Frenreisz Károlyt szülei polgári pálya felé terelték, mégis a rockzene mellett döntött
Fotó: M5
Az M5 kulturális csatornán látható Húrokon írt történelem című sorozat a Kossuth-díjas rockzenész, Frenreisz Károly életének eddig kevésbé ismert, megható fejezeteibe nyújtott betekintést. Az LGT, a Skorpió és a Metro zenekar legendás zenésze édesanyja odaadó támogatásáról is megemlékezett az adásban.
2025. május 30., 21:332025. május 30., 21:33
2025. május 30., 21:352025. május 30., 21:35
Frenreisz Károly őszintén mesélt arról, hogyan indult zenei útja: gyerekként még nem sejtette, hogy a zongoraórák, amelyekre édesanyja minden alkalommal vele tartott, mekkora hatással lesznek későbbi életére.
– mondta Frenreisz Károly, aki később klarinéton, szaxofonon és végül basszusgitáron is megtanult játszani. Mint mondta, zenei tanulmányait mindig is komolyan vette, szorgalmasan tanulta az összhangzattant és a szolfézst, egy országos versenyen második helyet ért el utóbbiban. Sikerei dacára szülei polgári pálya felé terelték – még a fogorvosi egyetemi tanulmányait is megkezdte, mielőtt végleg a rockzene mellett döntött.
„A testvéreimet is ebben a szemléletben nevelték: művészi pályájuk mellett mindkét bátyám értelmiségi lett. Latinovits Zoltán építészmérnökként, Bujtor István pedig közgazdászként végzett” – jegyezte meg a Kossuth-díjas zenész, aki egyáltalán nem bánta meg, hogy belőle végül nem lett fogszakorvos.
Elmesélte, egyszer együtt játszhatott a Budai Ifjúsági Parkban a Krokus nevű svájci heavy-metal zenekarral, de a magyar színpadok mellett például Lengyelországban is hatalmas sikereket arattak. A teljes adás újranézhető az M5 Médiaklikk-oldalán, amelyen a műsor korábbi epizódjai is elérhetők 60 napig.
Az idei nyár kegyes volt a magyar tenger szerelmeseihez, a szezon kitolódott, sőt talán a melegből is sok volt már a nyaralóknak. Mindezt Balatonszemesen éltük meg, a békebeli hangulatú községben, aminek története a középkorig nyúlik vissza.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Életútja sporttörténet, nemzetközi tapasztalat és közösségi elköteleződés. A kolozsvári medencéktől az amerikai egyetemi bajnokságig, majd vissza Erdélybe: Baloga Istvánt vízilabdázóként, oktatóként és családapaként is a kitartás vezérli.
Szilveszter éjszakáján és az új év első napjaiban jóval fagypont alatti hőmérséklettel búcsúzik az óesztendő, és köszönt be az új esztendő. Hétvégére, illetve a jövő hét elejére azonban enyhül a hideg idő.
Karácsony előtt idén nem a szokásos takarítással foglalkoztunk, hanem egy különleges utazást választottunk: Malagát és Granadát fedeztük fel Andalúzia napsütötte vidékén. A mediterrán városok lenyűgöző erődítményei az első pillanattól magukkal ragadtak.
Harmincöt éve szolgál Marosszentgyörgyön, nemrég jelent meg a századik verseskötete, és december elején a prefektúra is kitüntette a közösségért végzett szolgálatáért. Baricz Lajos római katolikus plébánossal a szolgálatáról és az ünnepről beszélgettünk.
Lehet-e egyszerre fergeteges bulikat tartani és Jézus örömhírét hitelesen képviselni? Miklós Gyuri szerint nemcsak lehet, hanem kell is. A kolozsvári zenész és vallástanár a vele készült beszélgetés során hitről, zenéről, küldetésről és arról vall.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz a létesítménybe. Decemberi látogatásunkkor „belekóstolunk” az egykori kávéházi miliőbe.
Télies, hideg napok elé nézünk az esztendő utolsó hetében, éjszakánként mindenütt fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A nappalok sem lesznek sokkal enyhébbek, a csúcshőmérséklet többnyire alig haladja meg a fagypontot, napközben is hideg lesz.
A fiatal generáció nagy mértékben ki van szolgáltatva a közösségi oldalakon terjedő, a Ceaușescu diktatúrája, a totalitárius rendszerek iránti nosztalgiát és szélsőséges eszméket terjesztő tartalmaknak – derült ki nemrég egy elemzésből.
A karácsonyra készülődés jegyében az Erdélyi Napló Keskeny út című videós összeállítása keretében három lelkipásztor mesél arról, hogyan készülnek a híveik a karácsonyra.
Az újságíró sosem megy igazán szabadságra – legalábbis ezt szokták mondani nekem a barátaim, az ismerőseim, a családom. Mert valóban figyelek, látok, jegyzetelek, amikor utazom is. Valóban, mindig úgy alakul, hogy történeteket hozok haza.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!