Minden jel arra utal, hogy egy kis buksisimogatásra érkezett Bukarestbe Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, a romániai hatóságok ugyanis az elmúlt huszonhárom évben egészen biztosan nem hallottak még ennyi dicsérõ szót külföldi illetékesektõl.
2013. július 16., 21:182013. július 16., 21:18
2013. július 17., 19:112013. július 17., 19:11
Minden szép, minden jó, az ország és annak vezetõi fantasztikusan teljesítenek, az irány jó – halmozta egymásra a bókokat az IMF-vezér, a helyi nagyemberek pedig elégedetten bólogattak, s hûséges kutyaként farkcsóválva kuncsorogtak egy újabb készenlétihitel-megállapodásért.
Hogy miért is kell az újabb hitel, amikor most éppen a 2009-es megállapodás törlesztését nyögjük, s bár a 2011-esbõl egyetlen centet sem hívott le a kormány, ott is jókora kamatköltségekkel kell számolnunk? Azért, mondják az illetékesek, hogy az ország továbbra is hiteles legyen. S minek a hitelesség? Azért, hogy a kormány a továbbiakban is kedvezõ feltételek mellett juthasson hitelhez a külföldi piacokon. Ördögi kör, a lényeg pedig az, hogy fizetünk egy kölcsönért, amit csak letétben tartunk, hogy máshonnan olcsóbban jussunk pénzhez. Mert azt már senki sem állítja, hogy épp olyan jól állnánk, hogy ne lenne szükség hitelre.
Az IMF-nek pedig természetesen ez annyira megéri, hogy egyenesen a vezérigazgatót küldi a román fõvárosba hûséges ebeket simogatni, s ígérni, lesz újabb hitel. Példát statuálni más országoknak, hogy csakis az IMF hathatós támogatásával húz a növekedés motorja, pöfög a mozdony, dübörög a gazdaság.
A feltételek teljesítése pedig már csak másodlagos, Lagarde még csak meg sem kérdõjelezi, hogy vajon a CFR teherszállító részlegének a privatizációja miért késik tovább, amikor már rég le kellett volna azt zárni. Nem támaszt újabb feltételt, a legtöbb az, hogy ismételgeti a két évtizedes sláger refrénjét a reformok folytatásának fontosságáról. Neki ugyanis csak az számít, hogy hitel legyen. Az pedig, hogy ki és milyen áron fizeti ezt meg, úgy tûnik, sem õt, sem a kormányt nem érdekli.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bármely idegen nyelvet bármilyen szinten beszélők esetén a legismertebb szavak közé tartozik a köszönöm. A magyar nyelvet idegen nyelvként használók körében nem könnyű kiejteni a három – többnyire – ismeretlen ö hangot.
A magyarországi kormányváltás egyik „járulékos áldozatává” vált Erdélyben az MCC tevékenysége, amit az anyaországi alapítvány megszüntetésével takaréklángra csavartak. Sajnos a sorozatos politikai döntéseknek elsősorban gyerekek isszák a levét.
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!