Hazatérő ingatlanok, finanszírozási félelmek

Felelősségvállalással fogadta el a kormány november 19-én a központi intézmények önkormányzati hatáskörbe utalásáról szóló decentralizációs törvényt. A mintegy kétezer módosító javaslattal megtûzdelt eredeti törvénytervezet a kormánypártok belső egyeztetéseit követően jelentősen átalakult – kimaradt belőle többek között a közbiztonságot és a közúti forgalmat felügyelő rendőri testületek és a tanügy egy részének decentralizációja. Az elfogadott változat szerint a korábban minisztériumi alárendeltségben mûködő közegészségügyi intézmények, mezőgazdasági igazgatóságok, sport- és turisztikai létesítmények, kulturális igazgatóságok kerülnek önkormányzati hatáskörbe a törvény kihirdetésétől számított hatvan napon belül. A folyamat gyakorlatilag 2014. januárjától kezdődhet, ha az Alkotmánybíróság elutasítja a Demokrata-Liberális Párt törvény elleni keresetét.
Az új jogszabályt keményen bírálta Traian Băsescu államfő is, aki székelyföldi román szervezetek retorikáját átvéve úgy fogalmazott: a decentralizációs törvény negatívan befolyásolja az egységes és oszthatatlan nemzetállam mûködését. Parlamenti beszédében Victor Ponta kormányfő azonban folytatást ígért: a jövőben azokat a közszolgáltatásokat is átadják a helyi közösségeknek, amelyeket a minisztériumok ellenállása miatt most nem sikerült.

Költségvetési bizonytalanság
Noha az RMDSZ vezetői a törvény elfogadása előtt egyértelműsikerként értékelték a decentralizációs folyamat első lépését, a jogszabály végleges változatának ismeretében egyre több szkeptikus hang szólalt meg. Az észak-erdélyi megyék közgyûléseinek magyar tisztségviselői a helyi önkormányzatok hatáskörébe utalt hivatalok bizonytalan finanszírozását hangsúlyozzák. A törvény értelmében az országos költségvetés elkészítésekor külön függelék rendelkezik a decentralizált hivatalok, és az alkalmazásukban lévő mintegy 14 ezer alkalmazott bérezésének pénzügyi hátteréről. A jövő évi költségvetés-tervezetben ez a tétel már szerepel, de egyes vélemények szerint a finanszírozás mértékének fokozatos csökkenése várható, a pótlás pedig a továbbiakban a megyék feladata lesz. Eközben az államnak történő adó- és illetékbefizetések útja változatlan marad, azaz a megyékben begyűjtött állami bevételek Bukarestben landolnak.
A mai finanszírozási rendszer anomáliáit jól szemlélteti Erdély egyik gazdag térsége, Kolozs megye példája, ahol a befizetett adók és illetékek 46 százaléka marad helyben, a további 54 százalék bukaresti újraelosztásra kerül. Ezzel szemben a Kárpátokon túli Teleorman megye tavaly a központi költségvetésbe befizetett összeg 126 százalékát kapta.
Ilyés Gyula, Szatmárnémeti volt polgármestere, az RMDSZ önkormányzatokért felelős főtitkár-helyettese szerint az RMDSZ módosító indítványainak többsége épp a finanszírozást igyekezett javítani, de csak részleges sikerrel. Csóka Tibor, a Szilágy megyei önkormányzat elnökhelyettese szinte kizártnak tartja, hogy a megyékhez kerülő intézmények személyi állománya ne csökkenjen. „A törvény ugyan előírja, hogy átadáskor-átvételkor a teljes alkalmazotti gárdát újra kell alkalmazni, de a jövő évi költségvetés tervezetének ismeretében borítékolhatni lehet az elbocsátásokat.”

„Decentralizáció” tanügyi módra
Az Erdélyi Napló által megkérdezett RMDSZ-es tisztségviselők egyetértenek abban, hogy a decentralizáció ténye önmagában korszakalkotó lépésnek számít a rendszerváltás utáni Románia történetében. Vákár István (alsó képünkön), a Kolozs Megyei Tanács alelnöke (portrénkon) azonban kissé árnyaltabban látja a dolgot. Szerinte adminisztratív szempontból ugyan több igazgatóság is a megyékhez fog tartozni, szakmai vonalon azonban továbbra is Bukarest határozza majd meg az intézmények tevékenységének főbb irányvonalait.

„A helyzet kísértetiesen hasonlít az előző években bevezetett tanügyi »decentralizációra«, amelynek során a fenntartás teljes költségével együtt valamennyi iskolaépület átkerült az önkormányzatok hatáskörébe, de a polgármesternek vagy a helyi közgyûlésnek nincs beleszólása az oktatási tevékenységbe. A tanfelügyelőségek révén az iskolák továbbra is a tanügyminisztériumhoz tartoznak, bukaresti rendelkezéseket hajtanak végre” – mondta Vákár.
Csóka Tibor úgy tudja, a legádázabb viták épp a tanügy kapcsán alakultak ki Bukarestben: az előzetes tervezetben még az szerepelt, hogy a szakoktatás is átkerülne a megyékhez, sőt, egyes vélemények szerint a középiskolákat ugyancsak megyei hatáskörbe kellene utalni. A valós tanügyi decentralizáció lehetőségét azonban a minisztérium leállította, így folytatódik az eddigi gyakorlat: a polgármesteri hivatal adja a pénzt, de semmibe sem lehet beleszólása. Legkevésbé az iskolaigazgatók kinevezésébe, erről változatlanul Bukarestben döntenek.

Kormányon lenni a megyében?
Mást-mást jelenthet az új decentralizációs törvény Székelyföld, Partium, illetve a belső-erdélyi szórvány számára, abban azonban egyetértés van, hogy a magyarság helyi érdekérvényesítő képességén múlik, hogy magyar szempontból milyen hozománya lehet az intézmények helyi felügyelet alá kerülésének. A törvény kimondja: hivatalból le kell mondania valamennyi decentralizált intézmény vezetőségének, az új versenyvizsgák kiírásáig megbízott vezetőség látja el ezt a feladatot.
Kérdés, hogy az új rendszer megnyithatja-e az utat a magyar alkalmazottak előtt is, hiszen köztudott: Székelyföld kivételével az erdélyi közintézményekben a magyarság számarányához képest jóval kevesebb magyar embert alkalmaztak. A magyarlakta erdélyi megyék közintézményeinek vezetőségébe magyarként bekerülni eddig politikai algoritmus kérdése volt. Amikor az RMDSZ kormányon volt, egy-egy megye 35-40 közintézménye közül néhány élére magyar igazgatót vagy aligazgató neveztek ki, akik révén több magyar alkalmazottat is sikerült „becsempészni”. Miután az RMDSZ kikerült a kormányból, a „kenyérbe került” magyar vezetők 90 százalékát – köztisztviselői státusuk ellenére – leváltották. Ilyés Gyula szerint kevés az esélye annak, hogy változtatni lehessen ezen a gyakorlaton kormányzati szerepvállalás nélkül. A megyei közgyûlések a már alkalmazott emberállományt veszik át, és a helyzet mai állása szerint inkább leépítésre számíthatunk, mintsem új emberek alkalmazására. A szilágysági magyar politikus, Csóka Tibor abban látja a partiumi magyarság nagy lehetőségét, hogy a három megye közgyûlésében számaránya még mindig megkerülhetetlenné teszi a magyarságot, így az új helyzet kicsiben olyan, mintha kormányon lennénk a megyékben. Arra fognak törekedni, hogy az új közintézmények struktúrájának kialakításában szava legyen a helyi magyar közösségnek: legyen magyar igazgató vagy aligazgató, illetve az eddiginél több magyar alkalmazott. „Igaz ugyan, hogy szakmai vonalon ezek az intézmények továbbra is a szaktárcával tartanak fenn kapcsolatot, de a közvetlen felettesük mi leszünk. Innentől kezdve a megyei közgyûlésnek a megye mezőgazdasági, ifjúsági, egészségügyi és környezetvédelmi stratégiájának kidolgozásában lesz fontos szerepe, azaz a megyéből a rendszerváltás után 23 évvel végre tényleg megye lesz.”

Az átmenet rákfenéi
A romániai törvényalkalmazás szokásos visszásságai a decentralizációs törvény kapcsán is felszínre kerültek. Az úgynevezett alkalmazási módszertan ez esetben olyan mellékleteket jelent, amely a 41 megyére lebontva tételesen felsorolja a helyi és megyei önkormányzatok hatáskörébe kerülő hivatalokat és ingatlanokat. Noha a törvény rögzíti, mely hivatalok kerülnek az önkormányzatokhoz, a valóságban mindez megyéről megyére változik.
Kolozs megyében például az Ifjúsági és Sportigazgatóságot 13 alkalmazottal és két irodával akarták átadni a megyének, a megyeszékhely sportcsarnokát, a sportszállót és több ifjúsági tábort megtartott volna a minisztérium. Az ügyben továbbra is zajlik az egyeztetés. Részben hasonló a helyzet a kolozsvári Földtani Intézettel is, amely Kolozs megye mellett Beszterce-Naszód megyét is kiszolgálja, ennek ellenére a két megyét ellátó alkalmazotti gárda egyharmadától kell megválni, hogy beilleszkedjen a többi megye számára előírt tízfős keretbe, azaz a helyi Pedológiai Intézet alkalmazottainak jövőtől ugyanannyi pénzért kétszer annyit kell dolgozniuk. Vákár István szerint ez így nem igazi decentralizáció: Bukarest továbbra sem engedi, hogy a megyék döntsenek afelől, hány emberrel dolgozhat optimálisan egy új igazgatóság. A megye vezetőinek kezét abban is megkötik, hogy az átvett épületben igény esetén más tevékenységet is lehessen folytatni. Szilágy megyében külön gondot okoz, hogy az átadásra-átvételre kerülő állami épületek többségének esetében nincs rendben a tulajdoni lap: több épületet visszaigényeltek az egykori tulajdonosok, de van betáblázás, telekelés előtt álló épület is. Mindezek költségét a megyének kell állnia.

Sportklub tokkal-vonóval
Székelyföldön kétségkívül nagy reményekkel és tervekkel várják a decentralizáció során „hazakerülő” intézményeket és létesítményeket. Csíkszeredában a Vákár Lajos Mûjégpálya mellett többek között a gyorskorcsolyapályát, a szabadtéri hokipályát, a jégpálya melletti kis hotelt és a hargitafürdői biatlonpályát is megkapja a megyeszékhely önkormányzata. Sőt, a már csak papíron létező, összeomlott és szétlopott sutai menedékház is a városhoz kerül. Székelyföld egyik emblematikus sportegyesületének számító Csíkszeredai Sportklub is az önkormányzat alintézményeként fog mûködni, akárcsak a Csíki Játékszín vagy például a Csíki Székely Múzeum.
„Amikor a tervezet először nyilvánosságra került, a listán a Csíkszeredai Sportklub teljes vagyona szerepelt. A parlamentben beiktatott végső változaton azonban már egyetlen ingatlan maradt, ezért aztán újra neki kellett gyürkőznünk egy háttéranyag elkészítésének, amely azt volt hivatott bizonyítani, hogy a csíkszeredai jégpálya képtelen mûködni a környező létesítmények nélkül” – mondta el Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. Az erőfeszítések végül eredményhez vezettek, a Sportklubot teljes vagyonával Csíkszereda önkormányzatának adják.
A hargitafürdői biatlonpálya a csicsói közbirtokosság területén fekszik, amelyre 25 éves bérleti szerződést kötött a Sportklub. „Ezt a létesítményt a sífutó és biatlon szakszövetség szerette volna megkaparintani” – mondta az elöljáró. Megkapják az ország egyetlen klasszikus méretűgyorskorcsolyapályáját is, amelynek mûjegesítésével „legalább öt éve tökölődik a minisztérium és a Sportklub. Rengeteg pénzt elköltöttek, de még a mûszaki próbáig sem jutottak el.”
A tervezet szerint a Sportklub jövőre 2,051 millió lejt kap, amiből 635 ezer lej bérköltség, 635 ezer lej a mûködési költség, 781 ezer lej pedig sporttevékenységre nyújtott költségvetési támogatás címkét visel. Ez máris kevesebb a Sportklubnak kiutalt korábbi évekbeli 2,3 millió lejes költségvetésnél. A sportiskolák esetében még súlyosabb a helyzet: úgy tûnik, a decentralizációval forrásai egyharmadát veszíti el az intézmény.

Kérdés: jobb lesz-e vagy sem a csíkszeredai sportnak ez a változás? Az uszoda mellett ugyanis immár számos sportlétesítmény, illetve három klub, a VSK, a Sportklub és a sportiskola is egyetlen, közös irányítás alá kerül. A polgármester bizakodó, bár tisztában van, hogy a hokipályával együtt elég sok elvarratlan szálat, problémát és gyanú által beárnyékolt beruházást vesznek magukra.
„A jégpálya trafóállomásának sajátra cserélésével évi 200 ezret lehet spórolni, s valószínûleg, hogy a létesítményeket is hatékonyabban lehet mûködtetni. A jégpályán például nem annyira intenzív a program, mint az uszodában, ahol mindössze tizenkét személy dolgozik. Azon is el kell gondolkodnunk, hogy a sportiskolának és a Sportklubnak is van hasonló korosztályú cselgáncscsapata. Arra kell törekednünk, hogy vagy az eredmények legyenek jobbak, vagy a kiadásaink csökkenjenek jelentősen. A rendszerben van tartalék.” Úgy tartja, az új helyzet a szülőkre is sokkal nagyobb felelősséget ró. „Az már nem bolt, hogy a város pénzén ingyen hokizik a gyerek, majd a szülők szó nélkül más klubhoz viszik, anélkül, hogy legalább megköszönnék az addigi munkát. Ezentúl vagy szerződést kötnek a szülők a klubokkal, vagy a szülőknek kell fedezniük a kiadásokat, a felszereléseket, az edzők bérét.”

Régi igények, friss csalódások
Háromszéken is elsősorban régi ingatlanvágyakat teljesített a decentralizációs folyamat újabb fordulója. A sepsiszentgyörgyi önkormányzat korábban két ízben is igényelte képviselő-testületi határozattal is alátámasztva: a megyei sport és ifjúsági igazgatóság átvételével a városi sportbázis, valamint az 1050 férőhelyes Szabó Kati sportcsarnok is a város tulajdonába kerüljön. A jövőben végre fel tudják számolni azt az áldatlan helyzetet, miszerint a helyi csapatok csak bér fejében használhatták a csarnokot. Ide tartozik az is, hogy a sportkomplexum korszerûsítése is akadozott, mivel az önkormányzatnak nem volt beleszólása ezekbe a kérdésekbe. A labdarúgó- és atlétikapályákat magába foglaló bázis mellett a város tulajdonába kerül a sportszálló és a sportiskola is. Antal Árpád polgármester azonban korántsem elégedett, miután továbbra is bukaresti hatáskörben maradt a rendőrség és katasztrófavédelem is. „Noha a megyei szakbizottság elnöke vagyok, nincs valós beleszólási jogom például a tûzoltóság mûködésébe, a felelősséget azonban nekem kell vállalnom” – jelezte a helyzet generálta egyik visszásságot.
A megyei önkormányzathoz került hat ingatlan túlnyomó része jelentős korszerûsítést igényel, hívta fel a figyelmet Tamás Sándor tanácselnök (alsó képünkön), aki elsősorban a sepsibesenyői tábor önkormányzati kézbe kerülését üdvözli, ez ugyanis Háromszék egyetlen ilyen jellegűhasználható létesítménye. A listán a mezőgazdasági, a közegészségügyi és a környezetvédelmi igazgatóságok és székhelyeik – többek között a sepsiszentgyörgyi Agronómusok Háza és a növényvédő szerek kézdivásárhelyi raktára –, valamint a megye városaiban mûködő Tanulók Házai szerepelnek. A háromszéki személyzeti költségekre 2014-ben 5 millió, egyéb kiadásokra 1,5 millió lejt különítenek el az állami költségvetésből.

Megyei alárendeltségbe kerül továbbá a mûvelődési igazgatóság, és a megyeháza hatáskörébe tartozik majd a turisztikai engedélyek kibocsátása is (a szálláshelyek, éttermek, szórakozóhelyek, sportlétesítmények és gyógyfürdők jóváhagyása, minősítése); a sport- és ifjúsági igazgatóságok a tervezet szerint a megyék, a sportklubok a városok alárendeltségébe kerülnek, teljes vagyonukkal.
Az átszervezések indokoltságát Tamás a Kulturális és Mûemlékvédelmi Igazgatóság példájával próbálta érzékeltetni, ahol négyen dolgoznak – az igazgatón kívül egy titkárnő, a könyvelő és a sofőr. A háromszéki önkormányzat azonban korábban már létrehozott egy mûvelődési központot, így a két intézményt várhatóan összevonják. Hasonlóképpen tömörítenék a három mezőgazdasági intézményt is, és ésszerûsítenék az intézmények könyvelését is.
Bár az eredeti tervezetben szerepelt, ezúttal nem terjed ki a központosítás felszámolása a tanügyre, a munkaügyi igazgatóságra, az erdészetre, a közrendészetre, a levéltárakra és a kataszteri hivatalokra. Az ingatlanokat már átadták Háromszéken, sőt, megyei tulajdonba került olyan épület is, ahol egy másik, még bukaresti fennhatóságú intézménnyel kell osztozkodni – ilyen a környezetvédelmi hivatal. Az átadott ingatlanok listája Háromszéken nem túl hosszú, ám ez csak azt jelzi, milyen kevés állami beruházás történt az elmúlt évtizedekben a régióban.

Az autonómia intézményei nélkül védtelen a magyarság
A pénzügyi autonómia megteremtése nélkül Bukarest minden decentralizációs kísérlete sérülékeny, és bármikor ellenünk fordítható jelentette ki lapunknak Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke. „A magyar identitás szempontjából fontos döntéseket feltételező esetekben minimális decentralizáció történt. Marad a kérdés: ki védi meg Nagyvárad, Kolozsvár vagy Dél-Erdély épített magyar örökségét a helyi kiskirályoktól?” – teszi fel a kérdést az ellenzéki politikus, aki szerint ezekre a gondokra csak az autonómia intézményei jelenthetnének garanciát. Toró úgy véli, több jel is arra utal, hogy az RMDSZ kormányzásra készül, de feltételei között nem fedezhető fel az a kulturális autonómiacsomag, amely nélkülözhetetlen a decentralizációs törvény Székelyföldön kívüli alkalmazásához. Az új törvénnyel ellentétes hatású, hogy folytatódik a lopakodó regionalizáció, amikor a megyei hatáskörök leosztása mellett régiós szintre költöztetik az eddigi megyei pénzügyigazgatóságokat, sőt, a nyugati határszélről, Nagyváradról Kolozsvárra telepítenék a vámigazgatóságot is. „A most kezdődő decentralizációnak negatív visszhangja lesz, mert pénzügyi források nélkül a rendszer mûködésképtelen, márpedig Bukarest egyelőre nem hajlandó lemondani a centralizált pénzügyekről” – összegezte Toró a törvény legfőbb hátrányát.