Adottak a magyar egység alapfeltételei

Tavaly ősszel európai parlamenti választások voltak, június elsején önkormányzati megmérettetés következik, majd ősszel parlamenti, jövő év tavaszán pedig ismét EP-választást rendeznek. Hogyan módosul az RMDSZ választási üzenete ebben az időszakban úgy, hogy sikerüljön mozgósítani az embereket?

Nekünk alapvetően nem kell módosítanunk az üzenetünket, ami az öszszefogás, a magyar részvétel és az egységes képviselet fontosságát illeti, de nyilván nem ugyanazt kell mondanunk. Ez nem is lehetséges, hiszen amikor önkormányzati, parlamenti vagy európai parlamenti választásról van szó, a keretprogramunk ugyanaz, de ehhez másképpen társul az erős önkormányzati képviselet, másképp az erős parlamenti képviselet, és megint másképp az erős európai parlamenti képviselet fontosságával kapcsolatos üzenet.

Mekkora a tétje a hétvégi önkormányzati választásoknak a magyar közösség számára?

Azt hiszem, van egy közös tét általában, Románia minden lakosa számára. Ezt abból is ki lehet következtetni, hogy a román pártok nagyon erősen kampányolnak. Megjegyzem, ennek van egy számomra eléggé bizarr vetülete is: a sajtókampánynak elég nagy része tulajdonképpen Bukarestről szól. Ha az ember belenéz például a televíziós vitákba, akkor azt látja, hogy szinte kizárólag csak a bukaresti főpolgármesteri tisztségről vitáznak. Romániában még azt is sikerült feltalálni, hogy az önkormányzati választások kapcsán hogyan beszéljünk csak a központról, a fővárosról. Tehát a román pártok erősen kampányolnak, és ami eddig ránk közvetlenül vonatkozik, azt szintén a román pártok magatartásából lehet kikövetkeztetni. Hiszen két megyében nyíltan RMDSZ-ellenes, és ezáltal magyarképviselet-ellenes koalíciót kötött néhány román párt. Maros és Szatmár megyében a Szociáldemokrata Párt (PSD), a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) meg a Nagy-Románia Párt (PRM) összefogott ellenünk, és közös jelölteket támogatnak, hogy valahogy visszaszorítsák az RMDSZ-t. Ebből jól látszik, mennyire fontos az, hogy ki fog vezetni egy megyét vagy egy várost. Számunkra van egy másik tét is. Az, hogy utat engedünk-e véglegesen és végzetesen egyfajta megosztottságnak, vagy éppen ellenkezőleg: ráébredünk arra, hogy Romániában a magyar egység időszaka még korántsem ért véget.

Hogyan lehet kivédeni az etnikai szavazást, amit a román pártok próbálnak kikényszeríteni, és hogyan lehet majd kivédeni a parlamenti választások előtt, amikor minden bizonnyal ismét felerősödik ez a tendencia?

Nyilvánvaló, hogy Romániában az etnikai szavazás időszaka sem múlt el, és ezért nem múlt el az egységes képviselet időszaka és szüksége sem. Most is így lesz, tehát magyarok a magyar jelöltekre szavaznak általában, románok a román jelöltekre. De ezt mi nem akarjuk élezni. Hiszen Zsombolyán 15 százalékos magyarsággal polgármesterünk van és többségi tanácsunk. Szatmárnémetiben sajnos mi magyarok nem tesszük ki a lakosság felét, mégis polgármesterünk van, és abban bízunk, hogy újra fogják választani. Szászrégenben is ugyanez a helyzet. Persze megválaszoljuk és visszautasítjuk a román pártok magyarellenes retorikáját, de ugyanakkor nem taszítjuk el a kampányt az etnikai polarizálódás felé. Ellenkezőleg: a vegyes lakosságú vidékeken, településeken próbálunk olyan választási ajánlatot tenni, amely mindenkihez szól. Marosvásárhelyen vagy hasonló, etnikailag vegyes városokban nem igazán lehet utcát javítani, utat építeni, beruházásokat serkenteni külön a magyarok és külön a románok számára.

Idén először fordul elő, hogy romániai választáson az RMDSZ-nek komoly magyar ellenféllel, a Magyar Polgári Párttal (MPP) kell felvennie a versenyt. Mennyire teremt ez új helyzetet a szövetség számára?

Nem újdonság, hogy van egy másik magyar párt. Ez nem azt jelenti, hogy én egybe akarom mosni az MPP-t az elődeivel, de volt már ilyen helyzet. 1990-ben volt a Független Magyar Párt, amely aztán átalakult Magyar Szabad Demokrata Párttá. Legutóbb, 2004-ben az MPP előde – mivel nem tudta magát önálló politikai alakulatként bejegyeztetni – román pártok listáján indult. Tehát mindig voltak ilyen próbálkozások, és egyik sem volt túl sikeres. A megosztottság például 2000-ben oda vezetett, hogy Marosvásárhelyen 170 szavazat híján – és egy független magyar polgármesterjelölt is elvitt 700-at – nem tudtuk megszerezni a polgármesterséget. Mondom: nem akarom ezt a két helyzetet egybemosni, mert a mostani alternatív politikai szervezet az elődeinél nagyobb visszhangot tudott maga körül kelteni, és magyarországi támogatottsága is nagyobb. Én nagyon komolyan odafigyelek az MPP választási részvételére, ugyanakkor azt gondolom, hogy az általunk közzétett közvélemény-kutatási eredmények nagyjából valósak, tehát az RMDSZ-hez képest kevés szavazatot fog megszerezni az MPP, de ez a szavazatszám is sok helyen azt eredményezheti, hogy a magyarság tisztségeket veszít. Szerintem ez nem járható út, nekünk meg kell keresni az elkövetkezőkben az egységes fellépés, vagyis az összefogás módját, lehetőségeit.

Ön néhány nappal korábban úgy fogalmazott, hogy az erdélyi magyarság soha nem volt egységesebb, mint most. Mire alapozza ezt a kijelentést?

Ezzel a kijelentéssel nem ironizálni akartam. Gondolom, azt is elhiszi mindenki, hogy a helyzetet, akárcsak mások, jól ismerem. Én ezzel a kijelentésemmel arra akartam ráébreszteni mindenkit, hogy a nemzetpolitikai célok szempontjából tulajdonképpen sokkal egységesebbek vagyunk, mint 1990-ben és a rákövetkező néhány esztendőben. Manapság nincs többé vita arról, hogy kell-e a parlamenti politizálást eszközként használni nemzetpolitikai célok elérésére, vagy ha lehetséges, és van megfelelő partner, ott kell-e lenni a román kormányban, és hogy ott kell-e lenni a helyi önkormányzatokban, hiszen a mostani konfrontáció is arról szól, hogy mindenki szeretne minél erősebb jelenlétet az önkormányzatokban. Ezekről a kérdésekről az 1990-es években éles viták voltak, és akkor nagyon jelentős táboruk volt az RMDSZ-en belül azoknak, akik szerint nem hatékony például a parlamenti képviselet, nem hatékony a kormányzati részvétel, sőt egyesek szerint még az önkormányzati képviselet sem. Igaz, hogy a célok tekintetében továbbra is van vita arról, hogy ki beszél őszintén például az autonómiáról, de tulajdonképpen mindenki azt mondja, hogy autonómiára szükség van. Éppen ezért mondtam, hogy szerintem az alapfeltételei nagyon is megvannak az összefogásnak.

Kiterjeszthetőnek látja-e az RMDSZ által hirdetett egység eszméjét úgy, hogy az MPP színrelépésével megváltozott helyzetben is működőképes legyen?

Nyilvánvaló, hogy bizonyos szempontból nem lehet és nem is szabad erőltetni az egységet, ez pedig az ideológiai sokszínűség. Nem lehet megpróbálni mindenkit kereszténydemokrata, liberális vagy szociáldemokrata meggyőződésre téríteni. Aki ezzel próbálkozik, az az egység eszméjének árt. És ennek természetesen még számos vetülete van. Az is megtörténhet, hogy ha az MPP-vel leülünk, és elkezdünk részletesen vitázni egymással bizonyos kérdésekről, kiderül, hogy nem éppen egyformán látjuk a Székelyföld fejlesztésének kérdését, vagy más hasonló, szerintem elsőrendű problémákat. Például én figyelmesen elolvastam az MPP programját – és szerintem az MPP jelöltjei nem tették meg ugyanezt, mivel sehol sem hallom, hogy ezt idéznék, vagy mondanák –, ebben a dokumentumban pedig azt látom, hogy nagyjából az RMDSZ programjában jelen levő célokat ismétlik. Van egy bizonyos különbség is: az RMDSZ modernizációsabb elképzeléseket képvisel, az MPP programjában több a konzervatív elem, és itt nem ideológiai értelemben gondolom a konzervativizmust. Ezek a különbségek megvannak, de ha fölismerjük, hogy egy olyan egységet kell felépíteni, amelyben ezek a véleménykülönbségek megmaradhatnak, érvényesülhetnek, akkor ez az egység lehetséges. Hogy milyen formában? Én ajánlottam a közös listát az európai parlamenti választások előtt, és komolyan is gondoltam. Azt is mondtam: nem úgy képzelem el, hogy mindenben értsünk egyet, mert az nem fog működni. Az önkormányzati választás nyilván bonyolultabb folyamat, de most is ajánlottuk az előválasztásokon való megméretkezést. Ezt is visszautasították, de én továbbra is azon leszek, hogy kialakítsunk egy összefogást. Szerintem nem arról van szó, hogy erre már nincs esély, hanem inkább arról, hogy az erdélyi magyarság már nem olyan állapotban van elvi, eszmei sokszínűség szempontjából, mint az 1990-es évek elején, hogy valaki egyetlen politikai pártba próbál tömöríteni minden magyart. Az RMDSZ tulajdonképpen nem is párt, és ezt a nempárt jelleget kellene valahogy kiteljesíteni.

Ha az RMDSZ és az MPP az őszi parlamenti választásokon is egymás ellen indul, az erdélyi magyar közösség törvényhozási képviselete forog kockán. Elképzelhetőnek látja valamiféle megegyezés létrejöttét a parlamenti választásokig a két alakulat között?

Azt hiszem, hogy egyelőre az önkormányzati választásokról kell beszélnünk. Várjuk meg, hogy mi lesz az eredmény. Engem eléggé elkedvetlenít, hogy miközben mindenkit arra kértem, pozitív kampányt folytassunk, bizony a velünk szemben álló oldalról elég sok negatív megnyilatkozás történt. Ez sem segít a következőkben a párbeszédben, de ennek ellenére várjuk meg a helyhatósági választások eredményét. Azt elmondhatom most is, hogy jelenlegi támogatottságával az RMDSZ még az MPP további választási részvétele mellett is át fogja lépni a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt, viszont gyengébb lesz a képviseletünk. Az a kérdés, hogy ezt mi, erdélyi magyarok megengedhetjük-e magunknak. Szerintem nem.

Milyen eredménnyel lenne elégedett az RMDSZ az önkormányzati választások nyomán?

Nekünk több mint 180 polgármesterünk volt, és ez a szám azáltal, hogy függetlenek is visszatértek az RMDSZ-be, 190-re kerekedett, emellett volt 2000-nél jóval több helyi és megyei tanácsosunk. Hát e körül kellene most is teljesíteni. Hiszen kulcsfontosságú kérdés, hogy a magyarok milyen súllyal vannak jelen az önkormányzatokban.