2007. július 18., 00:002007. július 18., 00:00
Az üzenet most már egyértelm?nek nevezhet?, a korábbi, fél szájjal kimondottakhoz képest feltétlenül. A minden korábbinál alacsonyabb támogatottság sokkjával szembesül? RMDSZ pragmatikus lépésre szánta el magát. Ha nem teszi, az már lassan el?re megfontolt szándékkal elkövetett politikai öngyilkossági kísérletnek min?sült volna.
Jobb kés?n, mint soha, kívánkozik ide mindjárt a következ? közhelygyanús mondás. Ezt a kísértést azonban ajánlatos elhessegetni, hiszen csak az EP-választások bizonyíthatják be, hogy az utolsó el?tti vagy az utolsó utáni pillanatban következett be a lelke mélyén talán már majdnem mindenki által várt, de csak kevesek által remélt változás. Sokan vannak, akik veszett fejsze nyelér?l beszélnek, tekintve, hogy az eddigi merev elzárkózás olyan kényszerpályára helyezte a két oldalt, amelyr?l súlyos presztízsveszteség nélkül már nem nagyon lehet letérni. És hogy ennek az állapotnak megváltoztatása fájdalmas, következésképpen felvállalhatatlan önmeghasonulásra kényszerítené a ténylegesen elkötelezetteket.
A részletek egyeztetésére hivatott munkamegbeszélések körül még zajlik a kissé gyermeteg huzavona, pedig most már valóban minden percért kár. Mert ahogy az államelnök-menesztés kudarcát a gyenge kommunikációval magyarázta az RMDSZ, úgy az új helyzet, az egységretorika valóságosságának tudatosítása is hatékony kommunikációt igényel. Ami egyrészt id?igényes, másrészt érzelmeket, külön útra terelt meggy?z?déseket hivatott befolyásolni. És ez már a felek közös felel?ssége.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.