VEZÉRCIKK – A mindenkori államfőnek, kormánynak, prefektusoknak jelentjük: Tusványos él és virul, nem vitte el az Olt, ahogy az ellenséges nyilatkozatáradat sem tudja magával ragadni a csaknem fél évszázada Bálványoson elültetett, majd Tusnádfürdőn is gyökeret verő szabadságeszmét sem.
2014. július 23., 20:422014. július 23., 20:42
Az államelnöknek, a kormány fejeseinek, helyi megbízottjainak üzenjük: az eső igencsak zavaró körülmény, ennél azonban jóval szomorúbb, hogy nem egymás mellett ülve-állva dagasztjuk a sarat egy viharvert előadó- vagy sörsátor alatt. Mert Tusványos az a hely, ahol mindent ki lehet beszélni – aki ezt tagadja, azt vagy félretájékoztatták, vagy szándékosan ferdít, hazudik.
Akinek pedig pártpolitikai érdekei miatt kényelmetlen a megjelenés, és emiatt kérdőjelezi meg a szabadegyetem és diáktábor közéleti súlyát, létjogosultságát, vagy egyenesen a betiltásáról papol bőszen, az nem tesz mást, minthogy újra és újra visszaigazolja: Tusványosra óhatatlanul szükség van.
Merthogy még mindig annyi a feszültség, a patthelyzet, a megoldatlan probléma, a betartatlan ígéret, a vádaskodás, megaláztatás, hogy ezeket csak egy nagy hegyilevegő-vétel után, rövidnadrágban lehet őszintén kibeszélni. Ha pedig már erre sincs igény és akarat, éppen a bálványosi folyamat egyik alapgondolatának kell ma is még erősebben meghatároznia mindanynyiunk mentalitását, munkáját: hogyan bontsuk le a fejekben is a vasfüggönyt.
Traian Băsescu korábban többször is bizonyította, nyitott a párbeszédre. A 2009-es államfőválasztáskor, majd a 2012-es felfüggesztése kapcsán kiírt népszavazás alkalmával – bár ekkor már meg sem jelent Tusványoson – meg is kapta érte a jussát az őt kenyerében megtartó romániai magyarságtól.
Egy röpke év elteltével azonban már kitámadta az Erdélyben „nyugodtan járkáló”, „a tisztesség határait átlépő” magyarországi politikusokat, az „instabilitást gerjesztő” Magyarországot, s korábbi beszélgető partnerét, az őt többször támogató Tőkés Lászlót, akihez azt vágta, nem érdemli meg, hogy román állampolgár legyen. No meg azt is kijelentette, ha továbbra is hasonló formában zajlik a Tusványos, akkor be kell tiltani.
Idén, a nulladik napon a Hargita megyei prefektus fenyegette meg burkoltan a szabadegyetem szervezőit: ha nem tartják be a törvényeket, „az illetékes állami szervekhez fordul”. Mert a vasfüggöny mögött éldegélők világában már az is karhatalmilag számon kérhető bűntett, ha valaki egy törvényről vagy az alkotmányról kimondja, ez így nem jó, ezen és oly sok mindenen változtatni kell.
Ma itt tart a romániai demokrácia: a többség vezetői nemhogy hajlandóak lennének a vitára, de még büntetést is meglebegtetnek. Bizonyára erről – szokásuk szerint – egyeztetni fognak a kormányon lévő érdekképviseletünk csúcsvezetésével, amely távollétével gyakorlatilag ugyanazt üzeni Tusványosnak és az erdélyi magyarságnak: ugyan már, minek feleslegesen pattogni, szájat járatni, hiszen arany életünk van itt, a vasfelhők alatt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!