Az iskolák nem lehetnek versenylóistállók – Pedagógus a PISA-pofon okairól és arról, hogyan lehetne kimászni a gödörből

– Mennyiben mér amúgy a PISA más kompetenciákat, mint a hagyományos iskolai számonkérés? Ha a nyelveknél a bemagolt nyelvtani szabályok ismerete és a valódi szövegértés közötti különbségből indulunk ki, hogyan „fordítható le” a különbség matematikára? Mit tud az a diák, aki esetleg jól megtanulta a képleteket, de nem tudja alkalmazni őket egy hétköznapi problémában?

– Senki sem beszél arról, hogy például az eddigi képességvizsgák és az érettségi feladatok színvonala és típusa nagyrészt eltér attól, amiket a gyerekek négy éven keresztül az osztályban oldanak. Senki nem beszél arról, hogy a képességvizsga matematika feladataira szánt 2 óra egy átlagos diáknak nem elég, bármennyire is felkészült. A PISA a romániai diákok számára pedig szinte teljesen új világ. Itt nem elég, ha tudom a képletet, és be tudom helyettesíteni az ismeretlen helyére a megadott értéket. Amúgy a PISA-feladatok nem nehezek egy jó képességű diák számára. Továbbá senki nem beszél arról, hogy a magyar diákoknak szánt vizsgatételek fordításai tele vannak hibákkal. Nekem ne mondja senki, hogy nincs az országban tantárgyanként két-két olyan tanár, aki rendesen tud magyarul.

korábban írtuk

Lesújtó PISA-eredmények: már a romániai diákok több mint fele nem éri el az alapszintet matematikából

A 15 éves romániai diákok 52 százaléka matematikából nem éri el a minimális kompetenciaszintet sem, míg a szövegértés esetében is ez az arány 48 százalékra emelkedett – derül ki az OECD PISA 2025-ös felmérésének kedden közzétett hivatalos eredményeiből.

– A hivatalos meghatározás szerint a 2. szint az a pont, ahol a tanuló már képes matematikát használni egyszerű, valós élethelyzetekben. Példaként a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) olyan hétköznapi helyzeteket említ, mint két út teljes távolságának összehasonlítása vagy árak átváltása más pénznemre. Hol van a kutya elásva? Hol keressük a rossz – ráadásul a korábbinál is rosszabb – eredmény okait: a tananyagban, a diákok habitusának a megváltozásában, esetleg egyes tanárok hozzáállásában?

– A kutya ott van elásva, hogy a tantervben a gyerekek egyszerűen nem találkoznak hétköznapi, kézzel fogható feladatokkal. Ezek helyett rengeteg az elméleti kérdés, rengeteg a képletfüggő, ugyanazokra a sablonokra épített feladat. A későbbi megmérettetéseken (képességvizsga, érettségi) is mind az ilyen típusú feladatokra kell számítani, így a tananyag melletti vizsgafelkészítők is ugyanabban a síkban rekednek meg.

– A 2. szint alatt teljesítők arányát gyakran a funkcionális analfabetizmus egyik mutatójaként értelmezik. Matematikából mit jelent a gyakorlatban, ha valaki nem éri el ezt a szintet? Mennyire súlyos problémáról beszélünk?

– Őszintén, nem tudom pontosan, hol rontjuk el a tanítást. Az biztos, hogy kilencedik osztályban sok esetben már késő bármit is tenni a funkcionális analfabetizmus ellen. Ez többnyire abban nyilvánul meg, hogy a gyerek nem érti rendesen azt, amit olvas. És ez megfigyelhető jelenség más tantárgyak esetében is. Nagyon egyszerűen fogalmazva:

• a gyerek az elemi osztályokban többnyire játékosan tanul, jegyet sem kap, csak értékelést.
• Majd óriási a váltás számára, amikor az ötödik osztályba lép.

Megjelennek a tanárok, megjelennek a jegyek, magas szintű a tananyag, sok tanár már a négy évvel későbbi képességvizsgát kezdi emlegetni, nincs többé tanítónéni. Sok esetben változnak az osztálytársak, új lesz az iskola is.

Nemrég mesélte egy kolléganőm, hogy a gyerekét step by step osztályba adta, mert azt gondolja, hogy az jobb lesz neki, a gyereke ott megtanul csapatban dolgozni, megtanulja legyőzni a gátlásait, egyáltalán meg mer szólalni egy közösség előtt. Amikor felvetettem neki, hogy jó-jó, de mi lesz a gyerekkel majd ötödik osztályban, ahol nincs a step by step-nek folytatása? Erre nem tudott válaszolni. Én sem tudtam volna válaszolni a saját kérdésemre.

Elegendő megnézni a tantervi követelményeket informatikából az ötödik osztályban: a kilencedikes intenzív informatika osztályos diák is felkötheti a felkötnivalót az ötödikesekre váró feladatok esetében.

Hogyan tovább, romániai oktatás?

– Miután a szövegértés és a természettudományok terén is szomorú eredmények születtek, összességében a romániai diákok 38,5 százaléka teljesített a 2. szint alatt. Mit lehet tenni, hogy már rövidtávon, vagyis 2029-ben jobb eredményeket láthassunk? És mi a teendő hosszabb távon?

– Egyre kevesebb a szakképzett tanár, főleg vidéken. Az utóbbi évek hibás, megalapozatlan oktatáspolitikája nagyot rontott a helyzeten. Takarózni lehet néhány diákkiválósággal, akik ilyen és ilyen érmet szereztek ezen és ezen a nemzetközi megmérettetésen. De a diákság nagy része átlagos képességű. A tananyagot nem rájuk szabják, a tanóra nem nekik szól.

Hogy mit lehetne mégis tenni? Annak ellenére, hogy sok kollégának nem fog tetszeni a véleményem, úgy gondolom, hogy az oktatás nem a versenyekről szól, az iskolák nem lehetnek versenylóistállók. Senki sem azért küldi iskolába a gyerekét, hogy majd versenyezzen más gyerekkel. Szemléletváltásra van szükség. Egyszerűsíteni kellene a tananyagot, minden szinten.

Nem központosítani kellene a követelményrendszereket, hanem pont fordítva. Az osztálylétszámot nem emelni kell, hanem csökkenteni, hogy a tanár jobban oda tudjon figyelni egy-egy átlagos vagy gyengébb teljesítményű tanuló sajátosságaira. Ha egy osztályban van 26–28 gyerek, az 50 perces tanóra alatt nincs lehetőség mindenkire figyelni. Hogy is lehetne, hisz ott a tananyag, amit meg kell tanítani...

– A PISA nemcsak a diákok tudásának, hanem az oktatási rendszernek is a tükre. Mennyire igazságos a 15 éves diákokat hibáztatni ezekért az eredményekért? Hol kezdődik és hol ér véget a diák, a család, a tanár és az iskolarendszer felelőssége?

– A diákokat nem szabad és nem is lehet hibáztatni. Úgy vélem, az sem segített, hogy megszüntették a félévi dolgozatírást. Egy 15 éves gyerek így nincs hozzászokva, hogy nagyobb terjedelmű tananyagból vizsgázzon. Ráadásul annak komoly tétje van a továbbtanulása szempontjából. Egy 15 éves gyerek sok esetben annak függvényében választ iskolát is, hogy a baráti társaság hova megy. Olyan eset is van, hogy azért választ egy adott iskolát, mert a szülei és a testvére is oda jártak.

Amíg ilyen gondolkodásmóddal küzdünk, addig nagyon nehéz előrelépni, mert sokszor találkoztam filológia szakon olyan diákkal, akinek a képességei szerint reál szakon lett volna a helye, dehát a barátok...

Ha a szülőket és a diákokat nézzük, akkor a továbbtanuláshoz elsősorban a képességvizsgára kell felkészülni, ráadásul már nem számít bele a felvételi átlagba az 5–8-as tanulmányi átlag sem. Tehát nem fontos tantárgy például a földrajz, a történelem. Ez a jelenség tovább hatványozódik a felsőbb osztályokban, ahol már csak az érettségi jegy számít, tehát csak néhány tantárgyat kell tanulni, a többi töltelék.

Nyilván a diák, a szülő és a tanár alkalmazkodik a rendszerhez és annak követelményeihez. Pedig pont fordítva kellene legyen. A jelenlegi oktatási rendszerben mindenkire óriási felelősség hárul, de elsősorban a diák húzza a rövidebbet.

korábban írtuk

Jó teljesítmény visszaeséssel: a magyar diákok a PISA-felmérés és az alulteljesítő, nem méltányos romániai oktatás tükrében

Romániában a magyarul tanuló diákok az országos átlagnál jobban teljesítettek a PISA-felmérésen, de csökkenőben a különbség, és a magyar diákok esetében látványosabb a visszaesés is – derül ki a Nemzetikisebbség-kutató Intézet (NKI) gyorsjelentéséből.