Johannis nagy ellenfele a speciális szavazólista

A romániai elnökválasztás 2014. november 2-án megtartott első fordulójának eredményei közismertek, a számok mögött rejlő összefüggések, illetve a szavazás eredményeinek összehasonlítása az előző esztendők voksolásaival lényegesen több érdekességet és tanulságot rejt. Szerkesztőségünk Székely István Gergő politológust, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatóját és Toró Tibor politológust, a Sapientia EMTE Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok tanszékének tanársegédét kérte fel a választási eredmények elemzésére.

Csökkenő vokskedv

Nagyjából egy évtizede tartó erdélyi jelenség, hogy a parlamenti és az államelnöki választásokon való magyar részvétel néhány százalékkal elmarad a románokétól. Nem volt ez másként idén sem. Az államelnök-választás erdélyi magyar tétje azóta csökkent jelentősen, amióta az államelnöki mandátum új ötéves időszaka nem esik egybe a parlamenti választásokkal. „2004-ben a székelyföldi részvétel még valamivel meghaladta az országos átlagot, ám az utolsó két elnökválasztáson, 2009-ben és 2014-ben több mint tizenöt százalékpontos részvételi csökkenés mutatható ki Székelyföldön. Ugyanakkor az utolsó két elnökválasztáson (és ezek közül a 2009-es esztendő a kontrasztosabb) a felfokozott kampány miatt az államfőválasztás második fordulójában a románok körében nőtt, a magyarok között pedig csökkent a szavazásra való hajlandóság, és ez előreláthatólag idén is így lesz.” Erdélyben ez az eltérés a magyar és a román szavazói aktivitás között igazából a tömbben élő magyarok szavazókedvének visszaeséséből adódik. Vegyes és szórványvidéken általában a román és magyar szavazók megközelítőleg egyforma arányban voksolnak (a szórványban viszont magasabb az átszavazás). A 2004 óta tartó trend éppen az ellenkezője a kilencvenes években tapasztalt helyzetnek, hiszen Hargita és Kovászna megye 1992-ben és 1996-ban még az országos élmezőnyben szerepelt mobilizáció szempontjából.

Toró Tibor kiemeli: a szavazói érdektelenség elsősorban a 70 százalék fölötti magyar lakossággal rendelkező székelyföldi települések jellemzője. A kisebbségkutató arra figyelmeztet, hogy ez a számottevő választói érdektelenség elsősorban az államelnök-választás hozadéka, hiszen a magyar szavazók egy része tét nélküli mérkőzésnek tartja az elnökválasztást. Ezzel szemben Románia EU-csatlakozását követően, 2008 óta látványosan felértékelődött a helyhatósági választások szerepe. Erre magyarázat lehet az erdélyi magyar többpártrendszer is, a fő ok mégis a helyi hatóságok megerősödése: helyben már több a hatáskör, több a pénz, és emiatt nagyobb a részvételi hajlandóság is.

Románok előnyben?

Az idei államelnök-választás első fordulójában mért mintegy négy százalékos magyar részvételi arány a két magyar jelöltre leadott voksok számából áll össze, ehhez azonban hozzá kell adni a megközelítőleg 30 százalékosra becsült magyar átszavazást román jelöltekre. Toró számításai szerint Hargita megyében vélhetően a magyar szavazók 94,4 százaléka, míg Háromszéken 88,6 százaléka voksolt valamelyik magyar jelöltre.

Teljesen más a helyzet viszont szórványban: Temes megyében a magyar szavazóknak kevesebb, mint fele választott magyar jelöltet, a többség románra szavazott. A magyar pártokra leadott szavazatokat a magyarság számarányával összevetve, Toró negatív példaként Bihart említi: a partiumi megyében élő mintegy 25 százaléknyi magyarság csak 14,5 százalékban szavazott magyar államfőjelöltekre. Nem vitás azonban, hogy már az első fordulóban román jelöltre szavazó erdélyi magyarok többsége Klaus Johannist támogatta.

Az idei államelnök-választás első fordulójában megtapasztalt magas átszavazási arány a parlamenti, illetve a helyhatósági választásokon szerencsére nem jellemző. Székely István szerint az elmúlt 25 év parlamenti választási eredményeinek vizsgálata azt mutatja, hogy ez az arány 5, 7 és 12, 2 százalék között mozgott, és az 1996-os és a 2012-es választásokon volt a legmagasabb, míg 1992-ben és 2008-ban 6 százalék alatt maradt. A magyarázat a kampányokban keresendő: amikor túlságosan felfokozott hangulatban feszülnek egymásnak a politikai indulatok, a magyarság egy része hajlamosabb a számára szimpatikusnak tűnő román jelöltre voksolni. A politológusok szerint azonban nem mutatható ki növekvő átszavazási kedv, ez inkább mindig az aktuális téttől függ.

Szilágyi Zsolt szigetei

Számítógépes térképeket nézegetünk a két erdélyi magyar államelnökjelölt támogatottságáról: Tőkés László 2007-es európai parlamenti és az MPP 2008-as helyhatósági választásokon elért eredményeivel próbáljuk összehasonlítani Szilágyi Zsolt idei hozományát. A korábbi választásokon az volt a jellemző, hogy az RMDSZ az úgynevezett „etnikai ütközőzónában”, vagyis a vegyes lakosságú megyék (tehát Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs és Maros) 40 és 70 százalék közötti magyar lakosságú településein bizonyult a „legimmunisabbnak” magyar kihívói ellen. Az ilyen jellegű településeken a néppárt átlagosan a magyar szavazatok 10 százalékát, míg az RMDSZ 90 százalékát kapta meg, mivel a választók itt féltek leginkább a magyar szavazatok megoszlásától. Míg az előző két választáson jól körülhatárolható székelyföldi tömböket jeleznek a térképek sötétebb foltjai, a néppárt jelöltjének idei teljesítménye inkább kis szigetekként rajzolódik ki Erdély-szerte. Az EMNP 2012-es szavazataihoz képest legtöbbet, mintegy tízezret a Székelyföldön veszített Szilágyi Zsolt. Míg a székelyföldi városokban a néppárt jelöltje átlagban húsz százalék körüli voksot kapott, a hagyományosan „ütközőzónának” számító Nagyváradon 26 százalékos eredményt ért el.

Az összesített eredmény összehasonlításakor azonban marad a nagyjából 85:15 százalékos arány az RMDSZ javára, és ez mélyen alatta van Tőkés László egykori teljesítményének és az MPP hat évvel ezelőtti eredményéhez képest is. Szilágyi Zsolt érdekes módon néhány Máramaros megyei magyar településen teljesített a legjobban, ám ez a teljesítmény sokkal inkább szól a területi és helyi RMDSZ szervezetek állapotáról, tehát inkább protesztszavazat.

Balkáni módszerek

A politológusok régiók és település-típusok szerinti bontásban elemzik a két jelölt eredményeit. „Az Erdélyen belüli régiókban (Dél-Erdély és Bánság, Észak-Erdély, Székelyföld) Klaus Johannis veri Victor Pontát, akkor is, ha a liberális jelölt kisvárosi és a falusi közegben nagyon vékonyan, csupán 1-2 százalékos eltéréssel vezet” – magyarázza Székely István Gergő. Ó-Romániában teljesen más a helyzet: Olténia falvaiban Ponta eredménye akár 40 százalékkal is meghaladja Johannisét, Moldvában ez az arány „csupán” 30 százalék körüli, de itt is mindenhol vezet a jelenlegi miniszterelnök. Néhány megyében a települések szerinti bontás valamelyest árnyalja a képet –Konstanca vagy Suceava megyében, vagyis Ó-Románia hagyományosan billegő megyéiben –, de idén itt is a szocdem jelölt vezet. A PSD mozgósító gépezete a rurális zónában nagyon erős. A kutató szerint a második forduló előtti nagy kérdés az, hogy a kormánypárt ezt mennyire járatta maximumra az első körben, illetve milyen tartalékai maradtak még e téren.

Az RMDSZ állásfoglalása is a Szociáldemokrata Párt sikerét támogatja, magyarázza Toró: „Az RMDSZ üzenete nagyon cselesen van megfogalmazva. Azt mondják, ha a magyar szavazó mégis elmegy szavazni, akkor saját belátása szerint döntsön. A hangsúly a mégis szócskán van. Ez az üzenet arra biztatja a magyarokat, hogy maradjanak otthon, mert egyik jelölt sem jó. Nem vitás: ez a hozzáállás annak kedvez, aki az első fordulóban vezet, tehát Victor Pontának”. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök a döntésért nyilvánosan megdicsérte a magyar kormánypartnert. Ha a jobboldali jelöltre szavazó magyarok otthon maradnak, azzal a szocialista jelölt esélyeit növelik. Abban Toró is egyetért, hogy a tíz százalékos különbséget nehéz lesz ledolgoznia Klaus Johannisnak, azonban a második forduló közeledtével az egyre jobban éleződő választói hangulat az ő malmára hajthatja a vizet. Az utcai tüntetések mobilizáló hatásúak lehetnek a szavazókra, a botrányosra sikeredett külföldi szavazás után pedig elképzelhető, hogy a vendégmunkások itthoni hozzátartozói is nagyobb kedvet kapnak a voksoláshoz.

„Sok múlik azon, hogy a második fordulóban sikerül-e gátat szabni a speciális listás szavazásnak. A zömében dél-romániai megyékben elharapódzott jelenségre a rendőrségnek kellene figyelnie, hiszen nehezen magyarázható meg, miért szavaznak nem turisztikai érdekeltségű megyékben többszázezren a szomszédos településeken” – magyarázza Székely. A jelenséggel tömegesen a Szilágyság románok lakta keleti részén is találkozunk, ahol mintegy 12 ezren szavaztak más településeken. Míg Kolozsvár esetében ez érthető – itt 51 714 diák szavazott speciális listán –, a Szilágyság román falvaiban ezt semmi nem indokolja. Toró Tibor szerint országosan 1 126 284 ember szavazott speciális listán, ez a leadott szavazatok 11,58 százaléka, több mint kétharmaduk a Kárpátokon túli megyékben.