Hús-vér hősök és a „botcsinálta” forradalom – Nyáry Krisztián könyvét mutatták be Kolozsváron

mutatott rá Horváth Anna, aki szerint ezt a munkát végzi el kellő tisztelettel könyveiben Nyáry Krisztián.

Levelekből körvonalazódó történelem

A köztudatba az ismert magyar költők, írók szerelmeiről írt történeteivel „berobbant” író elmondta,

Mik voltak a félelmeik, mire gondoltak azokban a napokban, hiszen a levelekből az aggodalmak, kétségek is kiderülnek, még Kossuth Lajos kapcsán is.

„Nem is nagyon lehet teljes képet adni, ez egy kivonat” - szögezte le a szerző, aki elmondása szerint a könyv írása során döbbent rá, hogy idén az 1848-as forradalom kerek, 170. évfordulóját ünnepeljük.

Döntési kényszer és nemzeti hovatartozás

„Ez az az időszak, amikor a modern értelembe vett magyar nemzet megszületik” - hívta fel a figyelmet az általa vizsgált kor fontosságára Nyáry Krisztián. Ugyanis

„Mindenkinek meg kellett hozni ezt a döntést” - mondta többek között az aradi vértanúkra utalva az író, aki szerint a választás sokszor a véletlenen múlott.

Mivel ez az időszak nagyon fontos része a magyar történelmi emlékezetnek, nagyon kultikusan közelítünk hozzá, jelentette ki Nyáry Krisztián, rövid ismertetőjében több, a közhiedelemben élő pontatlanságról rántva le a leplet. Ha megismerjük ezt a kort, rájövünk: hús-vér emberek alakították a történelmi eseményeket, akik korántsem voltak „erkölcsi héroszok”, de tudtak döntéseket hozni, együtt dolgozni, mondta a tőle megszokott hősei iránti empátiával a szerző.

magyarázta Nyáry, akik szerinte jó kommunikációs szakembereknek bizonyultak és az ellenzéki programot „lefordították” közérthető nyelvre. Hiszen korántsem forradalmi, inkább alkotmányos követelésekről van szó, egyedül a politikai foglyok szabadon bocsátásának követelése nem minősíthető annak, melyet utólag tettek bele. Szám szerint két ilyen fogoly raboskodott Pesten, Táncsics Mihály és egy sajtóvétségért bebörtönzött román ügyvéd.

- kezdett bele a közönség körében sokszor derültséget okozó tények ismertetésébe Nyáry Krisztián.

Landerer útmutatása és Laborfalvi Róza csókja

Nem szokványos, „botcsinálta forradalomról” beszélhetünk, mondta, mely inkább az utca ünnepe, egy nagy változás kezdete, euforikus pillanata volt a József-napi vásárra benépesült városban.

a 12 pont kinyomtatásakor például a nyomdatulajdonos, az őket ismerő Landerer Lajos javasolta, hogy céljuk eléréséhez foglalják el a nyomdagépet.

Petőfi Sándor azonban otthon felejtette a Nemzeti dal szövegét, így azt fejből kellett bediktálnia a szedőnek, ami nem kevés időbe került, miközben mintegy ötezer ember várakozott kint az esőben. Ezért a márciusi ifjak ebédszünetet hirdettek és délután három órára tűzték ki az újabb találkozót a Nemzeti Múzeum elé. Ahova betévedt egy vásárra hozott tehéncsorda, melyet alig sikerült kihajtani. És a közhiedelem ellenére Petőfi itt nem szavalta el a Nemzeti dalt. (Ez a hiedelem azért alakulhatott ki, mivel a forradalmár költő azon év májusában valóban beszédet mondott a múzeumnál, ott azonban a márciusi ifjak által túl lassúnak ítélt Batthyány-kormány lemondását kérte. Igaz, a zömében főúri származású politikusok sem voltak túl jó véleménnyel az írók-költők alkotta társaságról, hőbörgőknek tartották őket.)

Végül a kor kedvelt színésznőjeként Laborfalvi Róza mentette meg a beszédébe belegabalyodó Jókai Mórt és az estét, aki kokárdát tűzött az író mellére és meg is csókolta. Így teljesedett ki a szabadság-szerelem kettős eszméje – összegezte a kordokumentumokból kiderülő valóságot az olykor hahotázó közönségének a szerző.

Hangsúlyozta, 1848 márciusának idusa az utca ünnepe volt, amikor a politikusok közben tették a dolgukat. „Muszáj szeretni” - összegzett az író, volt kommunikációs szakember, aki szerint nem véletlen, hogy a közvélemény-kutatásokban rendszerint ez bizonyul a legnépszerűbb nemzeti ünnepnek.