Színpompás és múltidéző oázis a Szilágyságban: látogatás a zsibói botanikus kertben

A Szilágy megyei létesítmény kapuján belépve április vége felé elsőként a lassan elnyíló magnóliák és a számtalan színben pompázó tulipánok látványa fogadja a 20 lejes jegyet váltó látogatókat (diákok és nyugdíjasok 10 lejért, 3 év alatti gyerekek és mozgáskorlátozottak ingyen mehetnek be).

A Wesselényi-kastély hajdani angolkertjét 1968-ban alakította botanikus kertté Vasile Fati, a nemesi lakban működő zsibói líceum biológiatanára. Az 1968–1970 között megvalósított első, 110 négyzetméter alapterületű melegház építésénél még a középiskola diákjai, tanárai és az iskola személyzete segédkezett. A ’70–’80-as években pedig megépült a két jellegzetes gömb is, melyekben most „égig érő” pálmafákat lehet megcsodálni. Az évek során a szakemberek egyre több növényfajtát gyűjtöttek, megtanulták szaporítani az orchideákat, jelenleg pedig közel hétezer növényfajt tekinthetnek meg az érdeklődők.

Háromnyelvű kommunikáció a zsibói botanikus kertben

A kert különböző szektorokba van felosztva, ezekben valamilyen szempontok szerint csoportosították a növényeket. A harminchektáros területen különféle üvegházak, japánkertek, dísznövényesek, rózsások találhatók, különlegességként pedig akváriumkomplexum, vadaspark, madárház is megtekinthető. A látogatók a háromnyelvű – román, angol és magyar – tájékoztató pannóknak köszönhetően többet megtudhatnak a különböző fajok élőhelyéről, felhasználásáról, jellegzetességeiről.

Az üvegházakban pedig bár lassú, de kis mozgás is megfigyelhető, ugyanis némelyik részlegen teknősbékák fogadják a látogatókat, tovább haladva az akváriumokhoz viszont már olyan gyorsasággal úsznak a méretes halak, hogy alig lehet éles fényképet készíteni róluk.

A melegházakból kilépve a messze elnyúló kert látványa terül elénk, a sétányokon végighaladva pedig megcsodálhatjuk a békáktól hangos tavakat, a rózsaszín fátyolos japánkerteket és a változatos növényfajokat. Néhány perces sétát követően már a botanikus kert újabb barátságos lakói, a szarvasok és őzek fogadnak minket, a színpompás tollazatú fácánok és pávák szemügyre vétele után pedig lassan vissza lehet kanyarodni a sétányokon, és megtekinteni a jobb napokat is megélt Wesselényi-kastélyt.

Romló állapotban a Wesselényi-kastély

Az 1779 és 1796 között felépített kétszintes nemesi lak romló állagára tavaly januárban hívta fel a figyelmet a volt tulajdonos. Janicskó András akkor a Krónika megkeresésére elmondta, hogy a kastély eladása előtt évente 50-100 ezer eurót költött a műemlék épület őrzésére, állagmegőrzésére, udvarának kaszálására, a tulajdonjogért folyó pereskedés azonban nem tesz jót a kastélynak, s ha nem történik változás, előbb-utóbb összedől.

Romló állapotának jeleit húsvéti látogatásunk alkalmával is tapasztaltuk, a teljes egészében vaskordonokkal elkerített épületről helyenként omladozott a vakolat, megkopott a festék. Pedig az impozáns épületet Erdély egyik legszebb barokk kastélyának tartják, mai formáját idősebb Wesselényi Miklós idejében nyerte el, a nemesi lak melletti lovardát is ő építtette 1771-ben. A lószobrot, amely az istálló falán látható, Johannes Nachtigall faragta. A Wesselényiek büszkesége volt a messze földön híres zsibói ménes, amely apáról fiúra szállt.

A kastély államosítás előtti utolsó tulajdonosa Teleki Artúrné Wesselényi Ilona volt. Az ő leszármazottja, a Szilágysomlyón élt Janicskó (született Teleki) Éva 17 éven át pereskedett az örökség visszaszerzéséért. 1997-ben az állam az épületért csekély összegű kártérítést fizetett, amit a család visszafizetett az államnak, amikor a törvények módosítása nyomán a természetbeni visszaszolgáltatásra is lehetőség nyílott. A restitúcióról végül 2012 tavaszán hozott jogerős ítéletet a bíróság. Janicskó András azt követően döntött a kastély eladásáról, hogy belátta, az épület felújítása, karbantartása meghaladja anyagi lehetőségeit.

korábban írtuk

Nem tesz jót a zsibói Wesselényi-kastélynak a tulajdonjogáért folyó pereskedés

A volt tulajdonos szerint nem tesz jót a zsibói Wesselényi-kastélynak a tulajdonjogáért folyó pereskedés. Janicskó András a Krónikának elmondta, a kastély eladása előtt évente 50-100 ezer eurót költött a kastély őrzésére, állagmegőrzésére.