Holott a találkozó apropóját adó kérdésre a kormány csak kis mértékben adhat megoldást, a parlament pedig még annyira sem.
Románia dinamikus – divatos szóval élve: dübörgő – gazdasági növekedése az év első felében is folytatódott, a hazai össztermék az első negyedévben 8,2 százalékkal gyarapodott, az ország vonzza a befektetőket, ezeken a területeken tehát nincs baj. Makrogazdasági szinten viszont a megugró infláció komoly fejtörést okoz a gazdasági élet szereplőinek: májusban a tizenkét havi pénzhígulás 8,41 százalékos volt, miközben márciusban kétéves csúcsot, 8,63 százalékot produkált. Ráadásul nemzetközi elemzések szerint a hazai infláció csaknem feléért az élelmiszerár-drágulás a felelős. Ez a tendencia azonban jórészt a világgazdasági folyamatokat követi, amelybe a román kormánynak roppant kevés beleszólása lehet. Bukarest nem sokat tehet az ellen, hogy az elmúlt egy évben megduplázódott a kőolaj világpiaci ára, vagy hogy idén májusban a globális élelmiszerárszint átlagosan 44,3 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. Nem is sokat tett, amit az is bizonyít, hogy jóváhagyta a földgáz 12,5, valamint az elektromos áram árának 4,4 százalékos, tegnaptól életbe lépett emelkedését. Ilyen körülmények között a kormány további hátszelet biztosítana az inflációnak, ha – némelyik politikai alakulat „tanácsára” – emelné a minimálbért és a nyugdíjakat, ez ugyanis automatikusan ösztönözné az árukeresletet, ezzel együtt pedig az áremelkedést. A kormányzat a jelenlegi helyzetben egy dolgot tehet: humanitárius eszközökhöz nyúl, és érezhető módon támogatja a rászorulókat, a sokgyerekes családokat, a kisnyugdíjasokat, és hozzásegíti a mezőgazdaságból élőket, hogy a termést elfogadható áron értékesítsék a piacon. Ezzel együtt természetesen naponta lehet elemezni az árdrágulás szociális kihatásait, csak nem biztos, hogy attól alacsonyabb lesz az étolaj literenkénti nyolclejes ára.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.