Az itáliai társadalom joggal várja el, hogy megvédjék a hasonló szörny?ségekt?l, és érthet?, ha a nagyszámú, Romániából érkezett, nomád körülmények között él? jövevény irritálja a helybélieket. Azonban annyiban igaza van a román kormányf?nek, hogy az itáliai hatóságoknak is része van abban, hogy a dolgok idáig fajulhattak. Hosszú ideje elt?rik ugyanis, hogy a városok környékén fennálljanak a többnyire romák által lakott barakkvárosok, amelyeknek lakói gyakran b?ncselekményekb?l tartják fenn magukat. Abban ugyanakkor téved, hogy a román hatóságokat nem terheli felel?sség a román állampolgárok külföldi magatartásáért. Els?sorban arra volna szükség, hogy itthon sikerüljön méltó életkörülményeket teremteni a kivándoroltak számára, a bukaresti illetékesek ugyanakkor valószín?leg megkönnyebbülve fogadták, hogy az itthon „problémásnak” tekinthet? egyének inkább külföldön próbálnak szerencsét. Különös tekintettel a köztörvényes b?ncselekmények elkövet?ire. Szó sincs egy népcsoport megbélyegzésér?l vagy demagóg általánosításról, de a többszörösen viszszaes? b?nelkövet?kkel szemben még a legtoleránsabb államokban sem alkalmazzák a teljes mozgásszabadság elvét. Gondoljunk csak a futballhuligánokra, akiknek nemzetközi mérk?zések idejére akár az útlevelét is bevonhatják.
Ehhez persze megfelel? infrastruktúra és nyilvántartási rendszer szükséges. És – mindenekel?tt – az illetékesek felel?sségteljes viszonyulása.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.