És folytatni is lehetne a kérdéseket: nem túlságosan kicsi a váradi sérelem ahhoz, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke ennyi időt, energiát szánjon rá?
Mentségéül talán az szolgálhat, hogy számára a nyilvánosság, a probléma mozgalmi megközelítése kínálja az egyedüli megoldást. Az egyháznak, az EMNT-nek nem ülnek ott a képviselői a városi, megyei hivatalokban, a parlamentben, nincsenek főtanfelügyelői, prefektusai, államtitkárai és miniszterei. Nem tartja az ölében sem Bihar megye, sem az erdélyi magyarság kasszáját.
Tőkés László eszköz nélküli a sportpályáért folytatott harcban, de eszköztelensége ellenére érzékelhető: van esélye a győzelemre. Legalább annyi mindenképpen, amennyivel az RMDSZ száll harcba például a székelyföldi autonómiáért vagy az első lépcsőnek tekintett Szövetség a Székelyföldért Egyesület létrehozásáért. Mert hát lehangoló, hogy az egyesület bejegyzése is elérhetetlennek tűnik Háromszéken. Annak ellenére, hogy az RMDSZ fizetett hivatalnokok, tisztségviselők, képviselők és szenátorok, államtitkárok és miniszterek seregét állíthatja csatarendbe, iroda-, számítógép- és telefonhálózatok, gépkocsiparkok állnak rendelkezésére. Tisztségviselői osztják a megyéknek és a magyarságnak visszaosztott költségvetési pénzeket.
Az erdélyi magyarság alighanem akkor nyerne a legtöbbet, ha a Tőkés László elszántságát, és az RMDSZ eszközeit látná céljai szolgálatában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok