2007. december 10., 00:002007. december 10., 00:00
A permanens kampány persze érthetõ: a felelõsség elhárításának, a következménynélküliség fenntartásának legjobb módszere, ha továbbra is a szövetség ellen „összeesküvõ\" ellenfelekben találunk minden hibát: az RMDSZ ellen összefogó Bãsescuban, Tõkés Lászlóban, Fideszben, magyarországi önkormányzatokban és tévécsatornákban. Vagy ha mégis marad némi kevés, házon belül elszámolandó felelõsség, akkor azt a helyi vezetõkre kell hárítani. A permanenssé váló tanácstalanság viszont az RMDSZ jövõtervezésének akadálya, a megújulás, a kibontakozás gátja. Pedig most kellett volna a múlttal szakítani. Viszont az SZKT új testületének szombati megalakulása egyértelmûen azt jelezte, a Szövetség még mindig az egység zápdoktrínájába zártan gondolkodik a jövõrõl, és nem találja a kiutat a mostani válságból, amelyet két népszavazás és az EP-választások eredményei jeleztek. Biró Rozália SZKT-elnökké választásával tulajdonképpen a régi RMDSZ, a régi doktrína képviselõi rejtették magukat új arc mögé, és utasították el még azt a minimális kockázatot is, amelyet Korodi Attila megválasztása jelentett volna. Azé a Korodié, aki 2006 nyarán-õszén Nagy Zsolt és Kelemen Hunor mellett állt az RMDSZ párttá alakításáról kirobbantott, majd Markó Béla által lefújt vitában. A megújulás képességének hiánya az is, hogy Markó csak általában beszél a párbeszéd szükségességérõl, holott annak egyre vaskosabb, konkrét té-máktól duzzadó tematikája van. És miközben az „egy hangon szólás\" szükségességét hangoztatja, épp e „hang\" kimunkálásának lehetõségét akadályozza azzal, hogy elhárítja, illetve halogatja a párbeszéd intézményesítését. Holott ez lenne a legsürgõsebb és a legkönnyebben belátható feladat. Mert az eddigi RMDSZ-doktrínát leváltó tétel rém egyszerû: az erdélyi magyarságnak már nincs az RMDSZ-be visszagyömöszölhetõ pluralizmusa. Ezért a közös célok megvalósítását nem egységben létezésként, hanem fenntartható politikai együttmûködésként kell újragondolni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok