És – ha jól olvasunk a jelekből – azt is láthatjuk, ez a kampány nem a racionalitásról, nem az ország fejlődését hosszú távon biztosító tervekből építkezik. Megelégszik a tetszetős jelszavak ismételgetésével, az érzelmek gerjesztésével, a rövid távú célok szolgálatával. A politikusok horizontja beszűkült, mintha már nem is a népet szolgálni, nem is kormányozni, hanem csak választásokat nyerni akarnának. Nyerni pedig leginkább a választók szédítésével lehet ma Romániában. De százalékokat, és ennek megfelelően mandátumokat hozhat a választási törvény megfelelő testreszabása is. Az a szándék, hogy olyan jogszabály rögzítse a választások menetét, amely a legjobban szolgálja a hatalmon levők hatalmon maradását; mely a legkevesebb teret enged a trónkövetelőknek.
A bizonytalanság érzését növeli az előrehozott parlamenti választások lebegtetése is. Lehet, hogy már júniusban új parlament alakul, és még mindig nem lehet tudni, tagjait milyen forradalmian új rendszer szabályai szerint ültetik a választók a bársonyszékekbe. És így volt ez négy meg nyolc évvel ezelőtt is. A hatalmon levők mindig az utolsó pillanatban módosították a választási törvényt, a zavaros vizet választották a halászásra. Azt tartották kívánatosnak, hogy ne lehessen hosszú távra tervezni. Csupán a romániai demokrácia gyermekbetegsége, hogy a választók ezt eddig nem büntették.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.