Hozzátette: a kelet-közép-európai térség országai politikai, gazdasági, katonai szövetségek, struktúrák (EU, NATO) hálózatában vannak, amelyek kölcsönösen determinálják egymás helyzetét, az egymás közötti viszonyt. „A történelem állandó mozgásban van, és mivel emberi tényezőről van szó, sokszor kiszámíthatatlan, de jelen pillanatban nem látom annak a lehetőségét, hogy a térségben határokat módosítsanak” – szögezte le lapunknak Novák Csaba Zoltán.

Novák az autonómiaküzdelem eredményességét illetően sem ért egyet Raffay Ernővel. Úgy vélte: ha egy nemzet több államban szétszórva él, és nincs lehetőség arra, hogy nemzetállamot alkosson, akkor minden olyan eszköz fontos, ami a kisebbségi lét közepette erősíti a nemzeti fenn- és megmaradást. „Az autonómia egy ilyen eszköz, nem az egyetlen és nem kizárólagos, de nagyon fontos” – nyomatékosította. Ugyanakkor

„Annak, hogy egy esetleges, majdani területi, közigazgatási felosztás esetén előnyös, előnyösebb pozíciót alkudjunk ki a többséggel, van realitása. Mint ahogy annak is, hogy a rendelkezésünkre álló, a decentralizációt bizonyos szinteken lehetővé tevő törvényeket kihasználjuk a magunk javára” – fejtette ki a felsőházi politikus.

„Látni kell, hogy a világban ez ma már nem prioritás”

Murádin János Kristóf kolozsvári történész eközben azt hangsúlyozta, hogy a románság, illetve egy magyar–román megállapodás nélkül az Erdély-kérdés nem rendezhető. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára szerint az a baj a magyarországi történészek egy részével, hogy ezt nem képesek felfogni. „Az erdélyi magyarság jobban látja ezt, mert itt él, Budapesten ez nem olyan egyértelmű” – mondta Raffay Ernő kijelentéseire reagálva.

A jelenlegi helyzetet az 1940–44-es időszakhoz hasonlítani azonban rossz példa a korszakot húsz éve kutató szakember szerint. Ugyanis akkor más volt Erdély demográfiai helyzete, Észak-Erdélyben – amikor visszakerült Magyarországhoz – 1,380 millió magyar élt, a lakosság több mint 52 százaléka. „Ne felejtsük el, hogy a magyar kormány élén Teleki Pál, Bethlen István személyében erdélyi származású arisztokraták álltak. Számukra az Erdély-kérdés elementáris volt, ráadásul téma is volt a nemzetközi politikában. Trianon húsz éve történt, még ott volt a köztudatban. Nemcsak a magyaroknak volt probléma, hanem egy nemzetközileg rosszul megoldott helyzet volt, amin javítani kellett. Ma már nincs benne a közbeszédben. Nekünk ki kell nézni a fejünkből, és látni kell, hogy a világban ez ma már nem prioritás” – fogalmazott a szakember. Murádin János Kristóf szerint Raffay akkor is hibázik, amikor nagyhatalmi támogatásról beszél.

Még a bécsi döntés is két nagyhatalom – a német és az olasz – támogatásával született” – mutatott rá. Az Erdély-kérdés ma „nem a nagyhatalmak ügye, nem a világ ügye, hanem Magyarország és a környező államok, ez esetben Románia ügye”, és szerinte magyar–román kétoldalú szerződés lenne rá a megoldás.

Nem megoldás az autonómia?

Murádin János Kristóf szerint az – amire Raffay is utal -, hogy ismét visszautasították az autonómiatervezetet – bukaresti szempontból borítékolható volt. „Nem is az volt a célja, hogy nagy többséggel elfogadják. Persze, az lett volna az ideális, de nem ez volt a cél. Hanem, hogy felmutassuk: igenis, a Trianon-kérdéskör a magyarság számára megoldandó probléma. És az erdélyi magyarság nyilván tartja, mint gondot. A román fél esetében az a kérdés, mennyire ismeri fel ennek a megoldási szükségszerűségét” - magyarázta. Úgy vélte, erre jó jel, hogy sok román értelmiségi is támogatja Erdély egyfajta különválását.

„Ha ők megkapják az autonómiát, az erdélyi magyarság többi része az erőszakos elsorvasztás és asszimiláció felé fog haladni” - vetített elő egy lehetséges jövőképet a történész. 

„De történészként és felelősen gondolkodó közéleti személyiségként, értelmiségként nem szabad ilyen megállapításokat tenni” – jelentette ki. Kérdésünkre, hogy Raffay Ernő álláspontja mennyire elszigetelt a magyar történésztársadalomban, és mennyire van konszenzus a Trianon-kérdéskör kapcsán, elmondta: egyáltalán nincs, a magyar történésztársadalom ebben a kérdésben ugyanúgy megosztott, mint a magyarországi társadalom, van egy bal- és egy jobboldali diskurzus, Raffay megnyilatkozása pedig a jobboldaliba illeszkedik.

Hozzátette: egyértelmű, hogy a Trianon-kérdés most is mindenkit foglalkoztat, és mindenki a maga szemüvegén keresztül próbálja megközelíteni, ugyanakkor „örök támadási felület” a román történészgárda számára, mely körében szinte teljes konszenzus van a revízió elutasítása tekintetében.

„Azt még Lucian Boia is elismeri – aki nem feltétlenül a román kánont szajkózza –, hogy a Trianon-kérdéskör Románia számára szent és sérthetetlen” – magyarázta. „Nekik helyzeti előnyük van, hogy egységesen fellépve ezt a kérdést a saját szájuk íze szerint tálalják, nekünk is meg kellene ezt a konszenzust találni” – jelentette ki a kolozsvári történész. Úgy vélte, csakis így lehetne eredményesen tárgyalni a kérdésről, hiszen azáltal, hogy „egy nagyon erőteljes és szélsőségesen egyedülinek beállított nézőpontot szajkózunk”, nem közelítünk a román félhez.