A romániai rendszerváltást követő átmenet furcsa fintora, hogy ennek a reformnak a véghezvitele arra az államfőre hárul, akit éppen ebbéli igyekezete miatt próbált megbuktatni a pártok többsége. A parlamenti kezdeményezés csúfos kudarca új horizontot nyit Bãsescu pályafutásában, és várhatóan 2014-ig a Cotroceni-palotába „betonozza” azt a politikust, akit a demokraták, majd a D. A. Szövetség egyaránt jobb híján indították a főpolgármesteri, majd az államelnöki posztért vívandó versenyben. Hosszútávfutása során ráadásul Bãsescu több legyet üt egy csapásra, hiszen sikerével előrevetítette az őszi európai parlamenti, de a 2008-as helyhatósági és parlamenti választások kimenetelét is.
Az elnök leváltására szövetkezett ötpárti koalíció számára annál fájdalmasabb a szombati vereség, hogy a Bãsescu-ellenes pártok közül egyik sem dolgozott ki kudarcstratégiát. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a liberálisok megpedzett kifarolása a kormányból, vagy az a struccpolitika, amelyet az RMDSZ vezetőinek többsége alkalmazott a nyilvánvaló felsülésük okait, várható következményeit firtató kérdések hatására. Holott Markó Bélának csak azt kellene tennie, amit Bãsescunak javasolt, aki ígérete ellenére nem mondott le a felfüggesztése után: elismerni, hogy tévedett, és rossz lóra ültette az erdélyi magyarokat. Azokat, akiknek túlnyomó többsége Bãsescu hosszútávfutására nyomta a pecsétet szombaton, hozzájárulva az elnökellenes koalíció pajzsán ütött rés tágításához.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.