Szárhegy áldozati szobrai

Munkagépek és emberi erő változtatta romteleppé február 10-én a Lázár-kastély udvarát. A Szárhegyi Kulturális és Művészeti Központ alkalmazottai és a polgármesteri hivatal emberei mozdították el helyükről a nagyobb méretű szabadtéri alkotásokat, a szétszedhetőket igyekeztek oly módon, hogy alkotójuk újra összerakhassa majd. Az ugyancsak a központ tulajdonát képező kisplasztikákat és bútorzatot is kihordták az épületből, a képeket és a kisebb műtárgyakat a szárhegyi alkotótábor használatában lévő Schola Vendégházban helyezték el. A bútoroknak, a nagyobb műtárgyaknak a szárhegyi önkormányzat biztosított zárt, a fából készült alkotásoknak pedig fedett tárhelyet. A kőből készült nagyobb alkotásoknak a Schola udvarán biztosítanak átmeneti „szálláshelyet”.

„Sajnos több tárgyalás után sem sikerült megegyeznünk a kastély mindhárom tulajdonosával a kastély bérléséről. Amíg nem hozzuk ki az ingatlanból a művészeti központ valamennyi leltári tárgyát, indokot szolgáltathatunk a tulajdonosoknak az átvételi jegyzőkönyv aláírásának megtagadásához, és használati díjat kérhetnek a megyei tanácstól. Volt már rá példa” – magyarázta a teljes kiürítés szükségességét Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke.

Meghiúsult együttműködés

A költözésbe torkolló történet 2010 végén kezdődött, amikor a műemlék épületet visszaszolgáltatták az örökösöknek. A 24 egységre tagolt ingatlan legnagyobb részére a budapesti Lipthay Antal báró és az Argentínában élő Apor Klára Mária, kisebb részére pedig a Lázár grófok utolsó uradalmi intézője, Vormair Frigyes – aki 1926-ban megvásárolta gróf Lázár Tibortól a kastély egy részét – fia, Vormair István jogosult. A törvény értelmében a Hargita Megyei Tanács alintézményeként működő művészeti központ az ítélet kihirdetésétől számított három éven át maradhatott bérlőként az ingatlanban – ez a három év telt le 2013. szeptember 7-én. Azóta a központ ingyen használta a műemléket, a további együttműködés érdekében pedig tárgyalásokat folytattak a tulajdonosokkal.

Időközben Vormair István a bírósághoz fordult, bérleti díjat követelve nemcsak a hasznos felületekre, hanem a romos részekre is. Keresetében 100 ezer eurót kért a kastély egyévi használatáért, amit a megyei önkormányzat nem tud kifizetni. „Nem lehet közpénzt költeni olyan felületre, amiről nem tudni, kinek a tulajdona” – fogalmazott korábban Borboly Csaba megyei tanácselnök, arra utalva, hogy egyelőre a tulajdonosok sem jutottak egymással dűlőre, milyen arányban osszák szét a birtokot. Borboly akkor annak a reményének adott hangot, hogy a Lipthay Antal birtokában lévő részre hosszú távú koncessziós szerződést tudnak kötni, amelyben a tulajdonos a megyei tanácsra ruházná át a használati jogot, s a szinte a tulajdonjoggal egyenlő jogosítvány birtokában pedig az önkormányzat a felosztási perbe is bekapcsolódhatna.

Ideiglenes költözés?

Csergő Mária, a művészeti központ megbízott igazgatója minden alkalommal hangsúlyozza, hogy a költöztetés csak ideiglenes. „A műtárgyak egy része már biztosan nem kerül vissza a kastélyba, kiváltképpen nem tárolásra, hiszen a kastély annál jóval értékesebb, hogy egyes helyiségeit raktárnak használják. Lehetséges, hogy múzeumként működik tovább, időszakos tárlatokra is szívesen a tulajdonosok rendelkezésére bocsátjuk az ott készült műveket, ehhez azonban összehangolt lépésüket várjuk – mondta el a Gyergyói Hírlap című napilapnak. – A többségi tulajdonos Lipthay család részéről már korábban történt felajánlás, de annak érvényesítéséhez a másik két kisebbségi tulajdonos hozzájárulása, vagy a  megosztást kimondó bírósági döntés szükséges. Remélem, egyik vagy a másik minél előbb megszületik.

Csergő Mária szerint még vannak a tulajdonosok részéről megnyilvánuló, mihamarabb letisztázandó felvetések. „Sok év alatt felgyűlt sérelem, eseti szabálytalanságok után kell most tisztáznunk a helyzetet, hiszen három éves szerződés után csak úgy lehet jogalapunk a kastély használatára, ha mindhárom tulajdonossal egyetértésben tudunk lépni.”

Gábor László polgármester is tárgyalásra, megegyezésre készül a településen élő Vormair Istvánnal. „A szárhegyiek magukénak tartják a kastélyt. A tulajdonosoknak is tisztában kell lenniük, hogy a kastély mai állapota a szárhegyi emberek hozzáállásának, közmunkájának köszönhető. Zöld Lajos kastélymentő munkája, az emberek hozzáállása nélkül aligha lett volna mit visszaigényelniük az örökösöknek” – mondta az elöljáró.

Borboly Csaba megyei önkormányzati elnök azt tartaná jó megoldásnak, ha „az amúgy is a helyi önkormányzattól bérelt Schola vendégház jól felszerelt konyháját visszaadnánk Szárhegynek, az önkormányzat működtetné, itt lehetne főzni a napközinek, a vendég művészeknek.” Ugyanakkor a központ alkalmazottaival tartott gyűlésen cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy a tizenkét személy munkahelye bármelyik percben megszűnhet. Mi több, tervekről is beszéltek: márciusra kiállítást terveznek a művészeti központ képeiből, a helyszínről azonban egyelőre nem született döntés.

Csergő Mária zárszavai a közösség reményeit is összegzik: „Bízom benne, hogy egyszer valamennyi szobor a méltó helyére kerül. Ha nem vihetjük vissza a kastélyba, a szárhegyi központi parkban állítjuk fel, talapzatokat készítünk számukra.”

Tábori csoda

A szárhegyi alkotótábor 1974-ben alakult. Minden év augusztusában 25-30 képzőművész számára biztosítottak szállást és alkotási körülményeket a részben helyreállított reneszánsz kastélyban és az egykori ferencrendi kolostorban. A kastély helyreállításának és méltó hasznosításának kezdeményezője Zöld Lajos szárhegyi származású csíkszeredai lapszerkesztő volt, aki Gaál András és Márton Árpád csíkszeredai festőművészeket a Barátság néven alakult nyári tábor életre keltésére biztatta. A résztvevők fölajánlásaiból jelentős festészeti és grafikai gyűjtemény jött létre, amelyből állandó kiállítást, illetve időszaki, a nyári táborozást záró tárlatokat szerveztek. A rendszeresen visszajáró művészek – köztük Aurel Ciupe, Balla József, Márton Árpád, Macskássy József, Simon Endre – különálló alkotói korszakuknak tekintették az ott töltött idő alatt keletkezett műveket. Különösen Erdélyből, de a Kárpátokon túli részekből is sokan érkeztek Szárhegyre, az évente kiadott katalógusok pedig jelentős művek keletkezéséről tanúskodnak. Legutóbb 2013 októberében a Klasszikusok elnevezésű évadzáró táborát tartották, amely átfogta a képzőművész-társadalom valamennyi generációját és irányzatát.