Kapu Tibor elárulta Kolozsváron, mire a legbüszkébb az űrutazás után

Birtalan Albert kolozsvári televíziós újságíró kérdéseire válaszolva Kapu Tibor bevallotta, lenyűgözőnek tartja, hogy mennyire képes alkalmazkodni az emberi test a világűrbe való utazás, az ott tartózkodás, valamint a Földre térés során egyaránt. „Húsz nap űrben tartózkodás után még egy mobiltelefont is trükkösebb tartani, mint ahogy azt gondoltam, leesnek a végtagjaim, ha fel kell emelni valamit. Az izmoknak ismét meg kell szokniuk a gravitációs környezetet, de már attól sokkal jobban lesz az ember, ha pár órát fekszik. A több hetes rehabilitációs időszak után már egészen jól vagyok” – válaszolta a hogylétét firtató kérdésre a Kolozsvári Magyar Napok sztárvendége.

A közönség megtudhatta, hogy Kapu Tibor egyetemi tanulmányait követően lett „rakéta rajongó”, már akkor ellátogatott egy rakétafelbocsátásra (amiből a sűrű köd miatt semmit sem látott), amikor egy autóipari vállalat alkalmazottjaként kiküldetésben járt az Egyesült Államokban. Egyrészt a roppant izgalmas munka vonzotta, mindig nyitott szemmel tekintett a lehetőségekre, ugyanakkor mivel sok olyan ember van az életében, akiről példát vett – köztük az édesapjáról –, számára az is motivációt jelent, hogy másokat inspiráljon. Egyébként a magyar kormány éppen azzal a céllal szervez nyilvános fellépéseket a magyar űrhajós számára, hogy elsősorban a fiatalok érdeklődését felkeltse a tudomány iránt.

Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos az egyik legfontosabb célnak azt nevezte, hogy a fiatalokhoz eljusson, milyen érdekes és hatalmas a világ, a természettudományok mennyire csodálatosak. „És hogy megértsék, ennek az évszázadnak az egyik legfontosabb tudományterülete a technológiai kihívásai miatt a világűr, hiszen mindannyian használjuk a különböző navigációs, kommunikációs szolgáltatások révén. Már az elején látszott, hogy a gyerekek körében komoly hatása lesz az űrkutatási programnak, de amióta Tibor fent járt a világűrben, 15 millió űrkutató nemzete lettünk” – fogalmazott a miniszteri biztos.

Kapu Tibor elárulta, nagy izgalom és izgatottság volt benne a felbocsátáskor (ezen a ponton Ferencz Orsolya pontosított: nem kilövésnek nevezzük, mert kilőni a vadat szokás), bizonyítási vággyal, vizsgadrukk várta a többször is elhalasztott pillanatot. Elmesélte, odafent, a súlytalanság állapotában az űrhajós kevésbé éhes, hiszen még a gyomortartalom is lebeg, változik az ízérzékelés, a folyadékeltolódás során fölfelé tör a vér és víz a testben, ezért jelentkezik a szédülés, fejfájás. Mégis sikerült adaptálódni, és magyar egyetemek, kutatóintézetek, cégek kísérletein, 25 magyar fejlesztésű projekten dolgozott tíz tudományágban a Nemzetközi Űrállomáson, gyakorlatilag éjjel-nappal, pedig ott 90 percenként felkel a nap. Gyakorlati kihívást jelentett többek között az elsősorban gyermekek számára tartott fizikai bemutatók során a súlytalanság miatt ide-oda lebegő vízcseppek „összeterelése”, ugyanakkor lehetetlen küldetésnek bizonyult számára a ruhahajtogatás.

Ferencz Orsolya és Kapu Tibor a pódiumbeszélgetésen egyetértett abban: a technológia még messze áll attól, hogy az ember eljusson a Marsra. Ennek ellenére Kapu Tibor azt a missziót is vállalná, noha miközben a nemzetközi űrállomásról baj esetén 24 óra alatt földi kórházba szállítható az űrhajós, a Marsra utazás esetén minden problémát maguknak kellene megoldaniuk, ráadásul legkevesebb két éves küldetésről lenne szó, miközben a leghosszabb űrutazás eddig egy éves volt. A magyar űrhajós végezetül arról is beszélt, űrutazása után a legfontosabb üzenete – elsősorban a fiatalok számára – az: keresse mindenki azt, amit a legjobban szeret, ami a leginkább érdekli.

„Ha az ember űrhajós szeretne lenni, nem kifejezetten az szükséges, hogy bizonyos tudományterületeken legyen jó, vagy adott munkahelye legyen korábban. A lényeg, bármit is elért korábban, azt a legnagyobb elszántsággal és kitartással tudta megtenni, és azon a területen kiemelkedő volt. Maga a terület szinte teljesen mindegy, az a fontos, hogy mit ért el az ember, számomra például ilyen volt a kosárlabda és az ejtőernyőzés. Keresni kell azt, ami a belső erőt, motivációt felébreszti bennünk, és akkor elérkezünk oda, hogy a munka hobbivá válik, és onnantól fogva tudunk nagyokat alkotni” – tanácsolta kincses városi közönségének Kapu Tibor.

Kapu Tibor először is egy Széchenyi Istvántól származó idézettel válaszolt: „egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen”. Bevallotta: a magyar kísérletek végrehajtása közben a büszkeség volt a fő érzés, ami áthatotta, aminek az volt az oka, hogy nem csak űrhajóst kiválasztani, felkészíteni és a világűrbe felküldeni nehéz, hanem ott kísérleteket is elvégezni.

„Olyan csapatmunka áll egy ilyen program mögött az űripar és -kutatás területén tapasztalt szakemberek által, ami számomra szinte pótolhatatlan és megismételhetetlen. Az ő vállán állunk, amikor fölkerülünk a világűrbe. Amikor a kísérleteket végeztem, láttam, hogy minden a legapróbb részletekig ki van dolgozva, minden szinte tökéletesen működik, ráadásul ezek a kísérletek hatalmas tudományos nóvummal rendelkeznek, hiszen olyanokat választottunk ki, amelyeknek valóban rengeteg értelme van, főleg a hosszú távú űrutazás kapcsán. Akkor azt éreztem, hogy ezeket mi, a magyarok csináltuk. És megmondom őszintén, az a legnagyobb büszkeségem, amikor a tapasztaltabb űrhajós társaim ott álltak mellettem, és árgus szemekkel követték, mi, magyarok miket hoztunk oda az űrállomás fedélzetére” – válaszolta a Krónika kérdésére Kapu Tibor.

A pódiumbeszélgetést követően a magyar űrhajóst még nehezebb kihívás fogadta: nekiállt autogramokat osztogatni a több száz fős közönségnek, a #FŐTÉR23 elnevezésű magyarnapos programhelyszínen apró gyerekektől a nagyszülőkig tömött sorokban várta mindenki, hogy aláírást kapjon Kapu Tibortól, és kezet foghasson vele. Az asztronauta ugyanakkor este felszólalt a Kolozsvári Magyar Napok zárógáláján is.

korábban írtuk

Űrhajósok kapták a Magyar Szent István Rendet

Farkas Bertalan és Kapu Tibor kutatóűrhajósok vehették át a Magyar Szent István Rend kitüntetést az augusztus 20-i állami ünnepen Sulyok Tamás köztársasági elnöktől a Sándor-palotában.