2007. április 20., 00:002007. április 20., 00:00
Ezáltal az eddig lappangó, inkább csak a kommentárokban élő alkotmányos válság is vaskosabb és drámaibb valósággá lépett elő.
Traian Bãsescu provokatív lemondása így akár tisztítótűzként is hathat: kikényszerítheti azt az alkotmányreformot, amellyel Románia lezárja a rendszerváltás folyamatát, és kormányzatával ténylegesen is felkészül a következő egy-két évtized legfontosabb feladatára, az európai csatlakozás utáni felzárkózásra. Ezt követeli meg az az alkalmazkodási problémahullám, amely – több közép-európai országok után – már Romániát is elérte, csak lakói és politikusai még nem érzékelik.
De kirajzolódik a változások másik távlata is, amely a Bãsescu lemondását követő előrehozott választásokkal magának a politikai elitnek a megújulását – legalábbis részleges leváltását és új stílusát – hozza. Bizonyos ugyanis, hogy e választás egyik fő esélyes jelöltje Traian Bãsescu. A változások iránya viszont jórészt attól függ, hogy a valószínűsíthető második fordulóban ki lesz az ellenfele. A még ismeretlen ellenfél e változás kulcsfigurája: az az arc, amelyet a kibontakozó kampány szűrt fényében még nem látunk. Az, hogy a kihívó Becali, Vadim Tudor vagy a PSD vezéregyénisége lesz-e, és hogy vele szemben hogyan lép fel Bãsescu, új arculatot ad a román politikai populizmusnak, és meglehet, hogy magát a párttérképet is átalakítja.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.