2007. március 22., 00:002007. március 22., 00:00
A dolog amúgy ki van találva. A forráshiánnyal küszködő, szűk szakember-keresztmetszetű rádiók számára tiszta jótétemény, ha az izzadságszagú hétvégeken emberi hang szólal meg, anélkül, hogy az esetenként egy-két tagú szerkesztőség valamelyik tagjának vasárnapi „bentlakásos” munkaprogramot szabna. Érkezik a technikailag jó minőségű, témaválasztásában a teljes romániai magyar nyilvánosságból merítő konyhakész műsor, talán még azt is meg lehet spórolni, hogy kedves hallgatóink, jó szórakozást kívánunk.
Csakhogy itt jön a csakhogy. A függetlenség illúziójában élő és dolgozó kereskedelmi rádiók tulajdonosi és szakmai köre könnyen azzal találhatja szemben magát, hogy erőteljes ideológiai töltetű és indíttatású műsorokat igyekeznek lenyomni a torkán. Ez ellen pedig alig lehet érv, tekintve, hogy a kilencvenes évek elejének elherdált frekvenciái után valóban az RMDSZ hathatós közreműködése kellett az erdélyi frekvenciatérkép szívünknek kedvesebb átrajzolásához.
A megoldás önként kínálja magát: önmegtartóztatás. Elsősorban a diktáló helyzetben lévő hatalom részéről, hiszen a kiegyensúlyozottság megerősítheti az induló produkcióval szembeni bizalmat, ami a hosszabb távon valószínűsíthető kampányélt is tompíthatja. Bölcs önfegyelem révén megelőzhető lehet az is, hogy a „morcoskodó” – lényegében a szakmaiságukat és függetlenségüket féltő – kis rádiókkal szemben zsarolási késztetést érezzen a Nagy Testvér.
Ellenkező esetben az új éteri szereplő könnyen a más fészkébe betolakodó kakukk szerepében és megítélésében találhatja magát.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.