Falakat könnyebb megmenteni, mint közösséget Erzsébetvároson – kérdés, lesz-e, aki megőrizze a megújuló Apafi-kastélyt

Dózsa Béla Levente RMDSZ-es helyi tanácsos a Krónikának elmondta: az eredeti terv hozzávetőleg 65 millió lejes beruházással számol, ekkora összegre azonban egyetlen pályázat keretében nem lehetett támogatást igényelni, ezért a munkálatokat három szakaszra bontották.

„A most elnyert 17 millió lej valójában csak egy kis része a teljes beruházásnak. Az első szakaszban a bástyát, a boltozott pincét és az udvart teszik rendbe, a főépületek helyreállítása a második és harmadik ütemre marad. Ezek nagyon sok munkát és jóval több pénzt igényelnek” – magyarázta a tanácsos.

korábban írtuk

Fejedelmi beruházás Erdélyben: felélesztenék az Apafi-kastély hajdani pompáját

Több mint 17 millió lejes beruházás révén újul meg Erdély utolsó tényleges fejedelmének, I. Apafi Mihálynak otthona, a Szeben megyei Erzsébetvárosban található Apafi-kastély.

A közbeszerzési eljárás és a kivitelezés előkészítése várhatóan legalább fél évet vesz igénybe, ezt követően mintegy három év áll majd rendelkezésre az első ütem munkálatainak elvégzésére. Mivel az önkormányzat saját forrásból nem tudná folytatni a helyreállítást, a második és harmadik szakasz megvalósítása újabb pályázatok sikerétől függ.

A bentlakás az 1990-es évek első felében szűnt meg, ezt követően a kastély hosszú időre nagyrészt üresen maradt. Dózsa Béla Levente felidézte: az ablakok nyitva maradtak, a sérült tetőn át befolyt a víz, így az épület állapota fokozatosan romlott. Miután a műemlék az önkormányzat tulajdonába került, elvégezték a legsürgetőbb állagmegóvási munkálatokat, kijavították a tetőt, a földszinten pedig kisebb múzeumot rendeztek be. A kiállítás azonban állandó személyzet hiányában jelenleg nem látogatható rendszeresen.

A kastély iránt ennek ellenére már most számottevő az érdeklődés: belföldi és magyarországi turistacsoportok egyaránt felkeresik Erzsébetvárost, az épületegyüttesbe azonban csak kivételes alkalmakkor, ellenőrzött körülmények között engedik be őket. A munkálatok első ütemében ezért is az udvar és közvetlen környezete kerül előtérbe, hogy a területet mielőbb biztonságosan megnyithassák a látogatók előtt.

– mutatott rá Dózsa Béla Levente. Hozzátette, az udvar megnyitása nemcsak új rendezvényhelyszínt adna Erzsébetvárosnak, hanem az önkormányzat reményei szerint ahhoz is hozzájárulhatna, hogy a dél-erdélyi turisztikai útvonalak közelében fekvő település több látogatót vonzzon. A kastély felújítása ezért a magyar történelmi örökség megőrzésén túl városfejlesztési és gazdasági szempontból is jelentős beruházás.

Dózsa Béla Levente szerint az önkormányzat abban bízik, hogy a két meghatározó műemlék felújítása növelheti Erzsébetváros idegenforgalmi vonzerejét. Erre gazdasági szempontból is szükség volna: a település korábbi munkahelyeinek jelentős része megszűnt, az évtizedeken át sok helybélinek megélhetést biztosító üvegházak bezártak, ezért sokan más városokban vagy külföldön keresnek munkát. Az utóbbi időben ugyanakkor vendéglátóhelyek és panziók nyíltak, egy lengyel befektető pedig a korábbi üvegházak területén a zöldségtermesztés újraindítását tervezi.

Az volna az első lépés, ha egy szervezet vagy közösség felajánlana egy szobrot a városnak, amelyet a felújítás megfelelő szakaszában el lehetne helyezni” – fejtette ki az önkormányzati képviselő.

Zsigmond Miklós református lelkipásztor szerint a kastély magyar vonatkozásainak bemutatása nem tekinthető magától értetődőnek, ezért a helyi közösségnek is részt kell vállalnia a kulturális tartalom kialakításában. Mint fogalmazott, a jelenlegi városvezetés tiszteletben tartja, hogy az épület a magyarság történelmének része, ám a teljes helyreállítás még távoli cél.

„Ezért nekünk és a városvezetésnek is tudatosan kell dolgoznunk azon, hogy az Apafi-kastély magyar múltja láthatóvá váljon. Számunkra ennek elsőrendű feladatnak kell lennie, de a megvalósítás módját majd akkor lehet pontosan meghatározni, amikor a felújítás eljut abba a szakaszba” – hangsúlyozta a református lelkipásztor.

Mint mondta, az elmúlt öt és fél évben mindössze a református gyülekezetben hat keresztelőt, ugyanakkor legalább negyven temetést tartottak.

„Öt év alatt mintegy ötven-hatvan fővel csökkent a gyülekezet létszáma. Ennek nagyobb részét a halálozások teszik ki, de sokan végleg elköltöztek, mások pedig külföldön dolgoznak. A nyilvántartott gyülekezeti tagoknak megközelítőleg a fele külföldön él vagy valamilyen külföldi munkaviszonnyal rendelkezik” – ismertette Zsigmond Miklós.

Van, aki csak ünnepekre tér haza, mások egy-két hónapos váltásban dolgoznak külföldön, majd ugyanennyi időt töltenek Erzsébetvároson. Mint mondta, a jelenség nem kizárólag a magyar közösséget érinti, hanem az egész településre jellemző, a szórványban azonban minden egyes család távozása tovább szűkíti az anyanyelv használatának és a közösségi élet fenntartásának lehetőségeit.

„Vannak biztató példák: olyan szülők is igyekeznek magyarul beszélni a gyermekükkel, akik maguk már kevésbé magabiztosan használják az anyanyelvüket. Sok esetben azonban a román válik a család közös nyelvévé. Különösen nehéz a helyzet akkor, ha az egyik szülő külföldön dolgozik, és csak kevés időt tölt otthon” – mondta Zsigmond Miklós.

A lelkipásztor úgy látja, a szórványban a kis létszámú helyi tagozatok helyett egyre inkább a térségi oktatási központok kínálhatnak esélyt a magyar oktatás fennmaradására. Ehhez azonban meg kell szervezni a gyermekek rendszeres szállítását, a családok részéről pedig következetes döntésre van szükség.

A gyülekezet az idén ünnepelte temploma fennállásának 130. évfordulóját. A templomot, a parókiát és a gyülekezeti tereket az elmúlt években több forrás – romániai és magyarországi támogatások, pályázatok, cégek, elszármazottak és helyi adományozók hozzájárulása – segítségével újították fel. A korábbi református iskola épületét ugyancsak visszaszolgáltatták az egyháznak, ott alakították ki a közösségi házat és annak udvarát.

„Megépíteni egy dolog, megtölteni másik dolog. Most már az a legnagyobb kihívás, hogy a felújított tereinkben rendszeresen legyenek olyan alkalmak, amelyek összehozzák a közösséget” – fogalmazott Zsigmond Miklós.

„Miközben az évszázados épületek megmentésére pályázati források teremthetők elő, a fogyatkozó közösség megőrzéséhez ennél is több kell: működő intézmények, használható anyanyelv és olyan emberek, akik élettel töltik meg a helyreállított tereket” – fogalmazott az önkormányzati képviselő.