Tabu

Nem véletlen, hogy a zárónapon Tõkés László – sajnálatát fejezve ki Traian Bãsescu távolmaradásáért – megjegyezte: a román–magyar párbeszéd mûhelyének indult szabadegyetem idõnként „átcsapott párbeszédbõl perbeszédbe\", és talán ennek is tulajdonítható, hogy sokan már nem merték vállalni a közös dolgok megbeszélését.

Mindez igaz, még akkor is, ha nem a szervezõk tehetnek azért, hogy a meghívott román elõadók – például Mihai-Rãzvan Ungureanu exkormányfõ – visszamondták a Tusványoson való részvételüket. Holott bizony másképp festett volna, ha a sokak által a román jobboldal leendõ államfõjelöltjeként láttatott politikus „az oroszlán barlangjában\" fejti ki véleményét a kisebbségi kérdésrõl, és nem távolról figyelmeztet a védhatalmi státus alkotmányellenes voltára. Annál is inkább, mivel Ungureanu a tavalyi parlamenti választásokon még nem restellte magyar nyelvû kampányüzenetben kérni a székelyek szavazatát.

A Tusványosról hiányolt román–magyar párbeszéd azonban teljesen más megvilágítást kap, ha felidézzük, miként nyilvánította belügynek a bukaresti külügyminisztérium a régióátszervezést, illetve milyen reakciók láttak napvilágot Tõkésnek a védõhatalmi státus kiterjesztésére vonatkozó javaslatára. A román politikai és politológusi elit még mindig szemtelenségnek, provokációnak tartja, ha a magyarok olyan témákkal hozakodnak elõ, mint például kisebbségi jogok, önrendelkezés, határok fölötti nemzetegyesítés.

És eközben mi történik? Ugyanezek a politikusok – élen az államfõvel – kiteregetik a kártyáikat, és nyíltan beszélnek vágyálmaikról: Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülésének esélyeirõl, a „két ország, egy nemzet\" állapotának tarthatatlanságáról, Nagy-Románia visszaállításának víziójáról. Közben belegondolni is rossz, milyen reakciók érkeznének mondjuk egy, Erdély Magyarországgal történõ egyesülését szorgalmazó kezdeményezésre. A jelek szerint ebben az országban egy kérdés az alapján számít tabunak, hogy van-e „nemzetisége\".