közben pedig kétszer is egy másik párt hátán jusson be a parlamentbe, lévén, hogy egyedül sohasem érte el a bejutási küszöböt. Mindezt megspékelve azzal, hogy felvállalt politikai értékrendet még a legelszántabb politológus sem lenne képes fölfedezni, a PC ugyanis megalakítása óta mindvégig egyetlen célt szolgált: hogy politikai hátszelet biztosítson Voiculescu üzleti vállalkozásainak. Ennek folyományaként egyetlen stabil „doktrínát” követett: a parttalan populizmusét. A gazdasági és szociális populizmus mellé néhány éve fölzárkózott a legprimitívebb nacionalista retorika is, mivel a korábbi példák alapján azt többnyire alkalmasnak találták egy-két százaléknyi pluszszavazat besöprésére. Ezen folyamat újabb állomása a teátrális műfelháborodás, amely Sógor Csaba közlése nyomán született, miszerint a magyar nyelv hivatalossá tétele mellett kíván lobbizni Brüsszelben. A primitív hangvételű nyílt levél nem más, mint szánalmas próbálkozás arra, hogy megváltoztassa a megváltoztathatatlant: azt, hogy a szövetségesek nélkül maradt PC a parlamenti választásokat követően nyomtalanul eltűnjön a süllyesztőben. A romániai politikai porondon ugyanis mindaddig, amíg a Steaua rendszeres résztvevője a Bajnokok Ligája csoportkörének, populizmusfronton nincs konkurenciája a Gigi Becali vezette Új Generációnak. (Ezért szintén hiába próbál Gheorghe Funar révén a másik szélsőséges párt a birkapásztorból lett milliárdos hívévé szegődött egykori törzsszavazókra hatni olyan nyilatkozataival, mint az, amelyben Márton Áron egykori püspököt gyalázza.)
Ami pedig a bírált Sógor-kezdeményezést illeti: még Európában sem precedens nélküli, hogy egy országban több hivatalos nyelv létezzen egymás mellett – gondoljunk csak a svéd nyelv finnországi szerepére. Most, hogy amúgy is lemondott szenátori mandátumáról, Voiculescu akár el is utazhatna oda, hogy személyesen bizonyosodjon meg róla: mennyire veszélyezteti a civilizált, tolerancián alapuló egymás mellett élés a „nemzetállam” egységét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok