Tradíció és virtus

Több lányos apa arrapanaszkodik, hogy a virtuskodó legények jelentősanyagi károkat okoznak a gazdaságban. Atöréssel-zúzással vádolt fiatalokszülei azzal védekeznek, hogy a kárvallottak isvoltak fiatalok, és annak idején hasonlóképpenviselkedtek. Szerintük a sértődékenyebbfalubeliek eltúlozzák a tréfának szánttörténteket.
Erdélyben számos olyantájegység létezik, ahol a legények ma ismegtréfálják a lányos házakgazdáit. Ha a virágvasárnapot és anagypénteket megelőző éjszakán az apa nem őrzikellő éberséggel az udvarát, másnap akára tizedik szomszédban is keresheti a sarkábólkiemelt bejárati kapuját. Az is előfordul, hogy azelszundító gazdának a szekerét szedikszét, majd a szénáscsűr tetején rakjákismét össze. A fickói szétszedett ésmegcsonkított szekerek, ledöntött kerítésekés a földdel egyenlővé tett árnyékszékekvi-szont egyértelmű vandalizmusról tanúskodnak.Mi több, egyes, névtelenségbe menekülőfiatalok máris kijelentették, hogy a virágvasárnapelőtti „mókát” ráadással ismétlikmeg nagycsütörtök éjjelén.

„Örülnöm kell, hogy nem vertek el!”

A falu felső határábanelterülő tanyáján Ördög Dénes,egykori önkormányzati képviselő ottjártunkkoréppen a kerítését javítgatta. Akárt nem a fiatalok, hanem a néhány nappalezelőtti vihar okozta, mondja, majd a szekere maradványairamutat. „Az emberi kéz azonban a viharnál is nagyobbkárra képes, ha egy alkohollal túlfűtöttagy irányítja. A népszokás és ahagyományőrzés nevében a szekeremet elvittékés széttörték. Egy részétmegtaláltam a központban, az üzlet előtt, a másikatnem. Ami megkerült, azt is javítanom kell. Mivel nálunkis lány van a háznál, egész éjjelvigyáztam, nehogy elvigyék a kaput. Amikor láttam,hogy éjfél után közelednek a legények,kiléptem az udvarra, de sárral és karókbóltört fadarabokkal dobáltak meg. Lehettek vagy tízen,állat módjára üvöltöztek éskáromkodtak. Örülök, hogy nem vertek el! Ésmindezt állítólag a népszokásnevében” – tette hozzá. Ördög vallásosembernek tartja magát, de mint mondja, amióta 13 évvelezelőtt megszületett Orsolya lánya, egyetlenvirágvasárnapon sem tudott templomba menni, annyirafelzaklatták a randalírozások. „Bezzeg amásnapos legények ott pózolnak a padsorokban, ésvan képük úrvacsorát is venni” – dühönga középkorú férfi. Felesége, Margitkönnyezik, amikor arra gondol, hogy az elkövetkezendőévekben két gyerekének is konfirmálniakell. Az asszony már most irtózik attól, hogy mivár a külföldről vagy Erdély túlsósarkából érkező vendégeire.
Ördögék kedden amagyarói rendőrséghez fordultak, de azt a választkapták, hogy nem lehet minden lányos ház eléegyenruhást állítani. A férfi szerint ahatóságok és a református egyházképviselői is tétlenül szemlélik, hogy azalkohol hatására miként torkollik a tréfásnépszokás félelmetes randalírozásba.„Sajnos, a presbiterek is elnézőek, mert sokuknak ott van afia a virtuskodó legények között” –jegyzi meg Ördög Dénes, és olyan apáknaksorolja az esetét és a nevét, akik a ma éjszakaimegtorlástól tartva nem hajlandók nyilatkozni.

„Legyenek éberek, és őrködjenek”

A legények szülei nemosztják Ördög Dénes véleményét.Farkas Katalin egyenesen nekiszögezi a kérdést:„Amikor fiatal voltál, te másként csináltad?Annak idején nem tettetek élesztőt a budiba, hogyreggelre feljött az egész mindenség? Vagy ezt márelfelejtetted?!” Az utcai röpke perpatvarnak, amelyre mára szomszédok is kigyűlnek, az anya tanácsnak szántvégszava vet véget. „Legyetek éberek, ésőrködjetek jobban!” – kiáltja, majd sarkon fordul éstovábbáll.
A szombat éjjeli rongálásokróla polgármester is tud. Kocsis Albert mosolyogva jegyzi meg:akad olyan áldozat, aki lehet, hogy kiérdemelte alegények „különleges figyelmét”.Gyermekkorában társaival ő is felkötötte azegyik szomszéd átalvetőjét a gémeskútra,meséli. A gazda nem vette észre, másnap a félfalu rajta derült. Kocsis azt sem tagadja, hogy korábbanneki is többször kellett a magyarói kapujánakkeresésére indulnia, és csak két nap utántalálta meg. Most már nincs mitől tartania, férjhezadta a lányát.
Néhány évvelezelőtt az önkormányzat jegyzője, aki a kapulopásszokását nem ismerő közeli román falubólszármazik, komolyan vette a tréfát, ésrendőrséghez fordult. „Egyezzünk meg, hogy annak, amiFickón szokott történni, semmi köze anépszokáshoz, ez már virtuskodás.Elfogadom, hogy elviszik a kapudat a harmadik, negyedik szomszédig,de hogy kárt is tegyenek benne, azt már nem. Magyaróranem terjedt át az új szokás, de Fickónsem lehet általánosítani” – állítjaKocsis, aki reméli, hogy a rendőrség legtöbbharminc napon belül intézkedik.

Illemtelenség áldozata: az illemhely

„Nyolcvanéves vagyok, hogyanlegyek éber, s egyáltalán, mikéntakadályozzam meg a vandálokat, hogy ne tegyéktönkre a gazdaságomat” – kérdez viszsza SzászRozália, majd az udvarvégi árnyékszékmaradványaira mutat. Az idős asszony vécéjébőlmár csak tűzifa maradt. „A tavaly a kiskecskénketölték meg, most új budit kell építenünk,ha nem akarunk a szomszédba járni. De a deszka is acserép is pénzbe kerül, azt ki térítimeg nekünk?” – kesereg az idős asszony, míg 57 évesbeteg lányával a valamelyest épen maradtdeszkákat válogatja.
Úgy tűnik, a mai másodikfelvonás sem különbözik majd sokban aszombatitól. „Ez ősi szokás, nincs mit vitáznirajta. Ezért nagycsütörtökön lesz mégegy menet” – figyelmeztet Kádár Árpád,majd befordul az udvarba. Édesanyja igyekszik simítania dolgot: „Õ 28 éves, családos, nem vesz márrészt az ilyesmiben”.