöltek a sziget kis öblei, amelyek nem a tömegturizmust szolgálják ki.
Csermák Judit
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A szerdai átmeneti felfrissülés után ismét erősödik a hőség Erdélyben. Csütörtöktől napos, száraz idő várható, a hétvégére pedig több helyen 33 fokig emelkedhet a hőmérséklet. A jövő hét elején a kánikula tovább fokozódhat.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!