Bodó Barna közel 130 eltűntetett bánsági emlékjelet vett lajstromba. A felvétel egy 2021-es aradi történészkonferencián készült
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
Nyolc éve tartó kutatómunka eredményeként közel 130 olyan emlékjelet kutatott fel a Bánságban Bodó Barna temesvári politológus, egyetemi tanár, a Szórvány Alapítvány és a Bánsági Magyar Értékekért Egyesület elnöke, amelyek a történelmi Magyarországhoz vagy az Osztrák-Magyar Monarchiához kötődtek, de amelyek az első világháború utáni román közigazgatás beavatkozása nyomán eltűntek vagy „átalakultak”. A bánsági emlékjelek zöme az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharchoz kötődik, pontosabban kötődött. A folyamatos bővülő „gyűjteményről”, a ritka kutatómunkáról nyilatkozott a Krónikának Bodó Barna.
2026. március 14., 09:032026. március 14., 09:03
– Mennyire gazdag a történelmi Bánság a magyar forradalomhoz és szabadságharchoz köthető emlékjelekben – vagy inkább mennyiben volt gazdag?
– Indokolt a kérdés, de nem tudok erre válaszolni, hiszen a kutatás, amibe belefogtam 2018-ban, az az idők során megváltoztatott, tönkretett, eltüntetett emlékjelekkel foglalkozik. Azokat nem kívántam számba venni, amelyek léteznek: így például a temesvári, szabadfalusi – közismerten freidorfi – Petőfi-emlékmű nem szerepel a listán, mert hál' Istennek, az abban a formában, ahogy felállították, ma is megvan.
Ilyen típusú kutatást tudomásom szerint eddig a Bánságban senki nem végzett. Erdély vonatkozásában Murádin Jenőnek van egy könyve, amit ő az 1990-es évek végén, talán ’98-ban adott ki, s amelyben száz erdélyi megbecstelenített emlékműről beszél. Szerintem Erdély-szerte sokkal több van.
Nemrég jártunk könyvbemutatón Lugoson, ahol egy idős tanárnő egy olyan Bem-emléktábláról beszélt – ő még látta, pontosan leírta, hol volt –, amely az épület lebontásával eltűnt. Ilyenkor a helyi adatközlő információit le kell ellenőrizni, és az a baj, hogy korabeli sajtóhír nem erősíti meg a kapott információt.
– A Marostól délre, egészen a Dunáig terjedő területet ölelte fel a kutatás?
– A történelmi Bánságot a jelenlegi romániai megyebeosztás nem fedi le, hiszen annak a határa a mai Arad megyét kettévágja, a Marostól északra fekvő részek nem tartoznak hozzá. Ebből a szempontból például Arad és Újarad – bár egyetlen közigazgatási egység – két külön tájegységhez tartozik. A Bánság déli része ma Mehedinți megyében található, de Orsova a mi szempontunkból a magyar történelem szerves része, hiszen ott több olyan esemény zajlott, ami nagy jelentőséggel bír számunkra. Tehát igazából a történelmi Bánságot annyiban „változtattam meg”, hogy ebben a kutatásban Arad megyét teljes egészében idesoroltam.
– Az emberi hanyagság, az idő vasfoga tette tönkre ezeket az emlékjeleket, vagy szándékosság rejlik e mögött? Az első világháború utáni új román hatalomnak szúrták a szemét?
– Impériumváltáskor érthető, hogy az új hatalom a köztereket megpróbálja átrendezni. A 19. század közepétől, a francia nemzetállami berendezkedés megszilárdulásától, a királyság elűzésétől kezdődően a nemzetállam kerül legfőbb eszmeként a valamikori Istentől kapott királyi hatalom helyébe. Átveszi a szimbolikus tartalmak, az emlékezés tárgyi világa fölötti rendelkezést, amihez szolidaritás, ragaszkodás kell kialakuljon.
Minden erő, amikor hatalomváltás történik, igyekszik a saját eszméit, a saját üzeneteit megfogalmazni és terjeszteni. Ebben a vonatkozásban érthető, hogy a központi tereken lévő korábbi emlékjelek ki vannak téve az új hatalom – mondjam úgy – támadásának, beavatkozásának, hiszen ezeket a tereket mindenki a legfontosabb üzeneteinek a közvetítésére akarja használni. Az viszont egyáltalán nem természetes, ahogyan a korábbi korok emlékjeleit kezeli.
Az elemzésem első változata megjelent egy budapesti szakfolyóiratban; amikor azt lezártam, 85 eltüntetett-megváltoztatott emlékjel sorsát elemeztem. A jelenlegi lista még bővülhet, a köteten még dolgozom. Az általam feltárt és feldolgozott első 85 emlékjel közül mintegy húsz a Habsburg uralkodóházzal kapcsolatos. Ezek érthető módon kiváltották az új hatalom nemtetszését. Bár az ember elcsodálkozik azon, ahogyan például Karánsebesen eljártak a Ferenc József-emlékművel, és lerombolták a Sissi-emlékművet, amit 1918-ban állítottak, amikor Sissi már rég halott volt. Tehát nem a császárnőnek, hanem annak az embernek állítottak emlékművet, aki nagyon szerette azt a vidéket, hiszen sokat tartózkodott itt, Herkulesfürdőn és Orsova környékén kezeltette magát.
A közemlékezetből kikopott, a gazdátlanság vagy a szándékosság miatt megrongálódott magyar tárgyi emlékek, illetve az elferdített szellemi örökség helyreállításáért küzd a Bánsági Magyar Értékekért Egyesület.
A bukaresti hatalom a Ferenc József-szobrot az emlékműből kiemelte, s a cinizmus netovábbja, hogy beolvasztották és abból öntötték ki Drăgălina tábornok szobrát, amit beállítottak a régi helyébe. Több olyan eset van, amikor az ember úgy érzi, érthetetlen, ami történt. Nagyszentmiklósnak van egy hihetetlenül értékes embere: Révai Miklós, a magyar nyelvészet egyik úttörője, egyetemi tanár. Révainak a nagyszentmiklósiak emlékoszlopot állítottak, amire egy Révai-domborművet applikáltak. Jött az új hatalom, a domborművet levették, lecsiszolták, és a tetejébe tették Mihai Eminescu román költő fejszobrát.
De Eminescu egy másik szobor helyére is felkerült, mert Herkulesfürdőn volt szintén egy Sissi-szobor, amit elvittek – nem tudjuk, hol van –, a helyébe pedig Eminescu került a talapzatra. Pontosítsak: a világháborúk között ugyanarra a talapzatra Ferdinánd király szobra került, s a kommunista időkben tették rá ugyanarra a talapzatra a harmadik szobrot, egy Eminescu-büsztöt.
A két világháború között Ferdinánd román király szobrát helyezték Sissi emlékműve helyébe....
Fotó: Facebook/Baile-Herculane
...a kommunista időkben pedig Mihai Eminescu román költőét
Fotó: primaria-baileherculane.ro
Hasonló történet a Maderspach Franciska-emlékműé. Ugye, a Maderspach testvérek közül az egyik honvéd volt, a másik pedig Ruszkabányán vasgyárat birtokolt, és ő szállított a forradalmi seregeknek különböző hadieszközöket. A császári seregek bevonultak ’49-ben, s úgy gondolták, hogy ha már a férjet nem találták ott, elővették az asszonyt, félmeztelenre vetkőztették és megvesszőzték.
Azon a helyen, ahol a férj öngyilkos lett, Maderspach fiai 1909-ben, a vesszőzés 60. évfordulóján emlékművet emeltek édesanyjuk tiszteletére. Ennek az emlékműnek egyik nagy értéke pont a Franciska-szobor, amit Ferenczy István alkotott, aki így köszönte meg a Maderspach családnak, hogy a ruszkicai márványt megismerhette, mert ezt használta nagyon sok munkájánál. Ezt az emlékművet a hatalomváltás után elhozták a tisztásról, ahol állt, elvitték a katolikus templom mellé, kivették a szobrot, átalakították, és fölírták a falu hősi halottainak a névsorát ide. Persze, hogy a falu hősi halottai megérdemelnek egy emléktáblát, szebbet, nagyobbat is talán, de nem egy olyan emléktáblát, amit valakitől ellopnak, aki szintén hősi halottja valakinek.
Az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 178. évfordulója alkalmából Dombegyházon avatják fel Maderspach Károly és felsége, az aradi születésű Maderspach Károlyné született Buchwald Franciska mellszobrait.
– Milyen más kirívó esetek vannak még?
– Hubay Károly jeles hegedűművész a Temes megyei Varjas községben született Huber névvel. A helybéli közösség emléktáblát állított neki – természetesen magyar nyelvűt. A ma is látható emléktábla román és német szövegű – a régit kicserélték.
A Búsuló Arad című szobor az 1849. február 8-i aradi utcai harcok áldozatainak állít emléket. Honvéd-emlék címen került köztérre 1873-ban, majd a honvédtemetőbe költöztették, azután került a múzeumba, ahol 92 évig porosodott a raktárban. Restaurálás után, 2024 márciusában állították ki ismét
Fotó: Pataky Lehel Zsolt
De vannak pozitív fejlemények is, elsősorban Aradról:
Több, az 1920-as és ’30-as években lebontott magyar vonatkozású köztéri szobrot szolgáltattak vissza az aradi magyar közösségnek a közelmúltban. A műalkotásokat egyházi vagy oktatási intézmények udvarán helyezték el, vagy helyezik el a közeljövőben.
– Kötetben készül kiadni ennek a kutatásnak az eredményét: mikorra várható a megjelenés? Ezzel már lezártnak tekinthető az „ellopott” emlékjelek utáni „nyomozás”?
– A kötetet úgy szeretném megjelentetni, ahogyan a képzőművészeti albumokat szokás – színes nyomású fotókkal illusztrálva. Ehhez pedig nehéz kiadót, illetve elegendő anyagi forrást találni. Tárgyalok egy szegedi kiadóval, nagyon reménykedem. Közben arra is figyelek, mi történik a már felmért terepen. Például Csák városka központjában a Mária-szobor felújításakor az oszlop alsó feléről eltűnt egy tábla. Meg kell keresnem a restaurátort, miért történt így a felújítás…
– Végül, ha összefoglalná, miben áll a jelentősége ennek a gyűjtésnek, és az eredmény, az eltüntetett emlékjelek „feltárása” kinek lehet hasznára?
– Egy ilyen munka fontos számunkra, hiszen az elődeink iránti tisztelet jegyében az ilyen feltárást el kell végezni. És fontos a mai román elitnek megmutatni, hogy ha vannak sérelmeink, azok nem légből kapottak, azokra oda kell figyelni, hogy hasonló események ne történhessenek meg.
Március 15. nemcsak az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulója, hanem az aradi Ereklyemúzeum megnyitásának is: 131 évvel ezelőtt ezen a napon nyílt meg először a relikviagyűjtemény, ami az Arad Megyei Múzeum alapját jelenti.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ilie Bolojan miniszterelnök pénteken figyelmeztette a Kolozsvár–Nagyvárad-vasútvonal villamosításán és korszerűsítésén dolgozó kivitelezőket, hogy négy hónap áll rendelkezésükre a munkálatok felgyorsítására a kritikus szakaszokon.
Hatalmas munkát végzett a magyar kormány a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel és a helyi magyar közösségekkel közösen azáltal, hogy teljesen természetes módon kapcsolódott a helyi törekvésekhez Soltész Miklós szerint.
Illegális fegyverek, lőszerek és pirotechnikai eszközök után kutattak a rendőrök három Brassó megyei ingatlanban. A házkutatások során több fegyvert, lőszert és egy körözött revolvert is találtak, egy 18 éves fiatalt pedig őrizetbe vettek.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján Erdély, a Partium és a Bánság számos településén ünnepi rendezvényekkel tisztelegnek a hősök emléke előtt. Március 15-én és az azt megelőző napokban gazdag programkínálattal várják az érdeklődőket.
Arad egyik új kertvárosi részében egyre nagyobb a feszültség: az ott lakók szerint annyira elszaporodtak az aranysakálok, hogy már félnek kiengedni gyerekeiket az utcára, éjszakánként pedig „kísérteties hangok” tartják rettegésben őket.
Kolozsváron építhetik meg az első, közpénzből létrehozott, a szenvedélybetegségek kezelését szolgáló addiktológiai központot. A polgármesteri hivatal 35 millió euróból valósítaná meg az egészségügyi beruházást.
Két személy, köztük egy hároméves kisgyermek életét vesztette egy csütörtök esti balesetben a Kolozs megyei Körösfeketetón, ahol egy teherjármű és két személyautó ütközött össze.
Ma már 29 közepes és nagytermelő dolgozik azon, hogy a ménes–magyarádi borvidék több évszázados borkultúrája ne csak fennmaradjon, hanem új lendületet kapjon – összegezte a megyei tanács az Arad-Hegyalján folyó szőlőtermesztés és bortermelés helyzetét.
Többnapos programsorozattal készülnek március 15. megünneplésére Székelyföld-szerte. Koszorúzásokkal, kulturális és közösségi programokkal idézik fel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc márciusi hőseinek emlékét.
A Kolozsvár-Nagyvárad-Biharpüspöki vasútvonal villamosítási és korszerűsítési munkálatainak alakulásáról tárgyalt csütörtökön Ilie Bolojan miniszterelnök a közlekedési minisztérium és az európai beruházásokért felelős tárca képviselőivel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!