VEZÉRCIKK – A mindenkori államfőnek, kormánynak, prefektusoknak jelentjük: Tusványos él és virul, nem vitte el az Olt, ahogy az ellenséges nyilatkozatáradat sem tudja magával ragadni a csaknem fél évszázada Bálványoson elültetett, majd Tusnádfürdőn is gyökeret verő szabadságeszmét sem.
2014. július 23., 20:422014. július 23., 20:42
Az államelnöknek, a kormány fejeseinek, helyi megbízottjainak üzenjük: az eső igencsak zavaró körülmény, ennél azonban jóval szomorúbb, hogy nem egymás mellett ülve-állva dagasztjuk a sarat egy viharvert előadó- vagy sörsátor alatt. Mert Tusványos az a hely, ahol mindent ki lehet beszélni – aki ezt tagadja, azt vagy félretájékoztatták, vagy szándékosan ferdít, hazudik.
Akinek pedig pártpolitikai érdekei miatt kényelmetlen a megjelenés, és emiatt kérdőjelezi meg a szabadegyetem és diáktábor közéleti súlyát, létjogosultságát, vagy egyenesen a betiltásáról papol bőszen, az nem tesz mást, minthogy újra és újra visszaigazolja: Tusványosra óhatatlanul szükség van.
Merthogy még mindig annyi a feszültség, a patthelyzet, a megoldatlan probléma, a betartatlan ígéret, a vádaskodás, megaláztatás, hogy ezeket csak egy nagy hegyilevegő-vétel után, rövidnadrágban lehet őszintén kibeszélni. Ha pedig már erre sincs igény és akarat, éppen a bálványosi folyamat egyik alapgondolatának kell ma is még erősebben meghatároznia mindanynyiunk mentalitását, munkáját: hogyan bontsuk le a fejekben is a vasfüggönyt.
Traian Băsescu korábban többször is bizonyította, nyitott a párbeszédre. A 2009-es államfőválasztáskor, majd a 2012-es felfüggesztése kapcsán kiírt népszavazás alkalmával – bár ekkor már meg sem jelent Tusványoson – meg is kapta érte a jussát az őt kenyerében megtartó romániai magyarságtól.
Egy röpke év elteltével azonban már kitámadta az Erdélyben „nyugodtan járkáló”, „a tisztesség határait átlépő” magyarországi politikusokat, az „instabilitást gerjesztő” Magyarországot, s korábbi beszélgető partnerét, az őt többször támogató Tőkés Lászlót, akihez azt vágta, nem érdemli meg, hogy román állampolgár legyen. No meg azt is kijelentette, ha továbbra is hasonló formában zajlik a Tusványos, akkor be kell tiltani.
Idén, a nulladik napon a Hargita megyei prefektus fenyegette meg burkoltan a szabadegyetem szervezőit: ha nem tartják be a törvényeket, „az illetékes állami szervekhez fordul”. Mert a vasfüggöny mögött éldegélők világában már az is karhatalmilag számon kérhető bűntett, ha valaki egy törvényről vagy az alkotmányról kimondja, ez így nem jó, ezen és oly sok mindenen változtatni kell.
Ma itt tart a romániai demokrácia: a többség vezetői nemhogy hajlandóak lennének a vitára, de még büntetést is meglebegtetnek. Bizonyára erről – szokásuk szerint – egyeztetni fognak a kormányon lévő érdekképviseletünk csúcsvezetésével, amely távollétével gyakorlatilag ugyanazt üzeni Tusványosnak és az erdélyi magyarságnak: ugyan már, minek feleslegesen pattogni, szájat járatni, hiszen arany életünk van itt, a vasfelhők alatt.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
szóljon hozzá!