2007. július 06., 00:002007. július 06., 00:00
A problémakezelés retorikája kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit Magyari Tivadar rektorhelyettes nyilatkozata sugall a BBTE-ügy újabb fejleményei kapcsán. Eszerint a magyar politikusok brüsszeli lobbizása „nem kedvez” az egyetemen belüli egyeztetéseknek. Az erdélyi magyar id?számításnak – megszokhattuk ezt – olyan a természete, hogy sosem kedvez a problémákat nyíltan felvet?, a diktatúra idejéb?l átörökl?dött „egyezked?s”, „kijárós” módszert mell?z? attit?dnek. Az más kérdés, hogy miért csak most érett meg az id? arra, hogy az RMDSZ euroképvisel?i határozottan felvessék a romániai magyar fels?oktatás témáját. Mint ahogy az is kérdéses, mi lesz – hátráltatja-e a Bolyai-ügyet –, ha az akció nem jár sikerrel. Ha cinikusak akarunk lenni, azt mondhatjuk: ha a szövetség – úgy t?nik – végre-valahára sarkára állt egyetemügyben, akkor hagyni kell, hogy végezze a dolgát, nehogy idejekorán kútba essen ez a kezdeményezés is. Ezzel szemben a magyar tagozatvezet? nyilatkozata „a BBTE elleni napi kampány”-ról beszél, és határozottan visszautasítja Kónya-Hamarék „alaptalan” vádjait; minden jel arra mutat tehát, hogy a rektorhelyettes – összhangban feljebbvalóival, az egyetemi establishmenttel – a status quo meg?rzésében érdekelt. Annak az egyetemi skizofréniának a fenntartásában, amelynek lényege, hogy van egy példátlanul nyitottnak és multikulturálisnak cégérezett intézmény, amelynek ügyintézése egynyelv?, vagy amelyr?l másként gondolkodó magyar oktatókat rúgnak ki. S amelyben megállni látszik az – állandóan kedvez?tlen – id?.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok