Míves bortároló a családi pincében. Nemespenészes boltívek alatt érlelődik a nedű
Fotó: Hejt Pincészet
A Kárpát-medence öt rangos borásza idén nyáron a bihardiószegi Zichy-kastélyban állásfoglalásban állt ki az ősi magyar szőlőfajta, a bakator újrahonosítása mellett. A bakator hazájában, az Érmelléken néztünk utána a folyamatnak.
2017. december 01., 18:272017. december 01., 18:27
2017. december 01., 18:382017. december 01., 18:38
Az érmelléki borászok büszkesége egykoron a bakator szőlőfajta volt. Sok változata között a piros vagy tüdőszínű volt leginkább népszerű a vidéken. Szőlőtermesztésre alkalmas klímája révén az Érmellék mindig remek bortermő vidéknek számított. Bihardiószegen, a vidék borászati központjában Trianon előtt állami királyi vincellériskola is működött. Ám 1885-ben Nagykágya felől Diószegre is betört a filoxéra (szőlőgyökér tetű). A bakator eltűnésének fő oka kezdetekben a szőlőtermelők szervezetlensége, az érdek- és fajtavédelem hiánya volt. Trianon után jött a dilettáns ideológiai rajonizálás és mikrorajonizálás, a kollektivizálás, majd a globalista világhatalom által megszervezett rendszerváltással járó földvisszaosztás parádéja, amikor már alig volt szőlő, illetve a szőlőművelés tudását birtokló ember. 1950-től a rossz tanácsoktól és parancsoktól vezérelve a bakatort az Alsó-érmellékről kiseperték.
Érmellék édes gyermeke: a jó bor cégére
Fotó: Hejt Pincészet
Bihardiószegen, ahol éppen folyamatban van a bakator visszahonosítása, úgy tartják: annyi volt a pince, ahány ház volt a faluban. A dombokba mélyesztve ma is hatalmas borházakra, borőrzőkre lehet bukkanni, ahol akár 600–800 akós hordók sem mennek ritkaságszámba. Egy részükben ma is tárolják a hegy levét.
A diószegi szőlőhegy hagyománya az 1569–1578-as évek időszakára vezethető vissza. 1806 után, amikor a Zichy család átvette a diószegi uradalmat, az ágazat fejlődését nagymértékben támogatta a nagy tapasztalattal rendelkező Zichy Ferenc, aki a helységet Európa-szerte híres bortermelő vidékké változtatta. 1860 után a diószegi borok több nemzetközi versenyen is részt vettek, és számos díjat nyertek a bakatorral.
A Heit család termékei a nagyváradi Szent Márton-napi vásáron
Fotó: Hejt Pincészet
A diószegi Padalja-dűlő pinceházai agyagos domboldalba rejtve őrizték a bort. A Tessék-sornak és a Padaljának ma is közszájon forgó története van. A bor dicsőségesebb idejében a jó szomszédok, barátok betessékelték egymást egy-egy pohár borra – innen a Tessék-sor elnevezés. A békés atyafiak addig-addig iszogattak, amíg a pad alá nem itták magukat. Így maradt rajta a dűlőn a Padalja elnevezés.
Borbély Gábor, a nemrég elhunyt érmelléki születésű helytörténész a diószegi szőlőtermesztés történetét idéző mondák alapján írja, hogy az első szőlőtőkéket a váradi basának tulajdonítják. Mohamed messze volt Diószegtől, így a tilalom ellenére a törökök is boldogan éltek a hegy levével. Tény, hogy az érmelléki szőlőkultúra kezdetei jóval a félhold előtti időkre nyúlnak vissza. Nagykágyáról 1414-ből, Kiskerekiből 1461-ből már vannak adatok a szőlőtermesztésre vonatkozóan. A 16. századi dézsmajegyzékek tekintélyes bordézsmáról szólnak, amely nem képzelhető el kiterjedt szőlőtermesztés nélkül. 1570-ben Asszonyvására, Érolaszi, Kiskereki határában 45 szőlősgazdának már 24 hold szőlője volt.
A diószegi szőlőhely szájhagyomány alapján Nagy Lajos király idejéig vezethető vissza, aki az első diószegi szőlővesszőket ültette, ez tehát a 14. század közepét jelenti. „Ennek állítottunk emléktáblát egy talpalatnyi kis területen, amelyet 2014-ben avattunk fel. Azóta minden évben megemlékezünk erről, amikor Szent Orbán táblájához felzarándokolunk a helyi gazdákkal, barátokkal” – meséli Heit Loránd borász.
Bakator szőlőfürt
Fotó: Hejt Pincészet
Középérésű, kitűnő bor- és csemegeszőlő. A bora kitűnő zamatú zöldesbe játszó sárgásszínű, savakban gazdag nedű. Hat–nyolc, sőt tizenöt év kell hozzá, míg zamata kifejlődik. Az elmúlt években a vidék borászatának egykori dicsőséges múltját, a Heit családon kívül több helybéli gazda is igyekszik visszaállítani, aki a körülményekkel dacolva évtizedek óta próbálja fenntartani szőlészetét.
Számos régi pince mellett a Heit Pince is a híres Padalja-soron található. Az egykor borház nélkül létező pincét 1981 augusztusában vásárolta meg a család, majd 1983-ban építtettek elé egy présházból és egy tanyaszobából álló épületet, amelyet 2016 őszén vendéglátásra is alkalmas borterasszá alakítottak át. A mintegy 25 méternyi, sárga agyagos löszbe fúrt pince nemes penésszel benőtt, nagyméretű téglákból boltívesen kialakított „szentély”, amely egyben a fahordókban érő boroknak is megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat biztosít.
A családi birtok közel négyhektárnyi terület, amelyből másfél hektáron már szüretelgetik a bakatorfürtöket.
A bakator szőlő visszatelepítése 2013 májusában kezdődött. A visszatelepítés célja a hagyományápolás, a borkultúra és a borturizmus felélesztése az Érmelléken. A helyi gazdáknak magyar borászok segítettek az oltványok életképesítésében. Az új bakator szaporító anyagát – amely genetikailag ugyanazokat a tulajdonságokat hordozza, mint az egykori száz éves helyi szőlőtőkék – a Szatmár megyei Avasújvárosról szerezték be, majd Magyarországon, a Dunántúlon oltották le. Innen került vissza Diószegre mintegy ezer vessző Heit Lorándék családi szőlészetébe. Az oltványok három év múlva teremtek először és ötévesen már eresztik a régi Zichy-féle aranyérmes levet.
Bihardiószeg szeretné mindenáron felhívni a figyelmet az érmelléki borokra, így májusban a Zichy-kastély kertjében megszervezték a Bakator bor- és gasztrofesztivált. A rendezvénnyel sikerült felhívni a borszerető nagyközönség figyelmét arra, hogy akár Debrecenből, akár Nagyváradról érdemes felkeresni az Érmelléki borvidék pincéit és megkóstolni a fehér és vörös nedűket. Ez alkalomból jelentették be a Bakator Szövetség megalakulását is. A közös nyilatkozatban öt borász, a délvidéki Maurer Oszkár (Hajdújárás), Málik Zoltán (Badacsony), ifj. Bencze István (Hegymagas), Bartos István (Avasújváros) és Heit Lóránd (Bihardiószeg) mint a Kárpát-medencében az ősi szőlővel, a bakatorral foglalkozó szakember kijelentette: összehangolva munkájukat együtt lépnek fel a fajta és a bor felélesztéséért és népszerűsítéséért. A szövetség fővédnöke Papp László, Debrecen polgármestere, védnöke Mados Attila, Bihardiószeg polgármestere, illetve szakmai védnökei Kaló Imre szomolyai borász az egri borvidékről és Kovács Pál szakújságíró.
Heit Lorándot arról kérdeztük, mekkora az esélye annak, hogy az érmelléki ősi bor visszanyerje régi hírnevét, ami ugye minden bornál abban rejlik, milyen sokáig őrzi meg minőségét, aszúsodik-e és a „hazatért” borszőlőt a visszatelepítés mellett vissza lehet-e „nemesíteni óborrá”, hiszen a jó kézműves borok régi patinája éppen a régi palackokba zárva rejlik. Bihardiószeg fiatal borásza megingathatatlanul hisz a bakator aszú feltámadásában. Mint mondta, tavaly még csak szüretelgettek a négyéves tőkékről, de számításai szerint a másfél hektárnyi ősi fajta néhány év múlva ontani fogja a domb levét, így akár 15–20 hektó borból a jó aszúra is van garancia, mert a fajtának savas gerince van, vagyis nemcsak a gyors kereskedelmi célokat szolgálja majd.
– mondta Heit Loránd, akinek bora az Érmelléki Gazdák Egyesületének nagyvásárain is egyre keresettebb portéka.
A bor története egyidős az emberiség történetével – tartja a mondás. S valóban, a „palackba zárt napfényt” költők százai dicsőítették évszázadokon át. A magyar ember számára pedig különösen fontos volt, hiszen „életében e világra fordulásától a koporsója rovásáig a bor mindenütt szerepelt. Hadas időkben és békességben, viadal előtt és után, győzelemkor és vereség után, böjtben és mátkázó hétben, menyegzői lakodalmakon és torokon, borszűréskor és takaráskor, a sokadalmakon és vásárokon, az unszolás és a szerződés előtt és után bort ittak és egymást borral becsülték” – írta a jeles történész, Takáts Sándor. Nemegyszer énekelték meg a magyar költők is Balassi Bálinttól kezdődően Csokonai Vitéz Mihályig, mint vitézi tettekre sarkalló, virtust serkentő, férfiúi búbánatot feledtető isteni adományt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
Miközben az Egyesült Államok a futball-világbajnokságra érkező játékosokat, bírókat és szurkolókat példátlan szigorral szűri a határain, saját utcáin továbbra is ezrek esnek erőszakos bűncselekmények áldozatául.
Téli beszámolómat azzal zártam, hogy az ott szerzett benyomások olyan mély nyomot hagytak bennünk, hogy még vissza kell térnünk. Ez az elhatározás azonban nem maradt sokáig puszta vágy: néhány hónappal később ismét Genf felé vezetett az utunk.
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az Európai Parlamentben tartott eszmecserén európai képviselők és az Egyesült Arab Emírségek szélsőségesség és terrorizmus elleni küzdelemért felelős különmegbízottja a radikalizmus és a demokratikus ellenálló képesség kérdéseit vitatták meg.
Rekordbírság a bankoknak, perrel fenyegető pénzintézetek, kártérítéssel hitegetett ügyfelek: a ROBOR-ügy egyszerre pénzügyi, jogi és bizalmi botrány az általunk is mohón táplált pénzéhes világunkban.
Még nyárias meleg és helyenként 30 fok feletti hőmérséklet várható szerdán, ám a hét második felében markáns változás következik az időjárásban. Több hullámban érkező frontok miatt záporokra, zivatarokra és megerősödő szélre kell készülni.
Migrén, álmatlanság, szorongás, klimax – egyre többen próbálják ki az gyógypiercinget, amikor gyógyszermentes megoldást keresnek régóta fennálló panaszaikra. A módszer sokak életminőségét javítja, az orvosok azonban óvatosságra intenek.
Bár a színházi nyelvnek „nincs nemzetisége”, mégis egyfajta küldetés magyar darabokat színre vinni olyan közegben, amelyben alig, vagy inkább egyáltalán nem ismerik a magyar kultúrát – vallja Tapasztó Ernő.
A Közép-európai Fórum a Vallás- és Hitszabadságért június elején nemzetközi konferenciát szervezett Pozsonyban a vallásszabadság kérdésköréről. A szakemberek bemutatták a világ különböző térségeiben tapasztalható keresztényüldözés következményeit.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!