Hiába hirdet hírzárlatot egyik vagy másik ügyben a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (amelynek a tagja), õ akkor is kiáll a nyilvánosság elé, és elmondja, amit tud, amit gondol. Nehéz kezelni a jelenlétét a televíziós vitamûsorokban is, hiszen nem akkor szólal meg, amikor kérdezik, és nem arról beszél, amire a neki szegezett kérdés vonatkozott. Õ mindig a saját ritmusát, a saját témáit kényszeríti rá beszélgetõpartnereire, és általában arra sincs tekintettel, hogy éppen hányan beszélnek vele egy idõben, mindenképpen belevág mondandójába. Olyan valaki, akit sem moderátori szigorral, sem belsõ szabályzattal nem lehet elhallgattatni.
Mi teszi hát, hogy egy ilyen izgága, kezelhetetlen emberre mégis figyel a közvélemény? Hogy lehet, hogy közszereplései során soha nem válik nevetségessé? Mi több, megszólalásai inkább rokonszenvet, mintsem elutasítást váltanak ki a szemlélõkben. Általános nézet, hogy amit Dinescu mond, arra érdemes odafigyelni. Mert õ afféle kimondóember.
Szociálpszichológiai szabály, hogy nyomatékot ad egy-egy kijelentésnek, ha a beszélõ a saját érdekei ellen szól. Ha a kábítószer-kereskedõ az általa elkövetett bûnért kiszabható büntetés szigorítását kéri, oda kell figyelni a szavára. Talán ez a hatás érzõdik Dinescu megnyilatkozásaiban is. Akkor is szól, ha az érdekei ellen beszél. Nem mûködik benne a józanság fékje. Megállapításai nem rafinált politikai kalkulusokra alapoznak, gondolatait nem a gazdasági érdekeltségek irányítják. Gesztusai azt üzenik, hogy õ minden játszmán kívül van. Dinescu megállapításai a spontaneitáson alapulnak, és egy kicsit bennük van a román néplélek is. A fenegyereket éppen a közszemlére bocsátott emberi hibái teszik hitelessé. Ez a nyitottság az, amit nem tudnak, és nem is akarnak eltanulni tõle a politikusok.
Érdemes tehát odafigyelni Dinescura, akkor is, amikor a román katonák iraki jelenlétérõl fejti ki a véleményét, és akkor is, amikor azt mondja, hogy távozik az átvilágítótestületbõl, ha elfogadja a parlament az átvilágítási törvényt kiherélni hivatott szociáldemokrata párti javaslatot.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok