Kerékpárral a panaszfalhoz

Az Európai Unió kiemelten támogatja a kerékpáros közlekedés és kultúra térhódítását. A kerékpározás ugyanis ideálisan óvja testi és lelki egészségünket, nem szennyezi a környezetet, csökkenti a motorizált közlekedéstől való függésünket, élettel tölti meg a városokat és összekapcsolja a vidéki településeket. A kerékpár ma már nemcsak közlekedési- vagy sporteszköz, hanem újfajta életszemlélet jelképe, alternatív kikapcsolódási forma, amely egészséges, minőségi, és mindenki számára elérhető szórakozási lehetőséget nyújt. Minden fejlett európai ország kiemelt ügyként kezeli a kerékpározást.

Magyarország a kerékpáros turizmus szempontjából a fejlődő térségek közé sorolható, Románia még gyerekcipőben jár. Egy fél évtizede végzett, az Európa Unió összes tagállamának lakosaira kiterjedő felmérés adatai szerint Hollandiában járnak a legtöbben munkahelyükre kerékpárral (a megkérdezettek 31 százaléka), Magyarországon az arány 19 százalék, míg Romániában a kérdezettek alig 5 (!) százaléka használ biciklit a közlekedéshez. A megdöbbentően kis szám annak is tulajdonítható, hogy nincs lehetőség biztonságban eljutni kerékpárral egy lakónegyedből a város másik felében levő munkahelyre.

Az életveszélyes kincses város

2013-ban elkészült egy projekt, amelynek célja 50 kerékpárkölcsönző és mintegy 60 kilométer hosszú bicikliút, illetve sáv kialakítása volt. A polgármesteri hivatal oldalán az adatok azóta sem frissültek. Nem lehet tudni, a tervekből mennyi valósult meg. Tény, hogy a városvezetés kialakított ugyan sávokat a bicajosoknak, de ez inkább a civilszervezeteknek, a Critical Mass mozgalomnak, illetve a kerékpárral rendelkező lakosok összefogásának köszönhető. Ők gyakorolnak nyomást a hatóságokra, így aztán az utak felújításával általában biciklisávot is pingálnak az aszfaltra. Messze kevesebbet, mint amennyire szükség lenne. A sávok sok helyen a járdára vannak festve, a gyalogosok pedig ezt nem mindig veszik figyelembe. Ha viszont az úttesten alakítanak ki kerékpárutat, azt az autósok nézik levegőnek. Helyenként a buszsávokat is használhatják a kerékpárosok, ám ezek annyira szűkre vannak kialakítva, hogy busz és biciklis nem fér el egymás mellett.

A kerékpárkölcsönzőkkel a városháza arra számít, hogy két év alatt legalább ezer lakos leteszi a gépkocsiját, és kerékpárra pattan. Nos, aki ismeri Kolozsvár közlekedési káoszát, az nincs arról meggyőződve, hogy akár egy gépkocsivezető is lemondott volna a kényelméről átváltva a környezetbarát megoldásokra.

Zsákutcába terelt biciklisek

Az elmúlt negyed évszázadban Marosvásárhely csak kis lépéseket tett azért, hogy kerékpárbarát településre hasonlítson. Azon túl, hogy a polgármesteri hivatal és a rendőrség közlekedésügyi osztálya hosszas huzavona után lehetővé tette, hogy a biciklisek is bekarikázhassanak a főtérre, a kétkerekes mobilitás ügye nagyjából megrekedt. Az igények ellenére a városvezetés alig egy pár sávot létesített, azok közül sem tűnik mindenik biztonságosnak. Egy másik gond az, hogy a meglévő utak nem alakítanak ki összefüggő hálózatot: a legtöbb a semmiből a semmibe vezet. Több mint másfél évtizedes regnálása óta Dorin Florea polgármester többször is egyértelművé tette: számára az autósok élveznek elsőbbséget. Ezt jól tükrözi az egyre zsúfoltabb város új arculata is. A lakónegyedekben nemhogy biciklisávok nem készültek, de parkolók és garázsok vették át a zöldövezet, a játszóterek, illetve a járdák egy részét. A Madách és a Levendula utcában kialakított kerékpársávot sokszor autók foglalják el, az egykori Aranykakas vendéglőtől a régi strand irányában létesített sávot egy sínpár vágja ketté, a vasúttársaság pedig nem hajlandó biztonságos átkelőt létesíteni. A Maros Közösségi Alapítvány szinte hiába győzte meg a városházát, hogy a forgalmasabb közintézmények elé helyezzen ki kétszáz kerékpártartót, ezek jobbára üresen tátongnak. Néhány évvel ezelőtt a Raiffeisen Bank alakított ki kerékpárkölcsönzőt a sportcsarnok szomszédságában, azonban a program néhány hét után megbukott. A mostoha körülmények miatt még azok sem merészkednek ki két keréken az úttestre, akik egyébként előszeretettel kerékpároznak. Az osztrák pénzintézmény mintájára most az orvosi egyetem próbálkozik hasonló kezdeményezéssel. Szintén pozitívumként értékelhető a Velo-akadémia iskolai program beindítása, amelynek létrejöttén a közösségi alapítvány mellett a rendőrség és a tanfelügyelőség bábáskodott. „Egyelőre a város egyetlen középiskolájának kilencedik osztályában, a pedagógiai líceumban sikerült bevezetni választható tantárgyként a közlekedésbiztonságot. Jövőtől a hetedikeseknél próbálkozunk, remélhetőleg nagyobb sikerrel”–ismertette terveiket a civilek vezetője, Gál Sándor.

Ennek életbe ültetése még hosszas folyamat: tanulmányokra, tervekre, sikeres pályázatokra, no meg politikai akaratra van szükség. Ha az elképzelések valóra válnak, összefüggő kerékpárutak szelnék át szinte az egész várost. Ezeket a folyóvizek, a Maros, a Poklos és a Turbina-árok mentén, valamint a vasút mellett alakítanák ki. Tervben van a Maroson átívelő, 1990-ben leszűkített gyalogoshíd kiszélesítése, valamint a volt Kossuth utcai négysávos híd egy alsó emelettel való kiegészítése.

Határon átnyúló kerékpárút

A Szatmár megye északi részében élőknek jó hír, hogy már biciklin is átkerekezhetnek Magyarországra. Mindazonáltal az uniós pénzek lehívása úgy tűnik, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valami is megvalósuljon a tervekből. Másfelől az is igaz, a Szatmár megyében megvalósult, határon átnyúló kerékpárút többnyire a magyar hatóságoknak köszönhető. Így például az utóbbi időben teljesen elkészült egy kerékpárút a Szamos bal parti töltésén, amely Szatmárnémetit köti össze a határ túloldalán lévő Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Csengerrel. Ugyanakkor uniós támogatásból kerékpárutat építettek ki a Túr folyó árvízvédelmi töltésén a magyarországi Magosliget és a romániai Túrterebes között. A beruházás legfőbb eredménye a környezetbarát közlekedés mellett, hogy a 36 kilométer hosszú bringaúton a Túr térségének természeti szépségeivel is ismerkedhetünk. A tavaly elkészült kerékpárút Magosligetnél csatlakozik a már meglévő Tisza-menti hálózathoz, ezzel pedig Szatmár megye is kapcsolatba kerül az EuroVelo kontinentális bicikliút-hálózattal. A turisztikai és közlekedési célokat egyaránt szolgáló terv a Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében valósult meg több mint ötmillió euróból. A költségekhez az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) több mint 4,3 millió euróval járult hozzá –olvasható a Turista portálon.