Csángó származású író, költő, néprajzkutató kapta a Lőrincz Csaba-díjat

A házelnök szólt arról, hogy a moldvai magyarság három ok miatt is a nemzet legmostohább közössége volt. Mint felidézte, az elmúlt évszázadokban a magyar állam gyakran megfeledkezett a Kárpát-medencén kívül élő közösségeiről, emellett a moldvai magyarokat az az állam, amelynek lojális állampolgárai voltak, túl sokszor akarta megváltoztatni, rájuk próbálván erőltetni egy másik nyelvet és kultúrát.

Arra is kitért Kövér László, hogy a katolikus egyház, amelynek a moldvai magyarok az egyik leghűségesebb és legalázatosabb hívei, túl sokáig áldozta fel az anyanyelvi hitélet biztosítását más világi szempontok oltárán.

Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeumot is magában foglaló Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke az ünnepségen arról beszélt, hogy

„Az elszakított nemzetrészek nélküli Magyarország olyan, mint a Monty Python Gyalog galopp című filmjében a Fekete lovag, aki, miután a király levágja minden végtagját, szeretne kiegyezni döntetlenben. Együtt vagyunk erő, kompországból horgonyországgá kell válnunk” – fogalmazott Demeter Szilárd.

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, a Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány alapítója arról beszélt, hogy a Lőrincz Csaba-díjat az erdélyi származású politikus, egyetemi oktató és publicista emlékére alapították 2009-ben, és azok munkáját ismeri el, akik sokat tesznek a magyar összetartozás szellemének erősítéséért.

Mint hangsúlyozta, Lőrincz Csaba meghatározó módon formálta Magyarország külkapcsolatait és nemzetpolitikáját. „1986-ban települt át Erdélyből Magyarországra, 1988-tól bekapcsolódott a Fidesz külpolitikájába, kisebbségi és külügyi szakértő volt, 2000 és 2002 között a Külügyminisztériumban helyettes államtitkári pozíciót töltött be, 2008-ban hunyt el” – idézte fel Németh Zsolt. Kitért arra is, hogy

Németh Zsolt azt mondta, Trianon 105 évvel ezelőtt nemzeti sokk volt, de tovább kell lépni, előre kell nézni, a tartalom előjelét átfordítani összetartozásba, az egymásra utaltságba, a „a minőség forradalmába”.

Németh Zsolt kiemelte, hogy a moldvai magyarság a mi őshonos kisebbségünk, jóformán sohasem élhettek magyar állami keretek között, a történelem viszontagságai között mégis, csodával határos módon mind a mai napig megőrizték a magyar népi kultúra, szokások, dalok, balladák, zene, tánc, a nyelv páratlan archaikus elemeit.

A Lőrincz Csaba-díjjal elismert Iancu Laurát Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója méltatta. Kitért arra, hogy Iancu Laura a legtávolabbi magyarok lakta településen, Magyarfaluban született, ott, ahol évszázadokon át nem volt magyar nyelvű oktatás, és még a magyar beszéd is tiltott volt. Innen került a rendszerváltás után a székelyföldi Csíkszereda magyar iskolájába, majd onnan később a magyar fővárosba.

A most 46 éves Iancu Laura Budapesten óvodapedagógia, politikai kommunikáció és katolikus hittanári szakot végzett, majd Szegeden tanult néprajztudományt, amelyből a Pécsi Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot. 2011 óta az MTA ELKH BTK Néprajztudományi Intézetének munkatársa.

Kutatói tevékenységének fókuszában a moldvai magyarság vallásosságának vizsgálata és identitásának kérdései állnak. 2000-től jelennek meg szépírásai, 2012-ben József Attila-díjat kapott. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája és a Magyar Írószövetség tagja, 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. A friss Lőrincz Csaba-díjas író, költő, néprajzkutató a rendezvényen a moldvai protestáns magyarság kérdéséről tartott előadást.