Fotó: Pinti Attila
Farsangtemetés színhelyei voltak szombaton Csíkszereda utcái, ahol Hargita megye 12 településének maskarába bújt hagyományőrző csoportjai vonultak fel zenészek kíséretében a vendéglátó házigazdákkal. A népünnepéllyé terebélyesedett mókázás, mulatozás sok anyaországi vendéget is idecsábított, de Erdély más részeiből is érkeztek turisták a nem mindennapi eseményre. Katolikus településeken a farsang ma, húshagyókedden, míg protestáns vidéken holnap, hamvazószerdán ér véget. Ferencz Angéla néprajzos szakemberrel, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetőjével a farsang mai szerepéről, a tovább élő hagyományok közösségmegtartó erejéről beszélgettünk.
2023. február 21., 09:082023. február 21., 09:08
2023. február 21., 10:452023. február 21., 10:45
– Elképesztő élményben volt része annak, aki a megyei farsangtemetésen Csíkszereda utcáin turistaként kísért végig egy-egy mókázó csoportot, majd az utcai állomások bőségesen megterített asztalainál hagyományőrzők és vendégek egyaránt falatoztak. Mekkora turistavonzó szerepe van a székelyföldi farsangi mulatozásoknak?
– A farsangtemetés turisztikai vonzereje egyre erősebb. Több magyarországi idegenforgalmi ügynökség keresett meg bennünket, hogy az itteni farsangtemetés részleteiről érdeklődjenek, illetve szállást foglaljanak a szervezett csoportok számára. Sok magyarországi turista érkezett erre az alkalomra. A velencei karnevál helyett egyre többen jönnek a Székelyföldre farsangtemetésre. De érkeznek tanárok, néprajzos szakemberek és rengeteg fotós is, hogy ismerkedjenek a nem mindennapi farsangtemetés hagyományával.
Fotó: Pinti Attila
– Mennyire számítanak néphagyománynak a Csíkszeredában megtapasztalt utcai lakmározások, amikor a környező családok önerőből, önkéntes alapon látják vendégül megterített asztalokkal az arra járó mulatozó vendégeket?
– Ez a fajta felvonulás és kínálkodás új hagyomány. Mifelénk a sófalviaknál volt meg a kínálkodás hagyománya, ami mindenkinek megtetszett, így mások is átvették. A székely mentalitásban fontos szerepe van annak, hogy megetetik és megitatják a vendéget, így hamar elterjedt az új szokás. Egy asztal összerakása közösségszervezés is. Ahol a szokás meghonosodott, az emberek azt mesélik, hogy
Csíkborzsovában, ahol lakom, az utcában egy asszonnyal közösen összegyűjtjük az asztalterítéshez szükséges pénzt, és vasárnap közösen megkenjük a szendvicseket, fánkot sütünk, és közben fülelünk, hogy mikor kell teríteni, mikor érkeznek a vendégek.
Névsorolvasás. Ferencz Angéla a Csíkszeredában összegyűlt hagyományőrzőket köszöntötte
Fotó: Pinti Attila
– A megyéből összegyűlő csoportokat évről évre más Hargita megyei település látja vendégül, 14 év elteltével így esett ismét a választás Csíkszeredára. A farsangolás és a farsangtemetés hagyománya mennyire mozgatja meg a helyi közösségeket?
– Ahol ez élő hagyomány, ott valamilyen formában bekapcsolódik az egész falu. Van, aki a vendéglátásba, sokan a mókázásba. A fiatalok próbákra járnak: az évek során minden faluközösség kitermelte azokat az embereket, akik bizonyos szerepköröket vállaltak a farsangtemetési hagyományőrzésben.
Ezeket a vígasságokat általában vasárnap tartják. Mi azért tettük szombatra, hogy a húshagyókedd előtti utolsó hétvégén szervezzünk egy fesztiválszerű találkozót, ami a turizmusba is integrálható. A vasárnap megmaradt arra, hogy otthon is eltemessék Illyést. A farsangtemetés dátuma változó: míg legtöbben húshagyókedd előtti vasárnapra tűzik ezt a napot, a Kászonokban mindig húshagyókedden van a farsangtemetés, a református Sófalván pedig egy nappal később, hamvazószerdán.
– Erdély számos vidékén feledésbe merültek ezek a hagyományok, Székelyföldön azonban turistavonzó attrakciónak számítanak. Milyen jövőt jósol globalizálódó világunkban a még élő néphagyományoknak?
– Jóslásokba nem bocsátkoznék, de az jól látható, hogy ha valami elveszíti eredeti jelentését, az rendezvénnyé válik. Ugyanakkor a régi hagyományok sok elemét tartalmazzák, a székely ember észjárásáról szólnak. A mával mindig a humor kapcsolja össze ezt a fajta hagyományőrzést.
Egy időben nóvum lett a Viagra vagy az aktuálpolitika különböző vetületei. Lokális kérdésként egy kicsit a papot vagy a közbirtokossági elnököt figurázzák ki. A nevetés kultúrája társadalmi szelep is egyben, ha a felgyűlt feszültségek és kérdések kimondatnak. Álarccal vagy alakoskodással egy másik személy bőrébe lehet bújni és ott kimondani egy igazságot. Ennek mindig fontos szerepe volt, amiért nem illett megsértődni.
Fotó: Pinti Attila
– A rendszerváltás után hogyan sikerült megyei népünnepéllyé emelni a farsangtemetést?
– Szervezett körülmények között 1993-tól indult el az akkori Népi Alkotások Háza két munkatársának – Antal Miklósnak és Ádám Gyulának – köszönhetően. Úgy gondolták, hogy jó volna a falvakon élő farsangi hagyományokat megsétáltatni egy kicsit Csíkszeredában is. A kezdeményezés olyan jól sikerült, hogy a következő esztendőben is megszervezték, aztán elvitték Gyergyószentmiklósra. Rájöttek, hogy jó volna ezt falusi környezetben is megtartani.
Ezek többsége informális csoport, az esemény előtt kezdenek el próbálni. A faluközösségek termelik ki magukból a hagyományőrző csoportokat. Van, amelyik mögött civil szervezet áll, így tudnak pályázni népviseletre. Sok fiatal belenő ebbe.
Fotó: Pinti Attila
– Aki nem jut el az évente más-más helyszínen megrendezésre kerülő megyei farsangtemetési rendezvényre, hasonlóval találkozik a falvakban is?
– Egyértelműen! Amikor a megyei rendezvényekre kidolgoztuk a mai rotációs rendszert, arra törekedtünk, hogy azoknak a településeknek a csapatait fogadjuk, amelyek otthon, helyi környezetben is eljátsszák a farsangtemetést. Ne legyen az, hogy csak egy megyei találkozó kedvéért tanulták be. Fontos, hogy otthon is éltessék a hagyományt. A Kászonokban, Gyergyóditróban, Csíkmenaságban, Csíkcsicsóban – de felsorolhatnám mind a 13 települést – épp úgy élvezhető a farsangtemetés, mint most, Csíkszeredában.
Fotó: Pinti Attila
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Nem csak a medvék, de rókák is egyre sűrűbben bukkannak fel Brassóban, ahonnan a hatóságok elkezdték elszállítani a rókákat. Az állatok hozzászoktak a város zajához, és már sem a forgalom, sem a dudálás nem riasztotta el őket.
Életének 89. évében csütörtökön elhunyt Ráduly János székelyföldi néprajzkutató, mesegyűjtő, költő – közölte a Facebookon a Kriza János Néprajzi Társaság, melynek tagja és életműdíjasa volt.
Tűz ütött ki csütörtök este a Kolozs megyei Alsójára iskolájában, a tűzoltók egész éjjel dolgoztak az oltáson.
Hároméves restaurálás után ismét teljes pompájában várja a látogatókat a gernyeszegi Teleki-kastély. A Maros megyei barokk műemlék uniós támogatással újult meg: helyreállították történelmi értékeit, és korszerű infrastruktúrával is gazdagodott.
Nyomozás indult Kolozsváron, miután egy törökországi fogászati klinika egy szállodában akart fogászati tevékenységet végezni.
Alin Tişe, a Kolozs Megyei Tanács nemzeti liberális párti (PNL) politikusként megválasztott elnöke csütörtökön kijelentette, hogy nem érzi magát képviselve a pártja „nehézsúlyú” vezetői által.
Alapjaiban megrázta a romániai szociális ellátórendszert a Bihar megyében engedélyek nélkül működtetett menhelyek körüli, a szervezett bűnözés elleni ügyészség eljárása nyomán kirobbant botrány. A Krónika helyszíni riportja.
Paradox helyzet alakult ki a Szeben megyei Muzsnán: bár június közepén leomlott az erődtemplomot övező középkori várfal egy szakasza, azóta nem csökkent, hanem éppen nőtt a látogatók száma.
Nem rendezik meg idén a Közösségi Párbeszéd Tábort, amelyet a tavalyi induláskor a szervezők a Tusványos egyfajta alternatívájaként, ugyanakkor nem ellenrendezvényként hirdettek meg.
Egyre több nem uniós állampolgár érkezik jön az országba, és ez alól Erdély, a székelyföldi megyék sem képeznek kivételt.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!