VEZÉRCIKK – Újabb észak-erdélyi településen váltott ki lakossági felháborodást és ellenállást egy menekülttábor létrehozásának terve.
2016. január 27., 19:532016. január 27., 19:53
Habár román politikusok és véleményformálók részéről hallottunk már olyan javaslatot, miszerint a Romániának kiosztandó migránsokat a Székelyföldön kellene elhelyezni, tegyük most zárójelbe, és ne feltételezzünk szándékosságot abban, hogy Tasnádhoz hasonlóan Erdőd is egy magyarok által jelentős számban lakott régióban fekszik. Vesézzük inkább ki azt, miként kezelték/kezelik általában a migránskérdést a román hatóságok!
A termálstrandjáról is nevezetes Tasnádon Petre Tobă belügyminiszter decemberi bejelentése alapján értesült a lakosság, hogy menekülttábor létesül a magyar–román határ közelében fekvő városban, ráadásul a fürdő közvetlen közelében. A belügyi tárca még a települési önkormányzattal sem egyeztetett a tervről, holott ilyen horderejű ügyben az a legkevesebb, hogy előzetesen konzultálnak a helyiekkel.
Az erdődiek nemrég egy munkaerő-toborzó révén szereztek tudomást a befogadóállomás létesítéséről, amikor kiderült: nem öregotthonba keresnek személyzetet, hanem menekülttáborba biztonsági őröket. A kisváros polgármestere – akit ugyanúgy kész tények elé állítottak, mint tasnádi kollégáját – a tájékoztatás hiányán túlmenően azt is képtelen felfogni, miként kapott rövid idő alatt belügyminiszteri jóváhagyást a célra az amúgy hátrányos helyzetű és árva gyerekeket felkaroló civil szervezet, amikor az önkormányzatnak általában éveket kell várnia kormányzati engedélyre egy-egy projektjéhez.
A nyugat-európai országokban migránsok által elkövetett bűncselekmények kiváltotta közhangulat ismeretében valóban érthetetlen, miként gondolhatták azt kormányzati illetékesek, hogy bármelyik romániai településen tárt karokkal fogadnák a menekülteket, ráadásul úgy, hogy ki sem kérik a véleményüket. És nem igaz, hogy nem számítottak ellenállásra, hiszen már egy december elején közzétett felmérés is arról árulkodik, hogy a román állampolgárok több mint 80 százaléka ellenzi közel-keleti és afrikai migránsoknak az országban való letelepedését.
Ráadásul a román hatóságok tanulhattak volna a német rendőrség hibájából is, amely napokig próbálta eltusolni a szilveszter éjjelén bevándorlók tömege által Kölnben elkövetett zaklatási eseteket. A tekintetben még érthető lenne a hatósági viszonyulás, hogy miközben Románia hivatalosan ellenzi a kötelező kvótát, a bevándorlók „matematikai képlet” alapján történő szétosztását, gyakorlatilag fejet hajt a Brüsszelből érkező ukáznak, és máris készíti elő a terepet a migránsoknak.
Az viszont teljesen elhibázott stratégia, hogy mindez suttyomban, az érintett lakosság tudta nélkül történik, holott Dacian Cioloş kormányfő épp a napokban ismerte el: egyes nyugat- és dél-európai országokkal ellentétben Romániában nincs meg a hagyománya a nem európai bevándorlók befogadásának. És akkor csodálkozunk, hogy sokan – nemrég például a Hargita megyei Homoródfürdőn – már ott is migránsokat vélnek látni, ahol egyáltalán nincsenek?
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Ötszáz évvel a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiája után országszerte megemlékezésekkel és katonai tiszteletadással hajtottak fejet a mohácsi csata áldozatai előtt.
Amikor történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a mohácsi vész fél évezredes évfordulójára emlékezünk, hiszen emlékezni mindenkoron szent kötelesség, szükséges áttekinteni az előzményeket.
szóljon hozzá!