Mennyi hely jut a népi kultúrának az oktatásban?

Mint az előadást követően a Krónika megkeresésére elmondta: kutatása nem volt egyszerű, mert ezek az oktatási anyagok nem voltak szisztematikusan archiválva, így könyvtárakat és magángyűjteményeket kellett végig járnia, hogy összeállítsa az anyagot.

Az 5–8. osztályos magyar irodalom-tananyagban szinte minden évfolyamon kiemelt szerepet kapott a folklór:

• 5. osztályban a mesék és mondák domináltak, a János Vitéz és Illyés Gyula 77 magyar népmese című kötete is szerepelt a kötelező olvasmányok között. A fogalmazási gyakorlatok témái között is sok néprajzi ihletésű volt, például Meseországban vagy Falunk a toronyból.
• 6. osztályban a népballadák kerültek előtérbe, amelyek a tanulók erkölcsi és világnézeti nevelését is szolgálták. A folklórt itt már nem pusztán mesevilágként, hanem egy szenvedő, de erkölcsös nép történeteként ábrázolták.
• 7. osztályban a népdalokat tanították. Érdekesség, hogy a tanterv szerint ezeket nem kellett külön énektanárnak tanítania – a magyartanár is átvehette ezt a feladatot.
• 8. osztályban a népművészet, a népszokások és a folklór már egy egész fejezetet kapott. A tananyag Csak tiszta forrásból címmel foglalta össze a népi hagyományokat, és hangsúlyozta, hogy ezek a műköltészet alapját képezik.

korábban írtuk

„A magyar népi kultúrában nem húzódnak országhatárok” – Erdélyi és magyarországi néprajzkutatók konferenciája Kolozsváron

A romániai magyar néprajzkutatás elmúlt 35 évére, valamint az új kihívásokra és új kutatásokra összpontosító, nagyszabású konferenciát szervez Kolozsváron a Kriza János Néprajzi Társaság.

A tantervek sajátossága, hogy bár következetesen jelen volt bennük a folklór, az oktatás módszertana és szerkezete nem volt mindig egységes. Az 5. osztály tanterve például rendkívül részletes volt, míg a későbbi évfolyamok anyagai sokkal vázlatosabbak lettek. Virginás-Tar Emese kutatása azt is kimutatta, hogy

Az 5–8. osztályos tanterv népi tematikájú részei sokaknak ismerősek lehetnek, hiszen az 1975-ös terv nem csak hogy a rendszerváltás előtt maradt még sokáig érvényben, hanem a kilencvenes, majd a kétezres években is sokan ezek alapján tanulták – kisebb kiegészítésekkel, változásokkal – a magyar nyelv és irodalom tárgyat. A népi kultúra ugyanakkor nem csak a magyar irodalom és nyelvtan órákon jelent meg. A zeneoktatásban is hangsúlyt kapott, ahol a gyermekdalok és népdalok képezték az alapot, mielőtt a diákok komolyabb zenei művekkel ismerkedtek volna meg. Rajzórákon nem volt külön magyar tananyag, de a népművészet iránti érdeklődést a tanterv támogatta.

„Azt írja, hogy az ifjú néprajzkutatókat és népköltészeti gyűjtőket szeretnének nevelni, szeretnék felébreszteni a tanulókban a népművészet iránti érdeklődést, és azt, hogy a népművészeti értékeknek a megőrzőivé és gyűjtőivé váljanak ezek a gyerekek. A szöveg élő műfajként tekint a folklórra, tehát azt mondja, hogy menjenek ki, gyűjtsenek, látogassanak múzeumot, próbáljanak meg közel kerülni hozzá, még ha különböző médiumokon, például tévén, rádión keresztül is”

– részletezte Virginiás-Tar Emese.

– fejtette ki a muzeológus.

És hogy mi a helyzet ma? Az utóbbi évtizedekben az oktatás folyamatos változásban van.

Virginás-Tar Emese kutatása ugyan a múltat tárta fel, de kérdéseket vet fel a jelenre és a jövőre vonatkozóan is. Arra keresi a választ, hogy miként és milyen formában lehetne biztosítani, hogy a népi kultúra továbbra is része legyen az oktatásnak.

korábban írtuk

Agócs Gergely néprajzkutatóval alakíthatják ki egyéni mesemondói stílusukat a pedagógusok

Közkívánatra Agócs Gergely néprajzkutató tart interaktív képzést április 29–30. között a torockói Duna-Házban. A Magyar népmese – hagyományos mesemondás című foglalkozást elsősorban, de nem kizárólag pedagógusoknak ajánlják.