2007. szeptember 10., 00:002007. szeptember 10., 00:00
A szombati SZKT már ennek a szakaszgyőzelemnek a jegyében folyt le: az RMDSZ elegánsan újraírta jelöltlistáját, amelynek első két helye – az adott körülmények között – igazi telitalálat: Frunda a folytonosságot, Sógor pedig a „sokszínűséget” jeleníti meg.
Igaz, Frundának egy kissé nehéz lesz a székelyföldi autonómia szószólójaként fellépnie, de a kampány logikája egyértelműen ebbe az irányba taszítja az RMDSZ-t – emellett szól a 2004-es választási kampányban szerzett tapasztalat is: az, hogy sikeres lehet az ellenzéki program voksszerző felvállalása.
De megbicsaklik Sógor közvetítői szerepe is: a csíki szenátor gyorsan megrokkan a „nyitott RMDSZ” képének cipelése közben. Ugyanis az ellentéteket kiélező, eldurvuló kampány hamar bebizonyítja: szerepe csupán a „Pistié a vérzivatarban”, amelyet azért osztottak rá, hogy az alternatívák tisztázatlansága és tisztázhatatlansága minél tovább fennmaradhasson.
Bár a logisztikai előnyök egyértelműen az RMDSZ-nek kedveznek, a Tőkés-csapatnak jut a szerep ezután is, hogy az erdélyi magyar politikai váltást továbbtematizálja. Mától azonban e feladat is nehezebb egy fokkal: az ellentétek logikája, a konfliktusok eddigi kezelése ugyanis azt bizonyítja, a kiegyezések nem a hosszabb távra szóló előretekintés, hanem a pillanatnyi erőegyensúlyok alapján jönnek létre. A Magyar Polgári Párt őszre várható bejegyzése pedig csak tovább erősíti e logikát.
Egyértelmű tehát, az elmúlt hétvégén az a horizont számolódott fel, amely a hosszabb távra szóló egyezménynek kedvezett. Annak, amely jó szabályokba rögzíthette volna – jó sok évre akár – mind a verseny, mind az együttműködés feltételeit. Az erdélyi magyar „konszenzusos demokrácia” esélyei látszanak tovatűnni a most kezdődő kampánnyal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok