Nem szabad ugyanakkor elsiklani afölött, milyen körülmények között kerültek be a magyar diákok számára kedvezõ kitételek a jogszabályba. Az eredeti változat ugyanis még nem tartalmazta az eddig alkalmazott nacionalista gyakorlat módosítását, annak rögzítéséhez az RMDSZ fellépése, a kormányból való kilépéssel történõ fenyegetés kellett.
Ennek ismeretében egyértelmû, hogy még az oktatási tárca jelenlegi liberális vezetése sem igazán liberális módon értelmezi a kisebbségek anyanyelvi oktatáshoz fûzõdõ jogait. Tizennyolc évvel a földrajzi neveket még az irodalomtankönyvekben is románosítani akaró fasiszta kommunizmus bukása után a román illetékesek még mindig veszélyt látnak abban, hogy a kisebbségi diákok anyanyelvükön ismerkedjenek meg hazájuk történelmével, földrajzával. A maguk szempontjából elvileg még igazuk is van, hisz ez identitáserõsítõ, az egységes nemzetállam megszállottainak pedig erõs nemzeti öntudatú kisebbségekre van a legkevésbé szükségük. A gyakorlat, a beidegzõdés tehát régi, ám a hatalomhoz való ragaszkodás ez esetben szerencsére erõsebbnek bizonyult a nacionalista reflexeknél.
A normalitás felé vezetõ elsõ lépés tehát – még ha kényszer hatására is – megtörtént. A következõ lépésben azt kéne elérni, hogy – amellett, hogy saját nemzetük történelmét is tanulhatják – a románok történelmérõl immár magyarul leadott történelemleckében a diákok ne ütközzenek lépten-nyomon magyargyalázó kijelentésekbe, illetve történelemnek álcázott nemzeti mitológiába.
Ehhez azonban gyaníthatóan több kell egyszerû koalíciós egyeztetésnél.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok