Szakadékok, egy új kormány esélye és az AUR jelentette fenyegetés

Ez elvileg kiüti azt a lehetőséget, hogy a jelenlegi PNL-USR-RMDSZ koalíció kisebbségi, de teljes jogú kormányként vigye tovább a kormányzást, mint ahogy azt is, hogy a PSD az Európa-pártinak nevezett pártok támogatásával hozzon létre akár kisebbségi, akár valamilyen koalíciós kormányt.

Az RMDSZ a nyilatkozatok szintjén közben egyelőre kitart a PNL-lel és az USR-rel megnevezett közös miniszterelnök mellett, de azért az is látszik, hogy nem ragaszkodik körömszakadtáig ehhez a megoldáshoz, már amennyiben az államfő képes előállni egy olyan miniszterelnök-jelölttel, aki elfogadható a többség és az ország külföldi partnerei számára is.

Csak az a nagy kérdés, hogy van-e ilyen személy, és képes lenne-e átjárást találni a jelenleg áthidalhatatlannak tűnő törésvonalakon. Az ugyanis

Az eddigiek alapján látható, hogy a jelenlegi állapot mostanáig tökéletesen megfelelt a pártoknak: az ügyvivő kormány „korlátolt felelősséggel” ugyan, de tovább kormányozhatott, és élvezhette a kormányzás előnyeit, míg a PSD igazi ellenzéki pártként ott üthette, ahol akarta.

Csakhogy ez az állapot nem tartható fenn a végtelenségig, hiszen az ország költségvetése még mindig nincs túl fényes állapotban, emiatt további deficitcsökkentő intézkedésekre, kiadáslefaragásokra és átszervezésekre, leépítésekre van szükség, a jövő évi költségvetés kidolgozásáról nem is beszélve –

Mivel pedig a fentebb vázoltak értelmében kevés az esély arra, hogy a korábbi négypárti koalíció pártjai valamilyen kompromisszumra jussanak, két megoldás körvonalazódik – de igazán egyik sem kedvező.

Az egyik egy technokrata kormány, amelyet pártokon kívüli miniszterelnök irányít, és amelynek minden további tagja a politikán kívülről érkezik.

Egy ilyen, teljes egészében technokrata kormány ugyan kompromisszumos megoldásnak elmenne, és a pozitívuma az lenne, hogy végre teljes jogkörű kabinet állna az ország élén – azonban

Az ugyanis borítékolható, hogy ha valamely párt úgy érzi, azzal tudná egy-két százalékkal növelni a támogatói számát, ha megtorpedózna egy-egy népszerűtlennek vagy fájdalmasnak ígérkező intézkedést, akkor vélhetően habozás nélkül megtenné.

Ennek ugyan meg lehetne kísérelni elejét venni egy olyan megállapodással, amelyben a pártok vállalnák, hogy bizonyos, elengedhetetlenül szükséges intézkedéseket és reformokat egyöntetűen támogatnak, de a román politikai kultúrát ismerve valamelyikük előbb-utóbb találna valamilyen ürügyet arra, hogy felrúgja a paktumot.

Egy szakértői kormány ráadásul csak növelné azt az érzést az emberekben, hogy a fősodratú pártok képtelenek megbirkózni az ország gondjaival, ezért inkább másra hárítják a felelősséget, ami csak az ellenzéki szélsőjobboldalnak kedvezne.

A héten a PSD részéről tapasztalt háttérmachinációk ugyanis arra engednek következtetni, hogy a szociáldemokraták egyre kevésbé ódzkodnak attól, hogy együttműködjenek a szélsőjobbos pártokkal: oly módon ütemezték át a parlamenti ülésszak kezdetén a házbizottságban a különböző pártoknak járó tisztségeket, hogy a PNL és az USR elvesztett egy-egy jegyzői posztot, amit az AUR és az SOS Románia kapott meg.

Mi több, a PSD még attól sem riadt vissza, hogy megzsarolja az RMDSZ-t a neki járó háznagyi tisztség elvesztésével, ha nem támogatja az erre vonatkozó indítványt, aminek a magyar szervezet engedett is, bár nem biztos, hogy jól tette,

Az egyelőre kevésbé tűnik valószínűnek, hogy a PSD hajlandó lenne nyíltan koalícióra lépni az AUR-ral, mivel még mindig igyekszik őrizni az européer párt imázsát, ez azonban biztosan nem akadályozná meg abban, hogy elfogadja a szélsőséges párt külső támogatását, ha kisebbségi kormányt kellene alakítania. Ami azt jelentené, hogy az AUR döntő beleszólást kapna a kormány tevékenységébe és prioritásaiba, hiszen az ő szavazatai tartanák hatalmon.

Persze lehet, hogy mindezt továbbra is csak egyfajta zsarolásnak szánja a PNL-lel és az USR-rel szemben, amivel azt jelzi: ha ők nem akarnak vele partnerséget, mással is együtt tud működni. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy inkább a közhangulatnak enged, hiszen a felmérések továbbra is azt mutatják, hogy az AUR a legnagyobb támogatottságú párt, így amikor a PSD együttműködik vele, nem tesz mást, csak meghajlik a választópolgárok akarata előtt. (Már csak azért is, mert – mint arra már többször rámutattunk –

Márpedig azt, hogy milyen súlyos következményei lehetnek, ha a magát szuverenistának hirdető, valójában virtigli szélsőjobboldali – és a magyar szimpatizánsok kedvéért: velejéig magyargyűlölő – AUR beleszólást kapna, hogyan alakuljon a román kormány politikája, már megtapasztalhattuk akkor, amikor úgy nézett ki, hogy George Simion AUR-vezér nyerheti meg az államfőválasztást. Az ország gazdasága és az ingatlanhitelesek a mai napig nyögik annak a következményeit, hogy a befektetők és a gazdasági szereplők hogyan értékelnének egy ilyen kimenetelt.

Arról nem is beszélve, hogyan szigetelődne el az ország a nemzetközi színtéren – talán leszámítva a MAGA-mozgalmat, amelynek a jelek szerint eddig nem sikerült a fejébe verni, mi a különbség a gyűlölködő, agresszív sovinizmus és a jó partneri kapcsolatokra, gyümölcsöző politikai és gazdasági együttműködésre törekvő, de a stratégiai érdekeket érintő döntésekben az önállóságot védelmező szuverenizmus között.

Igaz, kérdéses, hogy az AUR egyáltalán kormányközelbe akar-e most kerülni, vagy inkább a fősodratú pártokat ostorozva beleáll a kemény ellenzéki párt szerepébe.

Mindezen lehetőségek mellett ugyanis ott van még egy: az előre hozott választások kiírása is.

Ez azonban egyrészt időbe telne, másrészt pedig az AUR-on kívül valójában senkinek sem érdeke, hiába mondja a PNL és a PSD is, hogy áll elébe: valójában a támogatottságuk egyáltalán nem indokolja, hogy belemenjenek egy ilyen kalandba, amely az előrejelzések szerint csak az AUR további erősödését hozná.

Vagyis

És ha már ezek közül kell választani, még mindig a szakértői kormány tűnik a legkevésbé rossznak, ha már az „Európa-barát” pártok annyira összerúgták a patkót, hogy minimális együttműködésre sem hajlandóak egymással.