Ennek az átrendeződésneka lényege két, a majdani parlamenti megmérettetésenegymásnak feszülő politikai tábor kialakulása:az Európai Néppárt romániai„kistestvéreinek”, illetve a balliberális oldalnakaz „egymásra találása”. Az elmúltidőszak belpolitikai válsága, annak eredőiegyértelműen arra mutatnak, hogy Traian Bãsescut ésTãriceanut soha többé, a demokratákat és aliberálisokat pedig egyhamar nem látjuk ugyanazon aplatformon, a két közjogi méltóságközötti, kibékíthetetlenné váltellentét jó darabig az általukvezetett/befolyásolt pártokat is különutasságraítéli. Csakhogy amíg Bãsescu ésdemokratái belátható ideig vezető pozícióttöltenek be a jobboldali román táborban (mégha ez a csoportosulás csupán a nevébenkonzervatív), addig a mindinkább a szociáldemokratákkalkacérkodó Tãriceanu óhatatlanul másodhegedűsszerepre kényszerül. A kormányból kifelékacsingató demokraták jól tudják: félvagy egyéves ellenzéki szerepkörben kényelmesenkiépíthetik maguk körül a Gigi Becali 18százalékos népszerűséggel rendelkező,valamint a parlamenti küszöb körül tornázóTheodor Stolojan pártjából állószövetséget. Ehhez a néppárti vonalhoztársulhat az RMDSZ, de adott esetben az erőteljesenkörvonalazódó szociáldemokrata-liberálisduóhoz is, hiszen 1996 óta bebizonyította: apolitikai paletta mindkét szélén képesellavírozni.
Az őszre halasztott európaiparlamenti választások jelentik majd a két táborközötti csata főpróbáját.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.