A jó bor a metszőollónál kezdődik

Új kezdet a borászatban

A pusztulás mellett új sarjak is indultak, hiszen 13 évvel ezelőtt egy szász befektető húsz hektáron telepített szőlőt. A gyümölcsöt Németországba szállította, ott készítettek belőle bort. Később belátta, hogy ez nem járható út, és eladásra kínálta a szőlészetet. Ezt a lehetőséget ragadta meg a közeli Szőkefalván több éve bort készítő Czirmai Csaba, aki 2023-ban két társával – Fülöp Lászlóval és Fülöp Zoltánnal – megvásárolta a szőlőterületeket, és elkezdtek helyben bort készíteni.

Amíg a nagy sárral megbirkózó lovasszekereket vártuk, amelyek kivisznek a falutól három kilométerre levő szőlősbe, Czirmai Csabával a kezdetekről és a jelenről beszélgettünk. „Már hét-nyolc éve borászattal foglalkoztam, amikor 2023-ban lehetőség adódott, hogy itt Szászbogácson megvásároljuk ezt a szőlőst. Azért is választottuk az Ywine nevet, mert az első betűnek három szára van, de egységet alkot, ahogy mi is hárman vállalkoztunk: mindenki a magáét hozzátéve próbáljuk fejleszteni a borászatot, megtalálni saját utunkat.”

Ez utóbbiból van a legnagyobb terület, mert annak idején a tulajdonos ragaszkodott a Németországban jellegzetes szőlőfajtához is.

• Czirmai Csabától megtudtuk, hogy tavaly a szőlő 25 százalékát tudták feldolgozni, idén viszont arra számítanak, hogy nyolcvan százalékát sikerül palackba zárni.

• Fejleszteni tudták a feldolgozást, a palackozást és a tárolást egyaránt.

• Egyelőre nem tervezik újabb szőlők ültetését, mert a terület elég nagy, és olyan fehér szőlőfajtáik vannak, amelyek a Kis-Küküllő mentén jó borokat adnak.

A borászat modern eszközei

Az idei szüretet a hét elején kezdték el, a hozammal elégedettek. A szüretet a cég keretén belül oldják meg, testvérek, barátok jönnek segíteni. Sok mindent gépesítettek, a metszést és a szedést viszont közösen végzik. Amúgy hozzáértő munkaerő kerülne a faluban is, hiszen sokan évekig dolgoztak a szőlősben és a feldolgozásban. „Valamikor vagonszámra hordták a bort Moldvába és Magyarországra, mert nagy volt a savtartalma: itt, a Kis-Küküllő mentén savasak és aromásak a szőlők. Persze évtől függ, hogy milyen a cukor- és savtartalma.

Megnéztük a feldolgozót is, ahol a régi fahordók helyét átvették a fémtartályok, a modern berendezések és mérőeszközök. Egyelőre a hétfőn leszedett szőlő mustjának feldolgozásához fogtak hozzá, de sorra megtelnek a következő tartályok is. „Legyen minden tele” – mondtam jókívánságként, mire Csaba rávágta: az a jó, ha a szőlő már a zsebben van.

Milyen a jó bor piaca?

Czirmai Csaba azt vallja, hogy a jó bor a metszőollónál kezdődik, de nagyban függ az időjárástól és a borász hozzáértésétől is. Elismeri, hogy nem egyszerű jó bort készíteni, amit értékelnek a szakemberek, és szívesen fogyasztanak a hozzáértő borkedvelők.

Amikor megkérdeztük, hol tudják értékesíteni a palackozott nedűt, vendéglátónk arról beszélt, hogy fontos számukra, hogy borfesztiválokon, de versenyeken is részt vegyenek, hiszen így válhatnak ismertté, így tudnak olyanokhoz eljutni, akik hűséges vásárlóik lesznek. Bőséges a borpiac, és nehéz olyan körülmények között megtalálni a vevőt, amikor a nagyáruházakban az Új-Zélandról hozott palackozott borokat 18–20 lejért árulják. Abban hol van a szőlő ára, a feldolgozás és a szállítás értéke? – teszi fel a költői kérdést Csaba.

Fesztivállal mutatkoznak be

Bár a szászbogácsi borászat már több versenyen jól bizonyított, és idén tavasszal Csombordon, a Kárpát-medencei Református Szőlészek és Borászok Fórumán a Neuburgerjük elnyerte a Magyarországi Református Egyház fehérbora díjat, mégis fontosnak tartják, hogy a helyiek, a környékbeliek, a Maros megyeiek is jobban megismerjék őket. Ezért szeptember második hétvégéjén borfesztivált szerveztek, amely során szombaton és vasárnap a helyi értékeket mutatták be, és borkóstolókat is tartottak táncos mulatsággal egybekötve. Ezt megelőzően, pénteken egy ötvenszemélyes szász csoportnak szerveztek szüretet.

Fülöp László társtulajdonos az esemény kapcsán azt emelte ki,

Ottjártunkkor a pontosságukról híres szászok nem várták meg az érkező lovasszekereket, gyalog indultak el a szőlősbe, az idősebbeket a szervezők terepkocsival vitték ki a domboldalra. Kocsival feljutni kalandos volt – ebből mi is kivettük a részünket –, de a gépkocsivezető és az autó nem először tette meg ezt a távot, így gond nélkül felértünk a szőlőbe. Tízórainak való finomságokat, itókát, üstöt és belevalót is szállított az autó, mindent biztosítva egy felejthetetlen naphoz.

Hazafelé, nyakig sárosan arról beszélgettünk, mekkora elszántság kell ahhoz, hogy ma ezt a nehéz, sok tudást igénylő szakmát válassza valaki, a szőlősben keljen és feküdjön, odafigyeljen a természetre, az időjárás minden kis változására, és azért dolgozzon, hogy jó bort lehessen fogyasztani.