Ha pedig a 85 százalékos RMDSZ mást akar, mint a 15 százalékos MPP, és – a könnyen teljesíthető alternatív választási küszöb bevezetése miatt – az MPP zsarolási potenciálja elhanyagolható, akkor legyen akármilyen korrekt és méltányos a Szász Jenő vezette alakulat szövetkezési ajánlata, az semmiképp sem lehet nyerő.
Ezt kellett volna belátniuk az MPP politikusainak, amikor a hétvégi marosvásárhelyi tárgyalásra indultak. A lehetséges alternatívák közül ugyanis még mindig az RMDSZ belső koalíciós javaslata ígért a legtöbbet a párt számára: a parlamentben való jelenlétet a pártidentitás részleges feladásával.
Ha ugyanis nem lesz magyar–magyar megegyezés, az identitás megmarad, de jelentéktelenné válik. Az önálló választási részvétel ugyanis a biztos vereséget, a parlamentből való kiszorulást eredményezi. Az alternatív küszöb lécét is az MPP számára elérhetetlenül magasra tették. A függetlenként benevezett jelöltekkel sem indulhat jobb esélylyel a csatába. A választási törvényt ugyanis úgy szövegezték meg, hogy egy-egy pártjelöltnek esetenként húszszázaléknyi szavazat is elég lesz a bejutáshoz, a függetlennek ötven százalék plusz egy kell. Ráadásul mindkét változat az elvont, de mandátumra nem váltott szavazatok miatt a román pártokat juttatná többletlehetőségekhez. Akkor is a román pártok malmára hajtaná a vizet, ha ezek közül lépne valamelyikkel szövetségre. Ez pedig a magyar közösségen belül is ellenérzéseket szülne. Az alternatívák ismeretében kellett volna belátnia, hogy a krumpli ára a felvásárlás szakaszában befolyásolható.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok