Ennek sikerére Traian Bãsescu államfő hivatalba való visszatérése is reményt ad, hiszen sok tekintetben tisztázta a bukaresti politikai erőviszonyokat. Először is azt, hogy a népszavazás során tisztségében megőrzött államfőt – minden erre irányuló törekvése ellenére – nem mellőzheti a politikai osztály, és hogy az elnök által megfogalmazott prioritások többsége egybeesik a pártok elsődleges céljaival. Ezek közül a parlamenti többség kialakítása a legfontosabb kérdés. A Bãsescu ellen folytatott hadjárat idején az elnök ellen szövetkezett koalíció számára létfontossággal bírt Cãlin Popescu-Tãriceanu kisebbségi kormányának „fű alatti” támogatása. Az elnök győzelme, a referendumon elszenvedett kudarc miatt azonban ez az érdekszövetség felbomlott, hiszen a pártok nem kockáztathatják a szavazóik többségével való további szembehelyezkedést. Ez az alapállás főleg a kormányt ellenzékből fenntartó szociáldemokraták számára tűnik tarthatatlannak, akik rájöttek, hogy a politikai kétlakiság vészes népszerűség-csökkenéshez vezet. Mircea Geoanáéknak tehát mindenképpen érdekük hozzájárulni a belpolitikai helyzet tisztázásához: vagy úgy, hogy beszállnak a liberális–RMDSZ-kormányba, vagy azzal, hogy egy bizalmatlansági indítvány megszavazásával segítik a kabinet megbuktatását, teret adva az előre hozott választásoknak. Ez utóbbi variáció azonban egyedül a Bãsescu győzelmétől „szárnyra kapott” demokratáknak kedvez, viszont ebbéli törekvésükben csak az elnökben találnak partnerre.
Bárhogy is lesz, hosszú, forró nyárnak nézünk elébe – a politikában is.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.