És lássuk be, ezek csak az ingerültségünket fokozzák. Annak ugyanis, hogy egy kisebbségi közösség mennyire érzi otthon magát valahol, csakis maga a közösség lehet a megmondója. Senki más nem állapíthatja meg helyette, hogy szabadon él, hogy biztosítva látja jöv?jét. Ha pedig a mez?telegdi romák úgy érzik, hogy Írországban jobbak az esélyeik, el kell hinni nekik.
Mit kezdjen viszont Románia azzal a helyzettel, hogy Európa némelyik országában az innen elvándorolt, ott is problémákat okozó romák alapján vonnak le az egész országra vonatkoztatott következtetéseket. Mert hát nem mondhatja mindenki, hogy bocsánat, azok nem mi vagyunk. A mez?telegdi romák ugyanúgy Románia állampolgárai, mint Traian B?sescu vagy T?kés László. Ugyanazt az útlevelet, ugyanazt a személyi kártyát mutatják fel a sarki rend?rnek. Velük együtt csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Nem tehetünk úgy, mintha nem léteznének.
A romakérdés rendezésére egyetlen európai megoldás mutatkozik. Az is hoszszú távú. Segíteni kell a roma közösséget a civilizációs hátránya ledolgozásában. Abban, hogy kitermelhesse saját értelmiségét. Azt a réteget, amely hitelesen példázhatja a közösség számára, hogy lehet tisztességesen, értelmesen, jól élni. Ehhez pedig jól kigondolt programokra és az állam hathatós támogatására van szükség.
Nem elég bizonyíték a romániai társadalom érettségére, hogy a sajtó meg a diszkriminációellenes tanács olykor elveri a port a cigányozó politikusokon.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok