Más kérdés, hogy ez a fellépés mennyire illeszkedik a kulturált piaci magatartás és a szabad verseny szabályaiba. Az, hogy az új versenytársat lépten-nyomon pocskondiázzák, sőt a magyar rendszámú gépkocsik áthaladását megakadályozó útblokádokkal fenyegetőznek, már jócskán túllépi ezeket a kereteket. A konfliktus nemzeti síkra terelése – profithajhász, etikátlan, „tápos” magyarországi kontra szegény, becsületes, jogaiban megsértett erdélyi – ugyanis csupán eltereli a figyelmet a lényegről. Arról, hogy az ügy legfontosabb szereplői, az utasok a huzavona ellenére mégis szép számban választják a „betolakodót” az „erős hazai” helyett.
Persze szó sincs arról, hogy meg lennénk győződve: az Orangeways csupán nemtelen támadások áldozata. A cég ellen felhozott vádaknak bizonyára van alapja – ezt igazolják a román hatóságok által kirótt bírságok is. (Bár egyáltalán nem kizárt, hogy e lépés mögött a jogos szankció mellett a protekcionizmus szándéka is ott van.)
Tény ugyanakkor, hogy az utasok jelentős része már szavazott – a pénztárcájával. És nemcsak, hiszen az, hogy egy szolgáltatás olcsóbb, még nem jelenti azonnal azt, hogy jobb is. Az Orangeways viszont népszerű, ez pedig azt jelenti, hogy az olcsó jegyek mellett tud valami olyasmit is, amit a háborgó erdélyi közúti szállítók nem.
Ezt kéne tőle eltanulni, például azon energia ráfordításával, amelyet sajtókampányra, pereskedésre vagy blokádszervezésre pazarolnának. És ha lehet, jobban csinálni. Hogy tényleg a hazai legyen az erősebb.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.