Mindez a téli utakon bárkivel megtörténhet. Nem is lenne normális, hogy egy efféle banális baleseten csámcsogjon napokig a sajtó. Csakhogy az újságírókat nem maga a baleset bõszítette fel, hanem az a mód, ahogyan a miniszter megpróbálta eltussolni az ügyet. Az, ahogyan a hatóságok próbáltak falazni a karambolozónak. Ez pedig már nem a közlekedési rendszabályok, hanem egyenesen az alkotmány hatálya alá tartozik. Az alaptörvény mondja ki ugyanis, hogy a törvény elõtt mindenki egyenlõ. A jogszabályok egyformán vonatkoznak a guberáló hajléktalanra és a kormányfõre.
És ha egy miniszter hazudozással próbálja menteni az irháját, amikor a sajtó észreveszi az ellentmondásokat, politikailag is lejáratja magát. Mert ettõl a pillanattól lesznek olyanok, akik azt gondolják, õk is hasonlóan járhatnak el. Akkor is, amikor balesetet okoznak, akkor is, amikor adóbevallást tesznek. Ha egy kormánytagról a nyilvánosság elõtt kiderül, hogy nem viseli tettei felelõsségét, hogy nem lehet elindulni a szaván, az kárára van az országnak. Ezért nem szabad tisztségben maradnia a szállításügyi miniszternek.
Ha Ludovic Orban mégis megõrzi tisztségét, az milliókba kerülhet az országnak, és talán százakba valamennyi állampolgárnak. Mindez Gyurcsány Ferenc tavalyi leleplezõdésén és tisztségben maradásán, valamint a magyar gazdaság állásán is mérhetõ. Magyarországra már Erdélyben sem tekintenek büszkeséggel.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.