Ott laknak, ahol a part szakad – védelemre szoruló partifecske-kolóniák az Érmelléken és a Tisza vidékén

Főleg, ha az emberek tiszteletben tartják költési idejüket, és olyankor nem folyik homokkitermelés.
A magyar ornitológusok szerint a partifecske telepesen fészkelő madár. A Tiszán az átlagos telep 150–160 pár. A tiszai, mintegy 30 ezer páros állomány 50 százaléka 500 párosnál nagyobb telepeken költ. A Felső-Tisza térségében van Európa legnagyobb ismert partifecsketelepe, amelynek mérete 1500–2500 pár között mozog. Másodköltésre a partifecskék mintegy 40 százaléka képes.

Az Érmelléken is nagy számban élnek

A szalacsi homokdombok mellett számtalan más telep is található az Érmelléken. Érkenézben is léteznek partifecskék által lakott meredek domboldalak, de Érmihályfalván látható tán a vidék legnagyobb állománya. Az egykori téglagyári munkatelep falában, közel a csillék mozgásterületéhez számtalan fecskepár érkezett minden tavasszal. Mai napig is látni belőlük visszatérőket. A Pásztorgaz (Mihályfalva egyik negyede) felé vezető úton is vannak általuk lakott domboldalak. A legnépesebb telep azonban a homokbányák környékén található. Ott számtalan meredek falban fészkelnek és költenek évről évre. A természetnek eme ritkasága mégsincs kellőképpen megbecsülve, bár védett madárként van számon tartva.

A munkagépek nem egyszer bontottak homokfalakat a nyár kellős közepén is. A teherautók búgása és forgalma tönkretette az itteni madárállomány legnépesebb telepét – büntetlenül. A Bihar megyei természetvédelmi hatóság lépett ugyan az ügyben, és beszüntette a kitermelést a visszatérő madarak költési idejére. Bár a teljes európai állomány mintegy két és fél millióra tehető, e hasznos természetes rovarirtó kis szárnyasaink védelmét semmi sem garantálta e vidéken. Nem hiába mondják: ott lakik, ahol a part szakad.

Költőürege hosszú, elérheti a 2 métert is. Április végén, május elején érkezik vissza, ezért évente csak egyszer költ.
Az ürge a rágcsálók rendjébe tartozó karcsú testű állat. Fülei aprók, bundája hátán világos pontokkal tarkított sárgásszürke alapszínű, hasa rozsdasárga, nyaknál fehér. Mellső végtagjai fejletlenebbek a hátsóknál. Nyílt, rövidfüvű területek lakója. Veszély esetén felegyenesedve jellegzetes füttyöt hallat, amely felhívja társai figyelmét a közelgő ellenségre.
Más emlőssel nehezen összetéveszthető, könnyen felismerhető faj. Jelenlétét a 4–5 cm átmérőjű ürgelyukak felfedezésével is valószínűsíthetjük. Téli álmot alszik, védett állatnak számít. Az Érmelléken annyira elterjedt, hogy Érmihályfalván egy egész határrészt Ürgéskertnek neveznek róla. A Natura 2000 által kijelölt területeken honos helyét tilos bolygatni.

Nyereség mindenekelőtt

Érmihályfalva határában több helyen is hatalmas homokdombok emelkednek, a sárgahomok a település jellegzetes „aranya”, hiszen szőlő-, dinnye- és egykoron igen jó szűzdohányérlelő tulajdonságáról volt híres. A homokfalakban fészkelő partifecskék mellett felbecsülhetetlen értékű növényvilág is jellemzi a bányák környékét.
Két évtizede egy nagyváradi cég ipari mennyiségben kezdte el a homok kitermelését több érmelléki település határában. A homokterületek a települések tulajdonát képezték, így az önkormányzatok a kilencvenes évek végén szerződést kötöttek a nagyváradi Simcor építkezési anyagokat gyártó vállalattal. Ennek értelmében minden teherautó homokért kavicsot hoznak cserébe, amellyel a mellékutcák járhatóságát teszik lehetővé. 2004 után lassan elmaradoztak a kavicsos teherautók.
A helybéli kataszteri mérnök akkor elmondta, ilyen bányák csak a Banka-soron (határrész Érsemjén és Érmihályfalva között) és a János-telken (az egykori vízimalomnál) működtek, de utóbbit a környezetvédelmi hatóságok bezárták. Tudtával a városra eső tulajdonrészt tanácsi határozattal adták el. Így

A mezőgazdasági földterületekre vonatkozó visszaszolgáltatási törvények értelmében sok mihályfalvi gazdát feketeföld helyett is ezekkel a „holtterületekkel” fizettek ki. Akiknek jobb híján nem volt más választásuk, el is fogadták, de aprópénzen azonnal fel is vásárolták tőlük, akik ismerték a váradi cég szándékait – panaszolták az Érmellék lakói. Vitathatatlan, hogy a felvásárlóknak a Simcor borsos árat fizetett az említett homokföldekért. Szerettük volna megkérdezni a cég képviseletét a környezetvédelmi engedélyükről, ám a sokadik telefonhívásra sem válaszoltak. Érdeklődtünk volna afelől is, hogy egy védett állatokkal, növényritkaságokkal és madárvilággal tarkított területet hogyan lehetett ilyen barbár módon büntetlenül letarolni. Hogy a környezetvédelmi igazgatóság lépésére vagy a Natura 2000 szabályainak szigorítására maradtak-e el a teherautók, még ma is talány. Már senki sem „emlékszik rá.”