VEZÉRCIKK – Újabb észak-erdélyi településen váltott ki lakossági felháborodást és ellenállást egy menekülttábor létrehozásának terve.
2016. január 27., 19:532016. január 27., 19:53
Habár román politikusok és véleményformálók részéről hallottunk már olyan javaslatot, miszerint a Romániának kiosztandó migránsokat a Székelyföldön kellene elhelyezni, tegyük most zárójelbe, és ne feltételezzünk szándékosságot abban, hogy Tasnádhoz hasonlóan Erdőd is egy magyarok által jelentős számban lakott régióban fekszik. Vesézzük inkább ki azt, miként kezelték/kezelik általában a migránskérdést a román hatóságok!
A termálstrandjáról is nevezetes Tasnádon Petre Tobă belügyminiszter decemberi bejelentése alapján értesült a lakosság, hogy menekülttábor létesül a magyar–román határ közelében fekvő városban, ráadásul a fürdő közvetlen közelében. A belügyi tárca még a települési önkormányzattal sem egyeztetett a tervről, holott ilyen horderejű ügyben az a legkevesebb, hogy előzetesen konzultálnak a helyiekkel.
Az erdődiek nemrég egy munkaerő-toborzó révén szereztek tudomást a befogadóállomás létesítéséről, amikor kiderült: nem öregotthonba keresnek személyzetet, hanem menekülttáborba biztonsági őröket. A kisváros polgármestere – akit ugyanúgy kész tények elé állítottak, mint tasnádi kollégáját – a tájékoztatás hiányán túlmenően azt is képtelen felfogni, miként kapott rövid idő alatt belügyminiszteri jóváhagyást a célra az amúgy hátrányos helyzetű és árva gyerekeket felkaroló civil szervezet, amikor az önkormányzatnak általában éveket kell várnia kormányzati engedélyre egy-egy projektjéhez.
A nyugat-európai országokban migránsok által elkövetett bűncselekmények kiváltotta közhangulat ismeretében valóban érthetetlen, miként gondolhatták azt kormányzati illetékesek, hogy bármelyik romániai településen tárt karokkal fogadnák a menekülteket, ráadásul úgy, hogy ki sem kérik a véleményüket. És nem igaz, hogy nem számítottak ellenállásra, hiszen már egy december elején közzétett felmérés is arról árulkodik, hogy a román állampolgárok több mint 80 százaléka ellenzi közel-keleti és afrikai migránsoknak az országban való letelepedését.
Ráadásul a román hatóságok tanulhattak volna a német rendőrség hibájából is, amely napokig próbálta eltusolni a szilveszter éjjelén bevándorlók tömege által Kölnben elkövetett zaklatási eseteket. A tekintetben még érthető lenne a hatósági viszonyulás, hogy miközben Románia hivatalosan ellenzi a kötelező kvótát, a bevándorlók „matematikai képlet” alapján történő szétosztását, gyakorlatilag fejet hajt a Brüsszelből érkező ukáznak, és máris készíti elő a terepet a migránsoknak.
Az viszont teljesen elhibázott stratégia, hogy mindez suttyomban, az érintett lakosság tudta nélkül történik, holott Dacian Cioloş kormányfő épp a napokban ismerte el: egyes nyugat- és dél-európai országokkal ellentétben Romániában nincs meg a hagyománya a nem európai bevándorlók befogadásának. És akkor csodálkozunk, hogy sokan – nemrég például a Hargita megyei Homoródfürdőn – már ott is migránsokat vélnek látni, ahol egyáltalán nincsenek?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
A bukaresti koalíciós pártok közötti vagdalkozásokat elnézve egyre inkább az az érzése az embernek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) sikerült feltalálnia egy sajátos politológiai hibridet: az ellenzéki kormánypártot.
Valljuk be, nem túl gyakori, hogy egy ország államfője és miniszterelnöke a nyilvánosság előtt kijelentse: megszavazná országa államiságának felszámolását.
A román külpolitika, illetve tágabb értelemben vett stratégia állapotát kiválóan tükrözi Ilie Bolojan miniszterelnök Venezuelával kapcsolatos kijelentése, miszerint az ottani események kapcsán Románia az EU-val megegyező álláspontot fog képviselni.
Közhellyé vált, hogy a gépkocsi már nem luxus, a megfelelő tömegközlekedési alternatívák nélkül alapvető szükségletté vált a mindennapokban. Egy olyan jog, amelynek szükségességét sok esetben nem lehet vitatni, viszont nem alanyi jog. Tenni kell érte.
Január 3-a, vagyis a venezuelai elnök mandátumának idő előtti lezárultát eredményező amerikai „rendészeti akció” óta a maga teljes valójában csodálható meg a 19. századi Monroe-elv áramvonalas, a 21. század követelményeihez igazított 2.0-s verziója.
Persze némi joggal vetheti fel bárki, hogy miközben Romániában az alkotmánybíróság a PSD hathatós közreműködésével éppen alkotmányos válság kirobbantásán ügyködik, miért lamentál valaki boomerbe oltott X-generációsként néhány zenecsatorna bezárásán.
Na, már csak ez hiányzott! – kommentálhatnánk a viccbeli poénnal az alkotmánybíróságnál uralkodó állapotokat. Csakhogy ez nem vicc. A taláros testületnek sikerült elérnie, hogy az eddigi pénzügyi és politikai krízist újabbal tetézze: alkotmányossal.
Képzeljék el, hogy a román parlament olyan törvényt fogad el, amely akár börtönbüntetéssel is sújthatóvá teszi, ha valaki kijelenti, hogy Románia nem az 1918-as gyulafehérvári román gyűlés nyomán, a „nép akaratából” szerezte meg az Erdély fölötti uralmat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!