Felzárkózás a minőségi tejhez

Háromszori uniós halasztás után 2014-től Romániában is kötelezővé válik a gazdák által forgalmazott tej- és tejtermékek állategészségügyi-laboratóriumi vizsgálata. Az uniós élelmiszer-egészségügyi jogrend utolsó fejezeteinek gyakorlatba ültetése azonban jóval kevesebb áldozattal jár, mint az évekkel ezelőtti hús- és egyéb élelmiszeripari átállás, amely sok kisvállalkozót kényszerített cége bezárására. A jelen állás szerint a körülbelül egymillió, országosan nyilvántartott tejelő szarvasmarha 10 százaléka, azaz 100 ezer tehén forgalmazott teje nem EU-konform. Ez mintegy 40 ezer kisgazdaságot érint. A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) elnöke, Sebestyén Csaba szerint ez a szám azonban jóval nagyobb: a teljes tehénállomány 20-25 százaléka van olyan, 1-3 tehenet tartó kisgazdaságban, amely nem felel meg az uniós elvárásoknak.

 Ki a hibás, ki segít?

Úgy tűnhet, mintha az uniós szabályozás nehezen teljesíthető feltételeket szabna a kisgazdaságoknak. A valóságban azonban arról van szó, hogy fejéskor legalább azt a higiéniát kellene betartani, amit már nagyapáink is fontosnak tartottak. Annyi jön ehhez pluszba, hogy a frissen kifejt tejet minél hamarabb hűtőtartályba kell önteni, mert egy-két órán belül a meleg tejben gyorsan elszaporodnak a baktériumok, ami jelentősen rontja a tej minőségét.

Sok faluban azonban csak most döbbennek rá, hogy lépni kell. Van, aki tévéhíradóból hallotta a hírt, van, aki tőlem, az újságírótól. A szilágysági Debren község alpolgármestere, Antal Sándor szerint az igazi gond az, hogy a szarvasmarhatartók helyi egyesületei csak papíron léteznek. A kifizetési ügynökség annak idején arra kötelezte a gazdákat, hogy hozzák létre a Szarvasmarhatartók Egyesületének helyi fiókját, bankszámlával, hogy az állami hivatal átutalhassa a bejegyzett legelők után járó hektáronkénti 50-60 euró uniós támogatást. Ezeknek a falusi, községi egyesületeknek kellett volna megszervezniük a tejértékesítést is, ám a gazdák többsége nem vette komolyan az egyesületi összefogásban rejlő lehetőségeket. Az elöljáró példaként a községben működő dobai egyesületet említi, amely a legelőpénz fogadásán kívül eddig semmit nem tett. A faluban hagyományos módon gyűjtik a tejet, pedig már régen vehettek volna hűtőtartályt is.

Tóth István vérvölgyi tehéntartó gazda szerint azonban nem csak az egyesület, a polgármesteri hivatal is okolható a kialakult helyzetért. „A gazdáktól nem lehet azt elvárni, hogy ismerjék az újabb és újabb törvényeket. A község vezetői arra valók, hogy idejében tájékoztassák az embereket. Most, hogy a körmünkre égett a gyertya, mindenki kapkod ide-oda” – magyarázza a környék legnagyobb tehenesgazdája, a 12 fejős marhát és 5 borjút tartó Tóth István. Elmagyarázza, hogy neki nem érte meg banikért tejfeldolgozónak eladni a tejet, így azt maguk dolgozzák fel, és hetente egyszer a túrót, sajtot a zilahi piacon adják el a már kialakult vásárlókörüknek. ő fejőgéppel fej, de hűtőtartálya neki sincs. Most abban reménykedik, hogy sikerül vásárolniuk egy kisebb kapacitású tartályt.

Nem igazán érti, miért van szükség az újabb ellenőrzésekre, amikor a piacra bevitt termékeit eddig is vizsgálta a piac-felügyelőség laboratóriuma. Kérdésemre, hogy nem érné-e meg közös hűtőtartályt vásárolni a falu többi gazdájával, úgy reagál: nem akar senkivel közösködni. Elsősorban azért nem, mert ők külön dolgozzák fel és értékesítik a tejet, míg a többi néhány tehenesgazda jórészt a háztól adja el.

 Székelyföldi készülődés

Székelyföldön sem szolgál sok újdonsággal a tejfelvásárlás szigorítása – magyarázza Jakab Ernő állatorvos, a Hargita megyei Állat-egészségügyi Igazgatóság szakembere. A megyében működő hét tejfeldolgozó üzemből eddig öt előzetesen bevizsgált EU-konform tejet dolgozott fel. Az érlelt sajtok gyártásával foglalkozó két kisüzem mentességet kapott az előzetesen bevizsgált tejfelvásárlás kötelezettsége alól. A minimum két-három hónapos érlelési periódus alatt gyári körülmények között elvégzett laborasajtóriumi vizsgálatok teljes bizonyossággal kimutatták volna, ha a tejjel valamilyen gond támad.

Az állatorvos szerint ez az állapot szűnik meg most: már az értékesítés előtt valamennyi gazdának be kell vizsgáltatnia a tejet. Ennek költségeit – a havonta legalább kétszer kötelező állategészségügyi tejminta vétel 200 lejbe kerül – az egy-két tehenes kisgazdák nem tudják fedezni, így nem marad más hátra, mint a közös hűtőtartály beszerzése. A milliliterenként megengedett 400 ezer szomatikus sejt, és a maximum 100 ezer összcsíraszám csak higiénikusan fejt és hűtött tej esetében biztosítható. A kézi fejés továbbra sem tiltott, de be kell tartani a szigorú higiéniai előírásokat. Tény, hogy gépi fejéssel ez sokkal könnyebb, ezért a tejtermelésből megélni akaró székelyföldi gazdák többsége az utóbbi években már vásárolt valamilyen fejőgépet. Több helyen már csak a közös tartályok beszerzése maradt hátra. A hagyományos sajt- és túrótermékek gyártásának reneszánszát élő székelyföldi kistermelők között Jakab szerint nem lesz tömeges „elhullás”. Az egy-két tehenes gazdák közül fognak többen lemorzsolódni, de aki eddig is több tejelő tehenet tartott, minden bizonnyal megmarad a mesterségénél.

„Az unió által megkövetelt szigorú tejellenőrzés igazi tétje, hogy Románia végre átlátható módon bizonyítsa: tehénállományában nincs tbc-s vagy brucellózisos állat, amely komoly veszélyt jelenthet a fogyasztó egészségére. Az ellenőrzési szigorítás tulajdonképpen a gazdák érdeke is, hiszen ez biztosíthatja, hogy a jövőben több tejterméket, elsősorban sajtot exportálhassunk” – magyarázza a székelyföldi szakember. A közös tejbegyűjtésben viszont sokat segíthetnek a magyar falvakban szinte mindenhol megalakult helyi gazdaegyletek, gazdakörök. Jakab a gazdák összefogásában látja a megoldás kulcsát.

Hasonlóan vélekedik Sebestyén Csaba, az RMGE elnöke is, aki udvarhelyszéki gazdamérnökként a helyileg bejegyzettgazdakörök mobilizálásában hisz. Igaz, a szervezkedés egyelőre nem bizonyul túl ígéretesnek,mert a szakminisztérium egyik, közelmúltban elfogadott rendeletében meghatározta, hogy csak olyan gazdaszervezet lehet partner a minisztériummal kiépítendő országos ügyekben, amelynek legalább 22 megyében van fiókszervezete. Az RMGE 12 megyében rendelkezik megyei szervezettel, ezért nem felel meg a nem éppen európai kitekintésű romániai törvénykezésnek. A két-három fővárosi bejegyzésű szakegyesületet monopolhelyzetbe hozó bukaresti döntést Sebestyén Csaba valamelyik országos egyesülettel megkötendő együttműködéssel korrigálná, így helyi szinten az RMGE gazdakörei vállalhatnák fel többek között a tejbegyűjtő hűtőtartály beszerzésének és működtetésének ügyét is.

Patikatisztaságú tejüzem

Szakács Nimród, a 16 éve indított torockószentgyörgyi sajtgyár tulajdonosa az uniós előírást természetes feltételnek tartja. Mielőtt bejárnánk a 2,2 millió eurós uniós támogatásból épült, összesen 3,5 millió euróba kerülő új sajtüzemet, vendéglátóm kérésére magam is átöltözöm fehér köpenyes, fejfedős öltözetbe, hiszen benn patikatisztaság uralkodik. A számítógép-vezérlésű tartályok, tejszállító csövek, sajtpréselő berendezések vagy az érlelő termek tisztaságára automatizált tisztítóberendezés vigyáz. A számítógépes nyilvántartás hónapokra visszamenőleg rögzít minden munkafolyamatot, így ha gondok adódnak egy termék minőségével, visszakereshetők a kérdéses dátumon jegyzett adatok pasztörizálástól csomagolásig.

„Kicsinek számítunk a napi 30 ezer literes kapacitású üzemünkben az egyelőre napi 10 ezer liternyi tej feldolgozásával, de az élelmiszer-egészségügyi előírások a gyár méretétől függetlenül minden tejfeldolgozó gyárra érvényesek. Mielőtt egy-egy szállítmány tejet továbbengednénk a termelésbe, napi rendszerességgel laborvizsgálatokat végzünk. Ugyanakkor eleve csak olyan beszállítóktól vásárolunk, ahol helyben is szakember ellenőrzi a tej minőségét” – magyarázza a gyárigazgató. Szerinte fel sem merülhet, hogy egy ilyen tejfeldolgozó üzembe olyan tejet vásároljanak, amely nem felel meg az uniós szabványnak.

A 70 kilométeres körzetből érkező tej zöme kisebb-nagyobb farmokról származik, illetve Torockószentgyörgy kisgazdáitól is felvásárolnak napi néhány száz litert. A sajtgyáros noszogatására ugyanis tavaly a torockószentgyörgyiek újjáélesztették az 1992-ben alapított gazdaegyesületüket, és a legelőkért járó állami támogatásból 3000 euróért hűtőtartályt vásároltak. Az összefogás nehezen indult, a döntő érv mégis a Szakács Nimródé volt, aki kijelentette, hogy e nélkül nem hajlandó a tejet átvenni. Az immár uniós elvárásoknak is megfelelő torockószentgyörgyi tejértékesítéssel nem csak a felvásárló, hanem a gazdák is elégedettek, hiszen a fejés után egy órán belül lehűtött tej rendszeresen elvégzett laborvizsgálatai jó minőségről árulkodnak.

„Nem a spanyolviaszt találtuk fel, mindössze elébe mentünk annak, amit most kérnek számon országszerte a gazdákon” – magyarázza Szakács. Szerinte a tehénállomány folyamatos csökkenésével egyre inkább felértékelődik a jó minőségű nyersanyag. Ma már több felvásárló környékezi a torockószentgyörgyi gazdákat is, hiszen a feldolgozó üzemek kapacitása Fehér megyében is nő. Szerencsére egy évre kötik a szerződéseket, így Szakács abban reménykedik, hogy jövőre is megtarthatja beszállítóit.

Fináncfrász

Míg a falu bejáratánál a húsz alkalmazottal dolgozó elegáns feldolgozóüzem egyféle nyitott könyvnek tűnik az újságíró számára, ugyanez nem mondható el arról a néhány állattartó gazdáról, akivel szerencsém volt megismerkedni. Kiderül, a pénzügyi ellenőrzéstől félnek leginkább: állítólag egy tévés kisriport nyomán – amelyben helyi máktermelő gazdákat mutattak be – nemsokára a finánc emberei is ellátogattak a faluba, hogy számba vegyék, hogyan is áll a gazdák adóbevallása. Egyik beszélgetőtársam szerint nincs valamennyi tehene bejelentve, ez a fő baj. Közben leülünk, és számolunk. Kiderül, ha mind a négy tehén nyilvántartásban szerepelne, kaphatna értük kb. 400 eurónyi évi támogatást, amiből vissza kellene fizessen két-háromszáz lej adót. Vajon megéri a reszkír?

Miközben megnézzük a falu központjában berendezett kis tejcsarnokot, kísérőm az aznapi nyilvántartást mutatja: 200 liter tejet adtak át a sajtgyárnak. A legeltetési idény kezdetén ennek több mint a duplája volt, de ma már mintegy húsz tehenesgazda szállít rendszeresen. Az 1,2 lejes felvásárlási árat többen is keveslik, ezért a jövő évi szerződésben magasabb árban reménykednek. Kísérőm azt mondja, kitartanak Szakácsék mellett, mert mégiscsak helyi vállalkozó.

Közben megérkezik a szolgálatos gazda is, aki a tej elszállítása után kimossa, kitisztítja a tartályt, ellenőrzi a berendezést, és a tejcsarnok nyilvántartójába felvezeti a szükséges adatokat. Mindezt felváltva, egymás után végzi mind a húsz gazda, alkalmazottjuk nincs. Megbíznak egymásban: sorra viszik a tejet, betöltik a tartályba, és bejegyzik, hogy aznap mennyit adtak át. A „műszak” végén mindig kijön a végeredmény: a szolgálatos szerint soha nem csapják be egymást. Akinek évente több mint 3 ezer liter eladott teje van, az külön állami támogatásban részesül, de a kisgazdák számára ezzel együtt sem túlságosan vonzó a tehéntartás.

„Itt nincs hétvége, nincs karácsony, nincs húsvét! A tehénnek mindig enni kell, és mindig meg kell fejni. Ez egy életforma, és aki ezt nem így fogja fel, annak kín a szarvasmarhatartás, ezért le is mond róla. Ez soha nem lesz megfizetve” – összegzi négytehenes vendéglátóm a folyamatos állománycsökkenés magyarázatát.

Szövetkezési megoldások

A jelenlegi helyzetért elsősorban nem a gazdák, hanem az illetékes szervek a felelősek. Legalább három éve tart a halasztás, az eredeti, 2010-es határidő óta Románia újabb és újabb haladékot kért Brüsszeltől. De most sem az igazi megoldásban gondolkodnak, immár a negyedik haladékkérelmet is benyújtották – mondja Sebestyén. Nehezen érthető a bukaresti kormány huzavonája. A romániai agrárpolitika kiszámíthatatlanságát jelzik a hasonló intézkedések, ami Sebestyén Csaba, az RMGE elnöke (portrénkon) szerint a szarvasmarha-állomány évi 100 ezres csökkenését okozta eddig, és a trend várhatóan folytatódik.

A romániai agrárpolitika nehezen tudja kezelni a nyugati mezőgazdasággal szembeni hatalmas lemaradását, ami főleg a szövetkezeti rendszer teljes hiányában mutatkozik meg. Míg a német vagy osztrák gazdánál a tej minősítését és az értékesítést a jól bejáratott tejszövetkezetek végzik, sok romániai gazdának saját szélmalomharcát kell megvívnia a hatóságokkal, és ez egyre több gazdát késztet feladásra. Sebestyén szerint az erdélyi gazdák számára sincs más út, mint a szövetkezés: amelyik gazdaközösség ezt előbb felismeri, annak nyert ügye lesz. A tejtermelés és a tejértékesítés terén is.

Kormánypénzből fizetik ki a tartályokat

Kormányprogram támogatja jövő év elejétől azokat a faluközösségeket, ahol helyi állattartó egyesület keretében pályáznak tejtermelő gazdák hűtőtartályra. A november 6-án elfogadott kormányrendelet előírja, hogy maximum 5 ezer euró igényelhető a helyi gazdaközösségek által vásárolt ezer literes tartályra, amihez a tejbegyűjtő helyiséget a polgármesteri hivatal kell biztosítsa. A mintegy 71 millió lej értékű pénzalapra november 20. és december 30. között lehet pályázni: a szükséges dokumentációt a Mezőgazdasági Kifizetési Ügynökségekhez kell benyújtani. A gazdák nyilvántartott tehénállományát feltüntető pályázatban minden résztvevő gazdának vállalnia kell, hogy legalább két évig megtartja fejős teheneit.