Hogy erről megegyezésszületett, az igencsak valószínű, hiszenTãriceanu nem annyira ostoba, hogy biztosnak ígérkezőtörvényhozási háttér nélkülbelemenne egy, még a mostaninál is kisebb parlamentitámogatást élvező kormánymegalakításába.
Egyelőre úgy tűnik, aszocdemek mellett a kormányválság másiknagy nyertese az RMDSZ, amely gyakorlatilag 1996 ótafolyamatosan konkrét kormánytényező, vagy külsőtámogatásáért cserébenérvényesítheti érdekeit. Most akárarra is esély lehet, hogy az eddig a demokraták általmegtorpedózott kisebbségi törvénytkeresztülvigyék a parlamenten, hiszen ne feledjük: aszociáldemokraták 2000 és 2004 közöttkormánypártként már számos, a kisebbségeket érintő kérdésbenhajlandóak voltak az RMDSZ mellé állni. A kérdéscsak az, mit kérnek cserébe a szocdemek akormánypártoktól az értékesparlamenti szavazatokért. Valószínűsíthető,hogy a demokraták távozása utánmegüresedett minisztériumi osztályvezetői,igazgatói tisztségek egy része szociáldemokratairányítás alá kerül. Amelyeket akárarra is felhasználhatnak, hogy belülről készítsékelő visszatérésüket a kormányba.Ugyanakkor az is megtörténhet, hogy egy „szépbarátság” kezdetének vagyunk szemtanúi,a liberális pártnak ugyanis nem maradt komolyan vehető,felvállalható szövetségese a jobboldalon.Ezért, ha újabb kormányzati mandátumotszeretne, megtörténhet, hogy hosszú távraszóló szövetséget kell kötnie aPSD-vel.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.