VEZÉRCIKK – Újabb észak-erdélyi településen váltott ki lakossági felháborodást és ellenállást egy menekülttábor létrehozásának terve.
2016. január 27., 19:532016. január 27., 19:53
Habár román politikusok és véleményformálók részéről hallottunk már olyan javaslatot, miszerint a Romániának kiosztandó migránsokat a Székelyföldön kellene elhelyezni, tegyük most zárójelbe, és ne feltételezzünk szándékosságot abban, hogy Tasnádhoz hasonlóan Erdőd is egy magyarok által jelentős számban lakott régióban fekszik. Vesézzük inkább ki azt, miként kezelték/kezelik általában a migránskérdést a román hatóságok!
A termálstrandjáról is nevezetes Tasnádon Petre Tobă belügyminiszter decemberi bejelentése alapján értesült a lakosság, hogy menekülttábor létesül a magyar–román határ közelében fekvő városban, ráadásul a fürdő közvetlen közelében. A belügyi tárca még a települési önkormányzattal sem egyeztetett a tervről, holott ilyen horderejű ügyben az a legkevesebb, hogy előzetesen konzultálnak a helyiekkel.
Az erdődiek nemrég egy munkaerő-toborzó révén szereztek tudomást a befogadóállomás létesítéséről, amikor kiderült: nem öregotthonba keresnek személyzetet, hanem menekülttáborba biztonsági őröket. A kisváros polgármestere – akit ugyanúgy kész tények elé állítottak, mint tasnádi kollégáját – a tájékoztatás hiányán túlmenően azt is képtelen felfogni, miként kapott rövid idő alatt belügyminiszteri jóváhagyást a célra az amúgy hátrányos helyzetű és árva gyerekeket felkaroló civil szervezet, amikor az önkormányzatnak általában éveket kell várnia kormányzati engedélyre egy-egy projektjéhez.
A nyugat-európai országokban migránsok által elkövetett bűncselekmények kiváltotta közhangulat ismeretében valóban érthetetlen, miként gondolhatták azt kormányzati illetékesek, hogy bármelyik romániai településen tárt karokkal fogadnák a menekülteket, ráadásul úgy, hogy ki sem kérik a véleményüket. És nem igaz, hogy nem számítottak ellenállásra, hiszen már egy december elején közzétett felmérés is arról árulkodik, hogy a román állampolgárok több mint 80 százaléka ellenzi közel-keleti és afrikai migránsoknak az országban való letelepedését.
Ráadásul a román hatóságok tanulhattak volna a német rendőrség hibájából is, amely napokig próbálta eltusolni a szilveszter éjjelén bevándorlók tömege által Kölnben elkövetett zaklatási eseteket. A tekintetben még érthető lenne a hatósági viszonyulás, hogy miközben Románia hivatalosan ellenzi a kötelező kvótát, a bevándorlók „matematikai képlet” alapján történő szétosztását, gyakorlatilag fejet hajt a Brüsszelből érkező ukáznak, és máris készíti elő a terepet a migránsoknak.
Az viszont teljesen elhibázott stratégia, hogy mindez suttyomban, az érintett lakosság tudta nélkül történik, holott Dacian Cioloş kormányfő épp a napokban ismerte el: egyes nyugat- és dél-európai országokkal ellentétben Romániában nincs meg a hagyománya a nem európai bevándorlók befogadásának. És akkor csodálkozunk, hogy sokan – nemrég például a Hargita megyei Homoródfürdőn – már ott is migránsokat vélnek látni, ahol egyáltalán nincsenek?
Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter a jelek szerint mindent elkövet azért, hogy elnyerje a Dan Tanasă leglelkesebb követője címet.
Szemléletes szlengkifejezéssel élve az elmúlt napok drónincidenseivel Putyin elnök bekóstolta a NATO-t, a katonai szövetség pedig a hurrápotimista kommentárok ellenére nem vizsgázott a legfényesebben, miközben az ukrajnai háború tovább eszkalálódott.
Egyre több sebből vérzik a Bolojan-kormány reformcunamija minden fronton, amivel az elszabadult román államháztartást próbálja rendbe hozni. Az a legnagyobb baj vele, hogy kivitelezéséhez nincs meg a társadalom nagyobb részének a támogatása.
Talán nem vagyunk egyedül azzal, hogy inkább azon lepődtünk volna meg, ha az EB elfogadja a nemzeti régiók támogatásáról szóló erdélyi kezdeményezést. Így nem is csodálkozunk azon, hogy a testület lesöpörte az asztalról a projektet.
A várakozásoknak megfelelően túlélte ugyan a bukaresti kormány a bizalmatlansági indítványokat, ám a társadalmi és koalíciós feszültségek továbbra is próbára teszik a kabinetet. Ezen belül Ilie Bolojan alatt erősen inog a miniszterelnöki szék.
Példás, dicséretes reakciók egész sorát váltotta ki a napokban Bukarestben történt sajnálatos incidens, amelynek során egy fiatal rasszista indíttatásból rátámadt egy bangladesi ételfutárra.
Olyan az ukrajnai rendezés ügye, mint egy hullámvasút: egyszer a Donald Trump által szorgalmazott béke lehetősége repít a magasba, máskor a tűzszüneti megállapodás látszólagos esélytelensége taszítja mélybe a világot.
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
szóljon hozzá!